2011. október 1., szombat

1684. bejegyzés,melyben kalapálok, de veszettül

A fémkütyükkel való kapcsolatomat Beának köszönhetem, aki nekem hosszú ideig beszerzőm volt, tekintve, hogy olcsón tudott jót beszerezni, amit ráadásul GLS-t megszégyenítő sebességgel juttatott el hozzám, ennek ellenállni nem lehetett, ugyebár. És akkor egy mágneszáras rendelés kapcsán említette, hogy ringlit is vesz magának, én pedig az ilyen szavaktól kicsit elalélok, feltámad bennem a ringlibirtoklási vágy, mindig is ringlire vágytam. Főleg, hoyg kiderült, üllő is kell a ringlihez, üllő, az meg milyen szó már megint, kell nekem.
Így kezdődött ez az egész, de nem a kezdeten van a hangsúly, hanem a folytatáson, én ugyanis köztudottan nem vagyok egy összeszerelő alkat, mondjuk így, nem találom az összeillő darabokat, tehát a folyamat (leg)elején szoktam elakadni, de azért közben tudok fejlődést is felmutatni, például a mágneszárat már gondolkodás nélkül rakom össze, egyszer majd az IKEA is büszke  lesz még rám. Igaz, ezekkel a patentokkal már többször megjártam, az ismert cseh márka 15-ös kiszerelésű patentjának minden darabja landolt a kukában, olyan is volt, ugyanis én azt gondoltam, hogy a patent felső részének darabjai vannak a csomag felső részében, mert ez így logikus. A csehek szerint azonban nem, csak én ezt nem tudtam.
A múltkor egy teljesen kész irattartó vált használhatatlanná egy sikertelen beütés következtében, akkor kicsit elszakadt a cérna, az eddigi disztingvált bejegyzéseket felváltotta egy más jellegű, nem törlöm ki, elfér, igen, indulatból kiszalad a számon hasonló. Ez van.

Most viszont, höhöhö, vége a káromkodós korszaknak, van nekem professzionális kütyüm, ezzel úgy áll a patent a helyén*, mint Katiban a gyerek,bár látszatra semmi, de semmi különbség nincs a szerszámok között, van üllő, meg beütő, utóbbiból rögtön kettő is, amikor rákérdeztem, hoyg akkor ez mitől jobb mégis, azt a meggyőző választ kaptam, hogy a cseh ipar gyöngyszemét a háziasszonyok használják, ezt viszont... azonnal megvettem.
Tegnap a Westend-ben, kávézás közben elővettem a szerszámot és mutogattam a lányoknak**, egy kicsit rosszul esett a vihogásuk, ezért az alábbi fotókat némi önhittséggel adom közre, tessék, igenis be tudok ütni egy, mit egy!, négy patentot is. Egymás alá, sormintát alkotva, bár a folyamat felénél kicsit összezavarodtam, melyik rész hová is megy, ezért van mindkét textilen mindkét részből, de ez meg azért jó, mert remekül össze lehet mindent mindennel patentolni. Akár. És akkor a patentkarrieremet ezzel megnyitottnak tekintem.



Ez a szép hosszú bejegyzés pedig azért születhetett, mert Zsömi hosszabb alvásba kezdett, melyért nem tudok elég hálás lenni. Korábban pedig ennek hiánya miatt nem született bejegyzés.

*elméletileg, vagyis úgy kell álljon, ezt mondták
** mármint a beütőre gondolok, nem másra

1 megjegyzés: