Egy anya a hétvégén (és nyilván nemcsak akkor, de most erre koncentrálok) nemcsak anya, hanem... és akkor most jöjjön egy kis lista, mivel töltjük meg a hétvége 48 óráját:
- anya, méghozzá gondoskodó
- feleség, méghozzá szerető
- szakács, természetesen profi
- takarítónő, muszájból (és akkor külön nem részletezem, hogy vasalónő, meg mosónő...)
- pszichológus, elsőrangú
- tanárnő, olyan általános, értsen a matekhoz, de legyen képben Stendhalt illetően is
- barátnő, legalább ilyenkor
- diák, akire kötelezettségek várnak
- néha munkatárs is, ezt most kilőttem
- kertész (ezzel még várok)
- magánember (ebbe sorolom az egyéni vágyakat, úgymint olvasás, kötés, varrás, mindenkinek, ami tetszik)
Egyszer azt olvastam, hogy amikor állásinterjúnál kissé lekicsinylően megkérdezték a felvételiző nőt/anyát/asszonyt/, hogy akkor ő most 5 évig mit is csinált otthon, akkor azt válaszolta, hogy egy ház asszonya voltam. Tetszik, mert igazgasson el valaki egy családot úgy, hogy ne csak működjön, hanem jól működjön, utána nyilatkozzon ennek értékéről és nehézségéről.
Mindez azzal kapcsolatban jutott eszembe, hogy mostanában már annyi mindenkinél észrevettem, hogy szétválogatja az életét, persze, ez csak a blogírásra vonatkozik nyilván. Mégis bánt a dolog, mert amikor valakit olvasok, annak érdekel az egész élete, szőröstül-bőröstül, a gyerekei, a családja, a konyhája, a kertje, a varrása, a kötése, a sikerei, a bénázásai, szóval mindene.
Tudom, hogy csak egy kattintás és már bent is vagyok a "másik életben", nem nagy ügy, és azt is tudom, hogy ugyanaz nevel éppen gyereket, főz, varr, köt vagy éppen szenved, mint aki egy másik blogban palántázik, de... De mégis furcsa.
Én biztosan nem fogok másik blogot nyitni, s ebben nemcsak az akadályoz meg, hogy ezt az egyet is elég nekem kezelni, hanem az, hogy a fenti (hétvégi) különböző szereposztásaim ellenére én egy vagyok, így mindenestül. Van abban ráció, hogy valaki csak az alkotásaimra kíváncsi (na, nem, ebben nincs ráció), de azok meg ugye, én vagyok megint csak, szóval, oly mértékben fűződnek össze a szálak, hogy nem lehet, de nem is kell a gondjaimmal, örömeimmel átitatódott lényemet nagy nehézségek árán szétválogatnom. És azt is vállalom, hogy így viszont esetleg vesztek olvasókat, hiszen kit érdekel az én munkahelyi nehézségem vagy éppen a (nem)készülő szakdolgozatom (-aim). Egészen zárójelben jegyzem meg, hogy előbbiről kevesebbet fogok írni, de ezt sem azért, mert valakinek tetszik vagy sem, hanem mert így is védekezem a stressz ellen.
Kíváncsi lennék véleményekre, ellenvéleményekre, nem kell elfogadni, nem kell megérteni, de mégcsak töprengeni sem a felvetetteken- ha mégis, nyitott vagyok mindenre. :o)
- anya, méghozzá gondoskodó
- feleség, méghozzá szerető
- szakács, természetesen profi
- takarítónő, muszájból (és akkor külön nem részletezem, hogy vasalónő, meg mosónő...)
- pszichológus, elsőrangú
- tanárnő, olyan általános, értsen a matekhoz, de legyen képben Stendhalt illetően is
- barátnő, legalább ilyenkor
- diák, akire kötelezettségek várnak
- néha munkatárs is, ezt most kilőttem
- kertész (ezzel még várok)
- magánember (ebbe sorolom az egyéni vágyakat, úgymint olvasás, kötés, varrás, mindenkinek, ami tetszik)
Egyszer azt olvastam, hogy amikor állásinterjúnál kissé lekicsinylően megkérdezték a felvételiző nőt/anyát/asszonyt/, hogy akkor ő most 5 évig mit is csinált otthon, akkor azt válaszolta, hogy egy ház asszonya voltam. Tetszik, mert igazgasson el valaki egy családot úgy, hogy ne csak működjön, hanem jól működjön, utána nyilatkozzon ennek értékéről és nehézségéről.
