Tehát ha azzal biztatok valakit, hogy amennyiben tud simát és fordítottat kötni, akkor már tud kötni, akkor miért mondom (de legfőképpen gondolom) magamról egy dicséret kapcsán, hogy sajnos, még mindig nem tudok kötni. Ha ezt fel tudnám fejteni, előrébb lépnék, biza.
Csak a NEM szócskát kéne törölni, és máris tudsz Te mindent:-)Esetleg még a DE-t is:-)))
VálaszTörlésTudsz kötni. Csak nem akarod elhinni! :-)
VálaszTörlésmert te nem `kotni` akarsz tudni;-)
VálaszTörlésszerintem erdemes a dolgokat annak tekinteni, amik:-D
Örök maximalista!!!
VálaszTörlésNekem, Colette, oly sok mindent kellene törölni és ezt nagyon eltaláltad.
VálaszTörlésErcsukám, neked is igazad van, sajnos.
Kriszta: de, én annak tekintem, úgy gondolom. De majd kifejted nekem, mire gondolsz?
Viki: ez akár pozitív is lehetne, mindig jobbra és többre vágyni...
De tudsz kötni!
VálaszTörlésSaját magadat gátolod, amikor az ellenkezőjét állítod, holott sok kötött holmidat mutattad már meg.
Amúgy meg a kötni tudásnak is vannak különböző szintjei, nem? Van, aki sima-fordítottat tud kötni, van , aki csipkemintát is angol leírásból, van, aki maga talál ki mintát, megint más különös szabásvonalú pulcsikat kötnek stb.. És ezek között még vannak szintek.
És bocs, nem akartam kioktató lenni, de annyira magamra ismerek néha a mondataidban. A korábbi magamra, amit lassan magam mögött hagyok. Te is tegyél úgy.
Ja, és persze varrni is szupereket szoktál. :))
Háát igen, kinek hol vannak az ő lécei, "amékok" furcsa jószágok. Enyéim-ha nem figyelek picit oda- feljebb és feljebb kúsznak/másznak. Esélyt sem adva holmi elégedettségre.
VálaszTörlésIgen,még nem tudsz kötni,ÚGY! ahogyan szeretnéd.
De ezzel mi a gond?
Én azt "játszom", hogy ez egy utazás, aminek az elején vagyok.
"Játszótársam, mondd akarsz-e lenni ?" :o))
Amennyiben ez hajtóerő és mozgatórugó, akkor az nagyon jó és pozitív.
VálaszTörlésHa egy negatív, öröm és elégedettség érzésének folyton a jövőbe tolása, majd ekkor jó lesz, majd akkor már tudni fogom, két hét múlva már lehet tetszeni fog:-)))... ebben az esetben már helyére kell tenni.
Tudsz kötni, varrni, festeni, ÍRNI, angolul, stb... már három olyat felsoroltam, amit én nem tudok, mégis minden nap örülök az éppen aktuális ismeretszintnek, ami bennem él, pedig az reálisan nézve nem sok, de a maximális elégedettségtől néha SOKK-nak tűnik:-)))Adjak egy kicsit belőle, vagy inkább nem kérnél belőlem?
Inkább bizonytalanság érzés, hogy megint nem elég jó.
VálaszTörlésKérnék én, kérnék, csak attól tartok, ami a tiéd, az nálad működik, nekem magamnak kell kikaparnom valahonnan, csak nem
tudom, honnan, hogyan.
És tudod, Colette, nem kerülte el a figyelmem, amit írtál, a nagybetűs rész sem.
Már megint itt egy NEM.
VálaszTörlésTudod, hogy honnan és hogyan:-)
Ezt vésd be valami módszerrel.
Ide kívánkozik még egy közhely: "a világkörüli út is az első lépésel kezdődik", és mindig csak egy lépést tudsz lépni egyszerre. Ez pont belátható távolság. Néha, persze, felemeled a tekinteted a látóhatár messzeségébé s látsz csodákat, de akkor nézz vissza is, hogy már mekkora utat megtettél.
VálaszTörlésKötés: szerintem rosszul van feltéve a kérdés, vagy nem ismerem a kontextust... Szerintem a kérdés mindig az, hogy az adott dolgot, amira vágyom, vagy amit adni szeretnék valakinek AZT meg tudom-e csinálni. S ehhez valszleg mindig világos, hogy mit kell tudni, ill. mit kell gyorsan megtanulni, megkérdezni (szerencsére van kitől), és a frissen megszerezett tudás integrálódik a már meglevőhöz. Én manapság a gyors, hamari munkákat szeretem, egyszerűen így alakul... mindenki örül neki, egy kisgyerek vonszolja amaga után után, hetekig, boldog vele... vagy a barátnőm mindekinek mutagotja, hogy képzeld, ezt a G. csinálta... Nagy élmény amikor az emberiség meghökken, hogy vannak még értelemes emberek, akik kötő- meg horgolótűt használnak... Hát csináld!