Greenpeace, de nem úgy és nem azzal a céllal

Baby quilt a hivatalos neve, igazi célját nem tudom, az enyémek valahogy enélkül nőttek fel (még egy rendes baby quilt-jük sem volt, na, szép), de belátom, ma minden valamirevaló csemetének kell, hogy legyen, különben pedig milyen remek, ha felkapom a palántát és valamit rá akarok borítani.

Csak hogy meg ne fázzon, amíg a barátnőmet kikísérem.
Vagy mondjuk a kertben, árnyékban, a legnagyobb melegben... kell valami a fűre, ahol aztán békésen eljátszogat a baba.
De az is lehet, hogy az autóban végzi (mármint a baby quilt), a bármikorszükséglehet-féle eszközök egyikeként.

Ideális esetben a csemete nem tud nélküle elaludni.

Az már pedig erősen a képzelet határát feszegeti, hogy a baby quilt tulajdonlása következtében a csemete esztétikailag fejlett és környezettudatos emberré fejlődik/nevelődik/vagy csak egyszerűen: válik.

Már tudom, hol rontottam el a gyereknevelést, szegény lányaink voltak vagy 3-4-5 évesek, mire egy valamirevaló takarót kaptak, ez kérem, nem nevelés.



Az ironikus hang ellenére a takarót én varrtam, méghozzá nagy örömmel, csupa zöldben.

Balatoni nyár

Bár ez túlzás abban az esetben, ha arra asszociál valaki, hogy én most intenzív két napos nyaralásban részesítettem magam vagy esetleg azt gondolná, hogy a nyár egyértelműen 35 fok meleget jelent. Hát egyik sem, de a Balaton mégis igaz. (A 35 fokról annyit, hogy sokatmondó, ha az ember egész napos kertészkedés után meleg halászléra vágyik, amit a lenti képen látható helyen meg is ejtettünk, a leves finom is volt, forró is volt, bónuszként a fenti látványt kaptuk ingyen és bérmentve.)


Van nékünk családi használatban egy nyaralónk Tihanyban (Gödrösön), egy házikó, amely meglehetős mostoha (kerti) körülményeket tudhat magáénak, mert ugyan még mindig mi vagyunk a legközelebb hozzá, de nekünk sincs elég időnk, hogy hétvégente leruccanjunk, arról nem is beszélve, hogy ZM rendszeresen dolgozik hétvégenként is, hála a kötetlen munkaidőnek. (Ellenben a gyerekek óvodás-kisiskolás korában június elején lekötöztünk, majd augusztus végén fel.)

Idén pl. most mentünk először, s bár van egy megbízott, aki nyírja a füvet (hozzáteszem: nem kevés pénzért, ha semmi mást nem csinál, csak a rá bízott mini kertek füveit nyírja, akkor is szép summát tudhat magáénak), mégis... hogy is mondjam? A macsétánk elkopott, mire a kaputól a házig értünk. Két napos, testedzésnek is felfogható kertészkedéssel azért helyrepofoztuk a helyrepofozandót, most olyan nyaralóféle kinézete van, így nem irritálja az 100 milliós, úszómedencés szomszédainkat, akik egyébként 2 méteres tujasorral határolják el magukat, mert biztosan zavarjuk őket. Legalábbis a kert, mert mi magunk aligha.
Némi adalék a gyermeki lélekről: a Legnagyobb lehetett vagy 5 éves, amikor teniszezni tanította a családostul nálunk nyaraló gyerekeket, hát Istenem, éppen a szomszéd medencéje tűnt megfelelő helynek és kihívásnak, hogy az éretlen almákat belecélozzák. Na igen, a tuja akkor még nem nőtt 2 méteresre... és halkan jegyzem meg, hogy népes gyereksereg volt meg rengeteg alma. :o)


Kellett volna before-after képeket készíteni, hogy érezhető legyen a különbség, mindenesetre én hallottam a rózsabokor megkönnyebbült sóhaját, amikor abból a fene iszalagból kiszabadítottam, s nem gondolnám, hogy a többi növény kevésbé érzékeny lelkületű lenne.


