A kötés esetében (nálam) tökéletesen működik az a minden tevékenységünk mögött húzódó elvárás, hogy maga a tevékenység, az út a fontos, nem a végeredmény. Szeretek kötni, mert megnyugtató, még akkor is, ha időnként csak meglepő konoksággal tudok a végére érni egy-egy projektnek, ha bontok és számolok, akkor is, jó ez nekem, azt érzem. A végeredmény már kevésbé izgat, emberi számítás szerint nem lesz szükségem annyi kendőre, sálra, stólára, amennyit szeretnék, s amennyit betervezem, meg egyáltalán, amennyi időt töltök a minta kiválasztásával, nézegetésével. (Ez utóbbi már egy másik történet része, majd később arról is.)
A Gail azért tetszett és tetszik nagyon, mert leveles a mintája, ez nekem kedves, persze, hogy meg szerettem volna kötni. Igen ám, de a minta... az kifogott rajtam. Nem mintha a levelek kialakítása meghaladta volna a jelenlegi kötőtudásom, a kettő éppen illeszkedik egymáshoz, de valahogy nehezen találtam magam a mintában. Pl. hogy hol lépek be a következő levéllel, kár, hogy ez nincs jelölve, végül én a 23. sornál folytattam a chart-ban jelölt mintát, nem tudom, jól tettem-e. Miután úgy láttam, levelek alakulnak ki, megnyugodtam, egészen addig, míg a fonalam alakulásából nem döntöttem az edging chart-ra való áttérésre, no, ez feladta a leckét nekem, fogalmam sem volt, hol kellene abbahagynom, hol elkezdenem, volt 1-2 este, míg rájöttem, de legalábbis megnyugodtam abban, hogy a minta 17. sora már Edging chart 1. sorának értelmezhető. Ami csak azért volt bonyolult (számomra), mert én az alapmintát viszont csak a 23. sortól ismételtem... és ez így ment estéről estére.
Hogy a blokkolásnál nem igazán sikerült a csipkeszél kialakítása, már meg sem lepődtem, ez nekem csak a Lamináriánál alakult előírásszerűen, utólag az a gondolatom támadt, hogy:
1. bármennyire is törekszem, még mindig nem elég laza a lezárásom
2. túlságosan kifeszítem (vagy valami ilyesmi)
Ennek függvényében örülök, persze, hogy örülök a dicsérő szavaknak, de ha valami ötlet, netán tapasztalat is lenne a megjegyzések között, annak is igen-igen tudnék örülni.
A kendő Melinda fonalából készült, olyan 380 méter ment bele, egyébként pedig 80 gramm, mérete 140x60 cm.
Hogy a blokkolásnál nem igazán sikerült a csipkeszél kialakítása, már meg sem lepődtem, ez nekem csak a Lamináriánál alakult előírásszerűen, utólag az a gondolatom támadt, hogy:1. bármennyire is törekszem, még mindig nem elég laza a lezárásom
2. túlságosan kifeszítem (vagy valami ilyesmi)
Ennek függvényében örülök, persze, hogy örülök a dicsérő szavaknak, de ha valami ötlet, netán tapasztalat is lenne a megjegyzések között, annak is igen-igen tudnék örülni.
A kendő Melinda fonalából készült, olyan 380 méter ment bele, egyébként pedig 80 gramm, mérete 140x60 cm.
A kendő további sorsa egyelőre ismeretlen. :o)
Szerintem erdemes probat kotni, kicsiben, ott kiderul a turpissag. A szelen meg joval nagyobb tut hasznalj es kesz. Egyebkent igy is gyoyoru es az egesz egy hulyeseg, hogy `igy meg ugy` KELL kineznie. Szep vagy nem szep, a tobbi csak duma;-)
VálaszTörlésÉn szeretem a kötést magát. Szeretek kötni. Persze az is jó, ha szép a végeredmény, de a "csinálás" jó nagyon.
