Menjetek... strandolni avagy a strand örök

Az még csak hagyján, hogy van főtt kukorica, meg fagyi és lángos, azzal az örök kérdéssel, hogy melyiket, de legalábbis milyen sorrendben, meg, hogy ott van a hűtőláda is, amelyet asszony pakol be, férj cipel le, de a törölközőt és/vagy takarót kérdés sem változott.
Legyen naptej, meg valami árnyékot adó sapka a fejre, könyv, újság, homokozójáték a gyereknek, kártya a felnőtteknek.

Mindig van vetkőzni nem merő egyik, de magáról a kelleténél több mindent ledobó másik véglet is. Persze, minden strandon van gátlástalan pufi és gátlásos bombanő, mint ahogyan tisztes őszes öregurak jelentős sörhassal, kizárólag gátlás nélkül.

Örök a magára lepedőt csavaró, s az alatt öltözni próbáló mutatványos is, de lehet számítani a lenge szélre, mely a megfelelő pillanatban, a megfelelő helyen lebbenti fel a textilt. Mindig van, aki ennek éppen tanúja is, persze.

Kisgyermekek strandon aludni nem nagyon akarnak, van ebből némi huzavona a szülőkkel, majd délután előbb nyafogó, később hisztiző, végül torkaszakadtából üvöltő csemete, ennek megfelelően frusztrált anyuka, strandonként legalább egy kijár.

Vannak lila szájú, vacogó gyerekek, akiket ki nem lehet a vízből parancsolni, meg a partról "azonnal gyere ki!" utasítást adó szülők, reményvesztett harc ez ősidők óta.

Létezik divat a felfújható állatseregben is, de örök a matrac, matraca mindenkinek van, megtámogatva esetleg pálmafával, banánnal, de matrac nélkül elindulni nem lehet, mindenre jó, vízben való lebegésre, hajózásra, vízi csatára, törölközőszárításra a parton, de délutáni szunyókálásra is, univerzális darab.
Hogy van pumpa, nincs pumpa, neked kellett hozni, nem raktad be, majd apa tüdőből, neki ez semmi, apa vörös fejjel, kidagadt erekkel, még jó, hogy a közelben a csapolt sör, mert megérdemli, ugye, örök jelenet.

És a csöpögtetett homokvár!, ki ne hagyjam, anélkül strand nem volt, nincs és nem is lesz, míg világ a világ.

Mondom, menjetek strandolni!