És persze, megint elhatároztuk, hogy márpedig idén lemegyünk, legalább egy hosszú hétvégére, aztán mi lesz belőle? Van ugyan fürdőszoba, konyha, TV (és még Balaton is), de azért van hiányossága is a háznak, s mondanám, hogy lehet menni nyaralni, de talán nem mindenki örülne a régi bútoroknak, meg a hegytetőn lévő háznak. Ja igen, és takarítani sem ártana. :o(

Masinéria, kütyü és ha mindez nem elég, még én is

Miután sokadszorra sem tudtam felrakni a kütyüt (hivatalos nevén felső-anyagtovábbítót), végül bevittem az Oktogonra, hogy akkor most mutassák már meg, mert olybá tűnik, sok nekem ez a gép, meghaladja a tudásom, még ezt sem tudom felrakni. Ott aztán kiderült, hogy nem kompetens a kütyü meg a masinériám, a hiba nem bennem van, kaptam másikat, felraktam, működik, oké.

És akkor, hogy helyreálljon az egyensúly, mert ami előtte nem, az most már igen; hát akkor ami előtte igen, az most már nehogy, konkrétan ezt alkottam szabad gépi tűzés címén, a siralmas kategória alsó határát verem, de azt is alulról.


Még jó, hogy vettem egy külön talpat is, masinéria igényeit maximálisan tiszteletben tartva. Amikor még nem volt, akkor már szabadon tűztem az új géppel, minden gond nélkül, ma 3 tűt eltörtem, ZM kérdezte is, hogy ezek Husqvarna tűk-e, ha-ha, nem ért hozzá. Igaz, én sem. :o(

Ez a baby quilt egyébként is olyan, mint az állatorvosi ló, minden van rajta, de most már akkor is megcsinálom jól, de ma estére félreraktam, mert még egy kis olajfolt is került rá, de honnan? Akkor gondoltam, hogy ezt mégsem kellene, de egy rövid mosást még megkockáztattam, hát erre nem kijött belőle?, így aztán folytathatom.

Biztosan nagyon helyre lesz, annak kell lennie. Ha egyszer.

Érték

Vannak rémes napok, meg elviselhetőek, aztán az átlagosak, a semmilyenek, a jók és vannak azok, amelyeken kisebb, emberi léptékű csodák történnek. Vagy mégcsak azok sem, de valamiért így gondolunk rájuk. Nem gondolom, hogy leírva érezhetővé válik, mi is az, amitől ez a mai nap jobb, szebb vagy éppen különlegesebb, talán még a magam számára sem lehet megmagyarázni, de ez jó, meg még az is, hogy nem is kell magyarázni, érezni kell.

Amikor úgy teszel fel valamit a falra, hogy annak ott a helye, holott előtte fél perccel a létezéséről sem tudtál; amikor úgy sikerül valami, olyan gördülékenyen, simán, ahogy jó lenne mindig, csak akkor nem lenne ajándék; amikor találkozol valakivel, akivel...

Mert amikor Edige postán érkezett ajándékát megláttam, hát azért összeszorult a szívem, mennyi munka, nekem címezve, rám gondolva, üzenetértékkel megrakva gazdagon, nem is tudom, már akkor kicsit összezavarodtam, mire föl?, lehetne kérdezni, de én sem tudom a választ, csak odatettem arra a helyre, ami az ő helye és ettől megint otthonosabb lett a ház, nem is értem, csak egyszerűen jó.

Aztán a masinériámmal olyan könnyen varrtam meg az egyik keresztlányomnak, Mírának egy táskát, hogy észre sem vettem, érezhető a különbség a kedvelt régi és a kedvelendő új gép között - öröm ez is.


És ugyan a délután csak egyórásnak tervezett, de estébe folyó laza beszélgetésen nem készült fotó, mert az apparátot mondjuk eszembe sem jutott magammal vinni, de mégis. Ha tudnátok... és tudjátok meg, hogy ráakadt a blogomra egy falumbeli, akiről kiderült, hogy utcabeli is, és néhány igazán illetlennek nevezhető, mert kötelező köröktől mentes levélváltás, meg türelmes várakozás után ma sort kerítettünk a személyes találkozásra. És ha olvasnátok a levelezésünk, meg hallottátok volna a beszélgetésünk, hát van abban valami nagyon mélységesen emberi, amikor nem kell illedelmeskedni, meg jópofiskodni, hanem lehet beszélni rögtön úgy, mintha ezer éve is így ültünk volna az asztal mellett, cseresznyemagot köpködve, meg levendulaszörpöt iszogatva és világot megváltva terveket szőve.