Mindez azzal kapcsolatban jutott eszembe, hogy mostanában már annyi mindenkinél észrevettem, hogy szétválogatja az életét, persze, ez csak a blogírásra vonatkozik nyilván. Mégis bánt a dolog, mert amikor valakit olvasok, annak érdekel az egész élete, szőröstül-bőröstül, a gyerekei, a családja, a konyhája, a kertje, a varrása, a kötése, a sikerei, a bénázásai, szóval mindene.
Tudom, hogy csak egy kattintás és már bent is vagyok a "másik életben", nem nagy ügy, és azt is tudom, hogy ugyanaz nevel éppen gyereket, főz, varr, köt vagy éppen szenved, mint aki egy másik blogban palántázik, de... De mégis furcsa.
Én biztosan nem fogok másik blogot nyitni, s ebben nemcsak az akadályoz meg, hogy ezt az egyet is elég nekem kezelni, hanem az, hogy a fenti (hétvégi) különböző szereposztásaim ellenére én egy vagyok, így mindenestül. Van abban ráció, hogy valaki csak az alkotásaimra kíváncsi (na, nem, ebben nincs ráció), de azok meg ugye, én vagyok megint csak, szóval, oly mértékben fűződnek össze a szálak, hogy nem lehet, de nem is kell a gondjaimmal, örömeimmel átitatódott lényemet nagy nehézségek árán szétválogatnom. És azt is vállalom, hogy így viszont esetleg vesztek olvasókat, hiszen kit érdekel az én munkahelyi nehézségem vagy éppen a (nem)készülő szakdolgozatom (-aim). Egészen zárójelben jegyzem meg, hogy előbbiről kevesebbet fogok írni, de ezt sem azért, mert valakinek tetszik vagy sem, hanem mert így is védekezem a stressz ellen.
Kíváncsi lennék véleményekre, ellenvéleményekre, nem kell elfogadni, nem kell megérteni, de mégcsak töprengeni sem a felvetetteken- ha mégis, nyitott vagyok mindenre. :o)
Teljes mértékben egyet értek Veled. Hogy lesz ebből vita? :-)
VálaszTörlésAzt hiszem, én magamnak írok le dolgokat, és nem bánom, hogy mások is olvassák, s nem azért írom le, hogy mások mit szólnak hozzá. Persze örülök, ha benéznek hozzám és megjegyzéseket tesznek. Tehát nálam is marad a vegyes felvágott-blog.
Egyetlen esetben indítanék még egy blogot, ha olyasmit szeretnék leírni, ami ugyan kikívánkozik belőlem, de nem tartozik másra. Így természetesen az a blog nem lenne nyilvános.
Én először csak a kreatív munkáimat szerettem volna megmutatni a blogban. Igaz van/volt előtte egy honlapom is a gportalon, de az tényleg csak erről szólt. A blog azonban könnyen kezelhető. A másikat sajnálom megszüntetni. Amit felvetettél, hogy mindent megosztani a nyilvánossággal... nem szeretnék. Nem azért, hogy külön válasszam, hanem azért mert az utóbbi 2 évben rengeteg nyűgöm van/volt és sajnos/szerencsére ez egy nyilvános blog és vannak olyanok az ismeretségi körömben - rosszindulatú emberek - akik nem szeretném, ha elolvasnák és a problémáimon "csámcsognának" jó magyar szokás szerint. Na és ki szereti hallgatni/olvasni a másik negatív megnyilvánulásait? Nem sokan vagyunk ilyenek. Pedig néha nagyon jól jönne nekem is ha azokat a problémákat, amiket nem tudok megoldani legalább kibeszélhetném magamból és valaki válaszolgatna. Persze tudom, hogy ezeket elsősorban nekem kell(ene) megoldani, de ez nem 1szerű. Ezért nyitottam egy "magánterület" blogot magamnak, ahova beiírhatom a "szívfájdalmaimat".
VálaszTörlésakkor folytatom Agibot... en szeretem tudni `kihez` beszelek. A keptaram, ami a `legobjektivebb` termeseim nyivanos, a tobbi nem. Szemerem. Neked is van egy hatar, ahol mar nem mutatod/nad meg magad:-)
VálaszTörlésEgyebkent meg azert kulon blogok, mert en (is) igy mukodom, fejben tisztan szetvalogatok dolgokat.
