El kellene már felejtkezni arról, hogy a kötelező olvasmányok unalmasak, rosszak és érthetetlenek, bár az is igaz, hogy 40 fölött az Oidipusz király másképpen hat. Az, hogy nem az vagyok, akinek gondolom magam, sokkoló.
Az elnevezéssel van a baj, Rita! Ami úgy kezdődik, hogy "kötelező", arra nehezebb rávenni mindenkit...habár az "ajánlott" is riasztó volt, ha el kellett olvasni anno...
Nem vagyok szaki, sem tudor, sem mindent tudó, de pl. az Egri csillagok 18 évesen kezdett el tetszeni, a Kincskereső kisködmönt mindig utáltam, az Árvácskával együtt, mert a tehetetlenség érzése a szenvedést és szegénységet olvasva/látva hetekre megbetegít. A középiskolás kötelezőket végigolvastam becsülettel, de igazából 1-2 volt az, amire akkor azt mondtam, hogy na, ezt elkezdtem kapizsgálni, és TALÁN majd előveszem, hogy jobban átrágjam. Újra kéne gondolni a kötelező olvasmányok listáját hamarosan, mert ez az iskolás generáció még annyira sem sokmindenben, mint én.... Szerintem lehet olyat találni minden korszakból, ami egy gyereknek is a megfelelő életkorban tud valami izgalmasat nyújtani, amitől előveszi később is, vagy legalábbis megmarad benne (pl. a görög irodalom nekem először a lüszisztratén keresztül maradt meg gimisként, fujj, a sok kimondott és ki nem mondott szexualitás benne, és dőltem a röhögéstől, olyan komikuma volt...)
Moncsi véleményét osztom. Jaj, de rossz ez a szó. Már az iskolában is mindig akkor olvastam a kötelezőt mikor éppen nem volt az. Vagy egy évvel korábban, vagy rögtön utána. Rettenetes vagyok. De így legalább tetszettek. :D
Oidipusz már nekem is a listámon van egy ideje, kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni.
Engem a "Minden isten gyűlöl engem" drámaisága sokkol, és a gyerekek sorsa: "ki lesz, aki vállalja, szegény gyermekek, azt a sok szégyent s átkot, ami szüleim s szüleitek miatt titeket érni fog?" És ez talán nem mi vagyunk, ahogy hajléktalanok fölött nézünk félre: "Boldogtalan! mert lelked éppoly szörnyü, mint a sorsod. Bár ne tudnék rólad semmit én!" Szóval igazad van, Zaza, egészen másképpen szól ez (is) felnőtt fejjel olvasva. :-))
Valószínű, hogy újra kell olvasnom az összes középiskolait, mert Balázs aligha fogja. Vannak alternatívák e téren a Tanárnőjétől: hangoskönyv, film, csak legyen fogalma a nebulóknak, miről van szó. Ez kissé zavar, mert eléggé dadogósan olvassuk a más tantárgyak leckéit is, hátha még engedéllyel nem kell olvasni...
Az elnevezéssel van a baj, Rita! Ami úgy kezdődik, hogy "kötelező", arra nehezebb rávenni mindenkit...habár az "ajánlott" is riasztó volt, ha el kellett olvasni anno...
VálaszTörlésde felnőtt fejjel már tudjuk, hogy nem az elnevezés a mérvadó, akkor már lehet önként is olvasni :o)
VálaszTörlésaz iskolaival viszont egyetértek :o(
Nem vagyok szaki, sem tudor, sem mindent tudó, de pl. az Egri csillagok 18 évesen kezdett el tetszeni, a Kincskereső kisködmönt mindig utáltam, az Árvácskával együtt, mert a tehetetlenség érzése a szenvedést és szegénységet olvasva/látva hetekre megbetegít.
VálaszTörlésA középiskolás kötelezőket végigolvastam becsülettel, de igazából 1-2 volt az, amire akkor azt mondtam, hogy na, ezt elkezdtem kapizsgálni, és TALÁN majd előveszem, hogy jobban átrágjam.
Újra kéne gondolni a kötelező olvasmányok listáját hamarosan, mert ez az iskolás generáció még annyira sem sokmindenben, mint én....
Szerintem lehet olyat találni minden korszakból, ami egy gyereknek is a megfelelő életkorban tud valami izgalmasat nyújtani, amitől előveszi később is, vagy legalábbis megmarad benne (pl. a görög irodalom nekem először a lüszisztratén keresztül maradt meg gimisként, fujj, a sok kimondott és ki nem mondott szexualitás benne, és dőltem a röhögéstől, olyan komikuma volt...)
az iskoláskort most hagyjuk, beszéljünk a felnőttkorról, hogy most milyen az egykori kötelező.
VálaszTörlésaz a másik, az egy másik történet...
Moncsi véleményét osztom. Jaj, de rossz ez a szó. Már az iskolában is mindig akkor olvastam a kötelezőt mikor éppen nem volt az. Vagy egy évvel korábban, vagy rögtön utána. Rettenetes vagyok. De így legalább tetszettek. :D
VálaszTörlésOidipusz már nekem is a listámon van egy ideje, kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni.
Engem a "Minden isten gyűlöl engem" drámaisága sokkol, és a gyerekek sorsa: "ki lesz, aki vállalja, szegény gyermekek,
VálaszTörlésazt a sok szégyent s átkot, ami szüleim s szüleitek miatt titeket érni fog?"
És ez talán nem mi vagyunk, ahogy hajléktalanok fölött nézünk félre: "Boldogtalan! mert lelked éppoly szörnyü, mint
a sorsod. Bár ne tudnék rólad semmit én!"
Szóval igazad van, Zaza, egészen másképpen szól ez (is) felnőtt fejjel olvasva. :-))
én féltem volna belemenni O. helyébe, amikor mindenki óvja őt az utánajárástól, hiába, én gyáva vagyok. Meg egy Iszméné. Vagy még az sem.
VálaszTörlésnekem meg vágyam lett klasszikust olvasni, csak ne nyomasztana ennyire. viszont éppen az elgondolkodtatás vonz benne, jó kis kettősség ez.
Valószínű, hogy újra kell olvasnom az összes középiskolait, mert Balázs aligha fogja. Vannak alternatívák e téren a Tanárnőjétől: hangoskönyv, film, csak legyen fogalma a nebulóknak, miről van szó. Ez kissé zavar, mert eléggé dadogósan olvassuk a más tantárgyak leckéit is, hátha még engedéllyel nem kell olvasni...
VálaszTörlés