Hát honnan jőnek kérem ezek a napok? És miért csak néha? Tudom, tudom ... hogy értékeljük, de mégis, honnan bukkannak elő csak úgy, minden előzmény nélkül, nem értem. Csak örül a lelkem, hosszú idő után, meg merem kockáztatni, felhőtlenül.

Rólam?

Amit eddig nem tudtatok meg rólam, az valószínűleg nem is érdekes, de azért nekiveselkedem és igyekszem 7 olyan dolgot írni, ami talán még nem derült ki a blogomból. Mammka kérte, neki nem lehet nemet mondani, hát legyen:

- rendetlen vagyok
- feledékeny vagyok
- törekszem mindkettő kiküszöbölésére
- nem szeretek repülni
- de ott lenni már igen
- imádom Ausztriát, 15 éve megyek oda pihenni
- jó könyvet a kertben olvasni, árnyékban, esetleg sütivel... nem rossz

Hihetetlen analízisen mentem át az elmúlt 1 percben, így aztán mélyreható információkkal gazdagíthattalak Benneteket. Szerintem az, hogy mit mondunk el magunkról, önmagában a 8. pont lehet - sokat elárul rólunk, talán többet is, mint az előző hét. :o)

Ilyen nincs is

Ha nem a két szememmel látom, nem hiszem el, hogy létezik (és praktizál) orvos ezzel a névvel:

Dr. Shreck Konstantin

Elképzelem a bemutatkozást... bár ZM azt mondja, higgyem el, nomen est omen. :o)))

Majdnem tutorial

Hónapokkal ezelőtt ígértem Ginának a következő blokk készítésének leírását. A "majdnem" arra vonatkozik, hogy a legutolsó fázisfotó lemaradt, elvégre én csináltam. :o( De ettől függetlenül szerintem érthető, bízom benne.
A blokkot egy táborban tanítottam, majd egy csoporttársam ezt varrta nekem :

1. Két különböző anyag kell hozzá, esetemben ez egy sárga és egy barna.

2. A következőket szabjuk ki a blokkhoz:
- 2-2 darab 9 cm-es négyzet mindkét színből
- 4-4 darab 3,5 x9,5 cm-es csík mindkét színből
- 8-8 darab 3,5 x 7 cm-es csík mindkét színből

3. A négyzeteket átlósan elfelezzük:

4. A 3,5 x 9,5cm-es sárga csíkra merőlegesen ráteszem a 3,5 x 7 cm-es barna csíkot és átlósan levarrom a következőképpen:


5. Minden 3,5 x 9,5 cm-es csíkkal így teszek, majd levágom a sarkokat:

6. Levasalom őket:


7. Ugyanígy járok el a sárga csík másik végénél is, vagyis oda is rávarrom merőlegesen a rövidebb barna csíkot:

8. A felesleges sarkot levágom, majd vasalom a csíkokat.


9. Elkészítem a csík ellentétét, vagyis a negatív változatát:


10. A háromszögeket kettéhajtom, megjelölöm a közepüket:


11. A megvarrt csíkoknak is megjelölöm a közepét, majd a háromszögeket és a csíkokat összeillesztem, összevarrom. Arra figyelek, hogy a háromszög színe és a csík középső részének színe megegyezzen. Ha sárga a háromszögem, akkor ahhoz a sárga közepű csíkot varrom:


12. Értelemszerűen: ha barna a háromszögem, akkor ahhoz a barna közepű csíkot varrom:

13. A kapott háromszögek felesleges sarkait levágom, így teljesen szabályos derékszögű háromszöget kapok:


14. És akkor jön a lyuk, mert itt nem fotóztam, de szerintem mindenki sejti, hogy akkor a kapott háromszögeket kell összerakosgatni, egymás mellett egymás inverzei lesznek, s a végeredmény valami ilyesmi lesz:


Ennél kicsit jobb legyen ám, mert itt a pontos, precíz munkán van a hangsúly, hallod, Zazálea?Nem kell felvágni az új gépeddel, ha még 2 darabot sem tudsz összevarrni, he-he-he...