Mondjuk nem `en`, hanem mi (5-6-an) irjuk a gyerekes/fozos blogokat. Es ez segitseg, mert hasonlo szellenben elunk es tenyleg tudom hasznalni az otleteiket es tudom hol keressem kesobb, mint egy konyvtar es nem arra kell emlekeznem kinel lattam.
Egyebkent a legutobbi taskad nagyon jol sikerult!!!
Én tipikus szétválasztó vagyok. Külön van az életem -amit már rettentő régóta írok, már legalább 4 éve, aztán jött külön főzős, külön kreatívos.
VálaszTörlésSzerintem megvan ennek is a maga funkciója. Az énblogban szerepet kap klözélet és politika is. Az meg szerintem egyáltalán nem való az alkotós blogba.
És ha belegondolunk, a kreatívos, vagy gasztrós gyűjteményekben, mint .lap.hu vagy miner, inkább a tisztán kategorizálható blogok vannak, nem?
Ha valakinek meg akarom mutatni a receptjeimet, vagy az alkotásaimat, nem feltétlenül akarom, hogy közvetlenül az életembe is belelásson.
Szóval nekem belefér az az eggyel több kattintás ;)
Érdekes meglátások, van ilyen is, meg olyan is- és ez így jó.Hogy van-e, amit nem írok le inkább? Biztosan van, hiszen attól, hogy nyilvános, nekem is működik egy riasztó az agyamban, de akkor azt máshová sem írom le, így Agiboval egyetértek.
VálaszTörlésViszont jobban értem az okokat, amitől meg máris érdemes volt vitát indítani.
Egy dologra viszont felkaptam a fejem,Btrudy írta, hogy ki szeret negatív dolgokról olvasni?Én sem szeretek, de az élet már csak ilyen, s ha csak némi könnyebbséget adtam valakinek a válaszommal (még ha csak arra a kis időre is, amíg olvasta a kommentemet), már megérte, hogy reagáltam.Így aztán, Btrudy, nálam nyitott falakat döngetsz, s bár nem biztos, hogy kell összefüggést keresni az alkotásunk és a gondjaink/örömeink között- néha elkerülhetetlen.
Örülök a válaszaitoknak, lányok!
És külön Kicsodának: köszönöm a dicséreted!
VálaszTörlésÉn is szeretem rendszerezni az életem, van kreatívkodó blogom, meg gyerekblog, meg volt egy csak kifejezetten rólam is, azt szerettem a legjobban, de aztán jelszavas lett, mert sokan kezdték olvasni az ismerősi körömből, és nem írtam ugyan titkos dolgokat, de másképpen tálalnám ugyanazokat a tényeket/érzéseket ismerősöknek, ismeretleneknek és barátoknak. És ez mondjuk az én esetemben speciális is. De mondjuk azt a blogot bármelyikőtökkel szívesen megosztanám ebben a kreatív-körben, ha még írnám, de tényleg van mondjuk két ember, akiket nem szeretnék beavatni az életembe, és őket sajnos nem tilthatnám ki. Ezért van az, hogy a kreatívkodós blogba is annyi mindent jó lenne még írni, de muszáj magam visszafogni. Ez van sajnos. Már abból, hogy blogot írok, többen levontak megfelelő tanulságokat rólam, pedig... Persze a legjobb az lenne, ha ez engem nem zavarna, de igazából zavar, nem tehetek ellene. Úgyhogy nálam ezért a forgácsolódás, és ezért a csak témára koncentrálás a varrósblogban, pedig lenne még mit írni :o).
VálaszTörlésEz biza kár, mert neked lenne mit írni, én meg érdeklődéssel olvasnám. :o( Viszont: megértem.
VálaszTörlésNekem is több blogom van, a praktikussága hozta így.
VálaszTörlésAz első a Hokata studio eredetileg azért született, hogy a nyári táboraimra megmutassam a gyerekeknek mit is fogunk készíteni, majd a tábori élményekért. Hogy ötleteket adhassak otthoni kreatívkodásra, arra nem is gondoltam, hogy én többet fogok kapni, mint adni.
Ukati behatására elkezdtem varrogatni is, így ez a blogom mindenféle kreációim tárháza.
