Ó, nézd a furcsa, ferde fát,
mint hajlik a patakon át,
Ó, lehet-e, hogy ne szeresd,
hogy benne társad ne keresd?
Már ága között az arany napot
nem tartja, madara elhallgatott,
Virága nincs már, sem gyümölcse,
Ő mégis áll, az alkony bölcse,
Mint a tűnődő, ki ily estelen
a végtelen titkába elmerül
és testtel is szelíden arra dűl,
amerre lelke vonja testtelen. . .
1916.
Emberi fa. Nagyon idős hölgy fakó csipkeruhákban és kalapban. Öreg - mint az Idő.
VálaszTörlésAz emberlánya ücsörög vasárnap reggel a konyhaasztalnál a kedvenc bögréjével a viszonylagos nyugalomban és Vasárnapi verset ízlelget. Köszönöm.
a vers mindig jó, minden jó, ám van, kinek még jobb, s ez így van rendjén:o)
VálaszTörlés