Csodaság meg masinéria

Elsőként megjegyzem, hogy valótlant állítottam az előző bejegyzésben, nem is igaz ugyanis, hogy a nevét már megjegyeztem az új masinériának, mert nem Husquarna, hanem Husqvarna - svéd különlegesség, emlékszem, a svéd kolléganőm nevét is rendszeresen Lidquist-nek írtam a Lindqvist helyett. :o)

De az tény, hogy az enyém és az is, hogy 2 nap alatt eljutottam odáig, hogy egyenesen varrtam vele, de akkora óvatossággal, mint amikor az elsőszülöttünket életünkben először tesszük tisztába. Mit tudom én, nem rontok-e el valamit... Egyébként a különbség is akkora a korábbi Veritas és ezen csodaság között, mint az átlépés a gyermektelen és a gyermekes lét között. És majd ezt is megszokom, sőt, elképzelhetetlen lesz, hogy nem mindig ilyennel varrtam. :o))))) Ahogyan már arra sem emlékszem, milyen volt csemete nélkül az élet.

Hát ilyen, kérem szépen:

Meg ilyen:

És ilyen is:
Erről sem felejtkezünk meg:
És világít is, meg kommunikál is velem (legalábbis akar):

Általában miket is tud:

- 39 féle öltést
- csendes!!
- tanácsokat ad, hogy milyen tűvel, mekkora varrótalp nyomással, milyen talppal, meg a jó ég tudja, még mire figyelve varrjak
- be lehet programozni, ha sokféle öltést akarok egymás után csinálni (kiváncsi leszek, mikor jutok én el erre a szintre)
- nagyon bírom, hogy az alsószál a szemem előtt van, láthatom, hogy éppen kifogy vagy még nem, arról nem is beszélve, hogy nagyító van a spulni feletti plexin


- állítólag varr rugalmasat is
- a gomblyukazás is pofonegyszerű, na, ez nem sikerült :o)

Mi tudom én, annyi mindent tud, hogy kapkodom a fejem, nem kevés figyelem és tudatosság kell a használatához, egyébként meg maga a gép is kötelez, egy ilyen géphez alapos és megfontolt ember kell, na, majd neveljük egymást. Én őt, hogy ne legyen már ennyire tökéletes, feszes, lazítson is, ő meg engem ... legyek már tökéletesebb. Ez egy gyümölcsöző kapcsolat lesz, érzem.

Ami még várat magára:

1. kipróbáltam a gomblyukazást, de béna voltam, pedig állítólag gyerekjáték

2. további nem kevés pénzért ZM vett nekem egy felső-anyagtovábbítót vagy mi a szöszt, de valahogy nem sikerül felraknom - biztosan nem bonyolult, de valahogy szorul, a tű nem jól áll benne, komolyan meggyanúsítottam a céget, hogy nem a megfelelőt adták el nekem (szerdán bemegyek és megkérem, segítsenek már...)

3. nem jutott ott azonnal eszembe, hogy mit is tartok nélkülözhetetlennek, így a szabad gép tűzéshez való talpam nincsen, márpedig enélkül, ugye... gondolom, a meglévő műanyag nem kompatibilis

És a legjobb az egészben az volt, hogy szegény ZM-et, miután leperkálta a nem kevés pénzt (pedig akciósan 50 ezerrel volt kevesebb az ára, de a maradék sem kevés, valljuk meg őszintén), londinernek nevezték, aki kapja csak fel szépen azt a termetes dobozt és menjen az asszonykája után, mert hát ez a pasik sorsa, fizetnek és engedelmeskednek. Na de ilyet, kérem...

Újdonság

Van ám nékem új varrógépem, egyelőre addig jutottam vele, hogy megtanultam leírni a nevét: Husquarna Viking Interlude 445
Részletek ma este. Még nézegetjük egymást, bátortalan kísérletek vannak, az elfogódottság jellemzi viszonyunkat.

Az első

Ez még az átmenet, amikor megosztott voltam, dr. Ketteske kapta a mai napon és annyira örült, mint én az ő örömének. Reggel fél 7-kor lett készen, kemencemelegen vittem magammal.

