2011. április 15., péntek

Van az az egyetemes,

minden ember életében legalább egyszer felbukkanó kérdés, melynek megválaszolása során helyt kell adni mind az érzelmi, mind a materiális világ nyújtotta előnyöknek, vagyis, hogy mi az, mi embert boldoggá tehetne, nos, nálam ma egyértelműen a kicsinyes és alantas, de mámorító fizikai valóság győzött a több hét után megérkezett spanyol textiljeim képében, ezen pedig sem az egész nap cipelt több kilós súlyuk, sem a turkálóban rám talált (nem elírás) H&M barna felső nem bírt rontani, utóbbi csak azért  nem meglepő ebben az összetételű mondatban, mert itthon azért kiderült, hogy a víziló méret is... mondjuk úgy, passzentos, hogy finom maradjak továbbra is, de most ez sem számít, nem ám.

4 megjegyzés:

  1. nem is értem hogy merészelsz ilyen spanyol matériákról blogbejegyezni illisztráció nélkül...nézzenekoda!

    VálaszTörlés
  2. Én is ezt akartam a szemedre vetni, de úgysem tudom elrontani a kedved. :)))

    VálaszTörlés
  3. jaj, és még mielőtt kifutnék az időből Eszter játékán egy jó szót is küldenék. :)

    VálaszTörlés
  4. én tudok lelkesedeni a sima, egyszínű textilekért, lányok, ezt hogy mutassam???

    Juditom: köszönöm....

    VálaszTörlés