VálaszTörlésMegértelek, ami a kötést illeti. Mostanában alig varrok, mert csak kötök, csak kötök, csak kötök. Tapasztalatom nincs, arra tőlem ne számíts:)
VálaszTörlésKicsoda! Annyira bírom, ahogy lelket tudsz önteni másokba:))))
És teljesen egyetértek veled, a kendő szerintem is nagyon jól néz ki, mindegy, milyennek kéne lennie.
A blogomban a Gail-nél van egy-egy link Moncsi és Nöné blogjának gail-es bejegyzésére. Én az ott található infók alapján dolgoztam, szerintem nagyon jók. No persze a kendő korántsem tökéletes, de ez a fonal minősége és az én tapasztalatlanságom miatt van.
VálaszTörlésPont azt akartam írni, amit Irénka! Én is épp Gail-t kötök (megint), és nem tudom, hol hanyadik sor, meg izé, mert a második sor levél óta fejből nyomom. Mire az edging chart jön, elő kéne keresnem a mintát!
VálaszTörlésBefejezés: egy 2 számmal nagyobb tűvel láncoltam le...
http://gombolyito.blogspot.com/2010/06/na-mi-ez.html (ez elég cakkos, nem?)
Magát a Gail-t még nem ismerem személyesen, majd nem sokára ennek is eljön az ideje. Én általában horgolótűvel láncolom le a szemeket, így jobban tudom lazára venni a figurát.
VálaszTörlésCsak hogy egyenlítődjön az egyensúly - én biza' nagyon is a végeredményért kötöm, minél több szépségbe szeretném magam bebugyolálni (na jó, nem egyszerre, inkább felváltva:)))
VálaszTörlésSzia! :)
VálaszTörlésIgazán szép a kendőd, GRATULÁLOK! Én még ezt a mintát nem próbáltam megkötni, de Erika "Ercsu27" blogjában nagyon jó technikai útmutatót ad a nagyon rugalmas leláncolásra.
(A blogjában csak be kell írnod a keresőbe, hogy: rugalmas leláncolás és már mutatja is.)
Mióta rátaláltam, én mindég így fejezem be és tökéletes.
Mindenkinek szívből ajánlom.
A legutolsó sornál már nem a mintát mondogatom. Helyette folyamatosan arra koncentrálok, hogy laza legyen, és persze egy lényegesen nagyobb tűvel kötöm.
VálaszTörlésEttől függetlenül, nagyon szép lett a kendőd. :)
Nekem tetsz de sajna tanácsot nem tudok adni, mert nálam csak tervben van a gail, te sokkal profibb vagy kendőben, mivel én még egyet sem kötöttem...
VálaszTörlésJó, tehát a köv. van:
VálaszTörlés- nagyobb (akár kettővel is)tű a leláncoláshoz
- Ercsunál útmutató
- esetleg horgolás
A baj az, hogy lehet, hogy nincs olyan, hogy KELL, de nálam van. Mert ha nem úgy néz ki az a fránya kendő, ahogy másoknál látom, azoknál, akik a példaképeim, akkor mit sem ér az egész.
Sajnos.
Nekem tetszik!
VálaszTörlésRégebb más leláncolást használtam, de mióta tisztára "észtül" kötök, és megtanultam azt, azóta ugyanazzal a tűvel is tudom lazán leláncolni.
és az meg milyen??
VálaszTörlésItt meg tudod nézni:
VálaszTörléshttp://www.youtube.com/watch?v=Da40Z_YVr0Q&feature=related
Így biztosan nem lesz szoros a befejezésed. :) Sok sikert!
Én ugyanazzal a tűvel szoktam leláncolni - viszont a kendőknél törekszem arra, hogy veszettül nagy láncokat hagyjak magam után... Jó elnagyoltakat. Mikor blokkolom, úgyis fel fogja venni azoknak a hosszát...
VálaszTörlésKöszi, csajok!
VálaszTörlés