Egyébként úgy látom, jó lesz, ha visszatérek ehhez a manipulálós fotóprogramhoz, mert ezt a remekbe szabott kollázst vagy 20 percbe tartott létrehoznom, akkor is csak azért hagytam abba, mert már folyamatosan rontottam rajta. És akkor még a komponálásról nem is beszéltem, bár arra legalább van mentségem, mert reggel 7-kor nem találtam túl sok fényt sehol, csak a kertben. :o)

Ho-ho-ho-hó

Annyira megmelengette a szívem, amikor hazaérve (hazasántikálva) kinyitottam a levelezésem, meg a blogom és találtam egy nagy halom jókívánságot, sőt, Zsuzsi SMS-t is küldött és mondhatom, hogy az elmúlt 1 hónap stressze miatt , meg a túlreagálás miatt, de mégiscsak ezen a ponton sajdul meg az ember szíve, csordul ki a könnye.
És dicséretes lett ez is, nem hiszem el sem ezt, sem azt, hogy túl vagyok rajta, de majd szépen este elpakolok mindent (Zsuzsi!) és felrakom a képet arról a táskáról, amit a konzulensemnek reggel fél 7-kor fejeztem be, de most, most alszom egyet.

Lányok, amint mondtam, nem akarok erről majd nagyon írni, mostantól más témák és más képek lesznek, varrni fogok, meg nagy döntéseket hozni, meg nyitni a Meskán, ZM-nek aranyérmet adok a nyakába, találkozom a barátaimmal és azt olvasom, amit én szeretnék.
És ha fel is vesznek az egyetemre, halasztok, mert kinyúltam. Élvezni akarom a családom, a kutyám, a karácsonyt. És bár az informális csatornán nagyon rossz hírek jöttek a munkahelyről, nem érdekel, mert a józan eszem és a lelki egyensúlyom megtartása mindennél fontosabb.

Köszönöm a biztatást, meglátjátok, milyen is vagyok igaziból. Remélem, maradtok velem.

Már csak az hiányzik: Igaz hívetek... :o)

Nos akkor

Nos, akkor most szépen felöltözöm, kísérletet teszek némi mosolyszerű ábrázatra, összevágom a sarkantyúm és elmegyek államvizsgázni. És erről többet nagyon... nem akarok írni. Legyen.

Mint a gyerekek

Komolyan, kikapcsolódásképpen már csak a képeket nézegetem, vizuális legeltetés van, milyen remek dolog ez a színterápia a nyomtatott szöveg fekete-fehér lineáris monotonitása után/mellett/alatt/helyett. Utóbbi csak néha. Nagyon néha.
Még ritkábban egy-egy megjegyzés, de semmi komoly.

Na ne

Eredetileg azt akartam írni, hogy mostanra már vannak gyilkos gondolataim, de ez nem is igaz, mert kizárólag azok vannak, mert hogy a vizsgadátumok kitalálója nem gondolt sem Istenre, sem emberre, az tuti és hogy a puszta kezemmel tudnám megfojtani, az is (már majdnem) igaz. Azt is elmondom, hogy nem vagyok egyedül, ha engem még meg is úszna.

Mert 2 hét alatt kétszer a topon lenni, minden fene adatot fejbe szuszakolni, benntartani, majd a megfelelő időpontban, a megfelelő helyről előhúzni nem igazán lehet. És ez a második a hihetetlen mennyiségű adathalmazával csak magolással érhető el, ami meg tökéletesen felesleges, szerintem legalábbis.

Mert az ismeretszerzésnek, a tudásnak nem az adatok a legfontosabb tényezői, hanem az összefüggések, de ezt a mi oktatási rendszerünk még mindig nem ismerte fel, ennek köszönhetően egy olvasással átlátom ugyan az adott könyv 30 oldalas fejezetének lényegét mondjuk a nyilvánosság és közvélemény kapcsolatát illetően (legalábbis van valami képem és gondolatom), de képes vagyok 3 órán át ülni a reformkor lapjainak, szerkesztőinek, segédszerkesztőinek, tulajdonosainak neve fölött. Nem értem, miért nem kell a rikkancsok nevét tudnom, igazán komplex lehetne akkor már a tudásom. :o(
Ez olyan, mint amikor valamelyik félévben be kellett nyalni 120 szó etimológiáját, szerintem az Etimológiai szótár soha annyit kézben nem forgott, mint a mi időnkben. És amikor egy bement, kettő kijött, mert nem bírta befogadni az agyunk. Ennyi erővel akár a telefonkönyvet is bemagolhattuk volna, érdemben és energiában nem lett volna különbség.

Én mivel nem gondolom, hogy a lexikonok szó szerinti idézése a tudás részét képezi, nálam legalábbis biztosan nem, így sok reményt nem fűzök a csütörtöki naphoz.