2010. augusztus 14., szombat

Persze, Ida

Azt ugyan nem tudom, hogy már elment vagy még itt van ez a Perszeida meteorraj, amiről nekem először a magát felettesemnek képzelő volt kolléganőm jut eszembe (persze, Ida!), de az élmény halványul, s remélem, hogy majd el is tűnik az idő tengerében, mindenesetre én pezsgővel tarkított, takarón összebújós, csillaghullásos bámulást terveztem, ez azonban a konyha renoválásának meglehetős fáradalmi után kimerült abban, hogy két meglehetősen kimerült ember pizsamában ült a csillagos ég alatt, két különálló székben, nyakát időnként megtekerve nézegette a felhőmentes eget, s várta, hogy hulljanak alá a fényesség darabjai, ha lehet, a lábaik elé.
Fejenként 1,5 csillag hullott alája, ami a meteorraj számszerűségének tekintetében nem egy nagy eredmény, ennél azonban sokkal többet nyom a latban az a rendszeres időközökben megismételt felfedezés, hogy van Tejút, fejünket csak egy kicsit kell felfelé, majd balra fordítani, ottan megyen az út magában, a mi kertünk felett, az pedig, hogy ily fénytiszta helyen éldegélünk, s nem kell kilométereket megtennünk a csillagok eléréséhez, elég csak kisétálni a kertbe, az meg már-már érdemtelen ajándék.

5 megjegyzés:

  1. Húúú, de rám hoztad a frászt! :):)

    VálaszTörlés
  2. "Persze Pityu" :o)
    idézet: L'art pour l'art

    Nekünk vihar szedte szét a csillagbámulós romantikát. Maradt a villámok lenyűgöző, ám félelmetes cikk-cakkja. :o/

    VálaszTörlés
  3. Nálunk is vihar volt,de akkora!!!!!
    Nővérem mesélte,hogy egy közös ismerősünk minden este,még télen is,kimegy a kertjükbe ,felnéz az égre és elmond egy röpke imát,vagy léleksóhajt.
    Ezt azóta rendszeresíteni igyekszem.Hihetetlen megnyugtató ezekután lefeküdni....:)

    VálaszTörlés
  4. Ida: :o))) ugyan már!

    Petunia: vihar volt itt is, de később, iszonyúan félek , mit félek, rettegek a vihartól. :o((

    mammka: az égbolt csodás, és arra gondolok, hogy semmit nem ismerek fel szinte. :o(

    VálaszTörlés