A másodikon a tavalyi kiállításom anyaga látható, az úgy kerek, ahogy van, amolyan honlapfélének tekintem, ahhoz már nem nyúlok, nem szerettem volna más dolgaim közé beilleszteni. Aztán van a galériám, ahol csak a festményeim vannak, oda nem illenének varrott dolgaim, uram bocsá, gipsz öntéseim, ott a komoly munkák vannak. Aztán van a kisbogár, kedvenc idézetek, mesék, versek tárháza (sajna elhanyagolom), igazából elférne a Hokata studioba is, de így alakult.
Én szétválasztom a dolgaimat, de a blogok összekapcsolódnak, elvem: rend a lelke mindennek!( csak a rajz asztalom meg ne lásd) A nagyon személyes, magánéleti dolgaimat nem szívesen tárom a világ elé, azt magamban kibeszélem, vagy kifestem.
Ja, és még egy meghívás vár a blogomban, muti ide a kézírásodat, hadd nézzem, tényleg hasonlít-e anyahajóéra :o)))!
VálaszTörlésSokszor tapasztalom én is magamon,hogy jó lenne legalább kiírni magamból a bajaimat (nem mondom el senkinek,elmondom hát mindenkinek alapon),de aztán ha belegondolok,hogy akár a kollégák,akár egy volt szomszéd....nem hányzik a magyarázkodás.Nem akarok annak a virágboltosnak a sorsára jutni,aki választások idején kirakta a kirakatba egy politikus képét.Pedig nekem is van véleményem,van családom,vannak gondjaim,örömeim is,...Azért szeretném,hogy a blogom csak kreatívos vonalon maradna,mert egyrészt segíthetnek nekem a tapasztaltabb szenvedélytársaim,másrészt talán én is segthetek EZEN a vonalon valakinek.
VálaszTörlésÉn is " egy blogos " vagyok.
VálaszTörlésEz vagyok én. Azt irom bele amit úgy érzek hogy szivesen megosztok bárkivel. És a saját stilusomban.
De legfőképpen őszintén .
Olyan ez mint az otthonom, ha tettszett visszajössz, ha nem elkerülsz.
Mivel egy otthonom van és ott található mindenem igy vagyok a bloggal is.
Amit nem szeretnék a nyilvánossággal megosztani azt nem is irom le . Sehol.
A szomszédasszony sem tud rólam annyit amennyit Ti.
De hát igy kerek a világ, és ez benne a szép , hogy nem vagyunk egyformák.
Én gondolkoztam azon, hogy irok magamnak egy csak a saját gondolataim, bajaimra blogot, de aztán meggondoltam. Elég nekem ez a blog. Még van a füzős, szeretnék a varrósba, de gondjaimat bajaimat a kreativkodásomon keresztül akarom megmutatni. És elsősorban a pozitiv dolgokat. persze nemcsak kreativkodásokról, mert óhatatlanul vannak más dolgok is. De csak olyat szeretnék, amit mindenki előtt vállalhatok. Ezért nem akarok politikáról irni. Ja és én úgy vagyok, hogy minden gondomra bajomra van egy orvosság és ez a kreativkodás! Azért szeretlek Benneteket olvasni, mert mindenki mást ad magából de összetart bennünket a kreativkodás!
VálaszTörlésÉn úgy látom, mindenkinek megvan a maga oka, hogy miért így vagy éppen úgy gondolkodik a blogokról, a blogírásról. Két dolgot emelnék ki:
VálaszTörlés1. Zsuzsi írta, hogy van olyan blog, ahol közéletről, politikáról ír. Igen, ez az a pont, ahol elbizonytalanodtam az "egyblogos" lét igazáról, arról, hogy egybe mindent.
2. Mmama, Lomaquilt minden szavával egyetértek, de mi, ugye egyblogosak vagyunk, így ez nem nagy kunszt.
Viszont kezdem érteni a dolgot. :o)
Eszembe jutott még vmi: én imádok rendszerezni, úgy szeretem, ha mindennek megvan a maga helye, ha a dolgok praktikusan kézre állnak.
VálaszTörlésTalán ez is közrejátszik abban, hogy a blogokat is így rendszerezve szeretem :)
Ugyanakkor cseppet sem zavar, ha mások nem így élik az életüket :)*
Ez bizony súlyos érv, meg is hajlok előtte, én ugyanis rendetlen vagyok, talán ezért is mondtam, hogy annak is örülök, ha ezt az egyet karban tudom tartani. :o)
VálaszTörlésTökéletesen egyetértek Lomával.
VálaszTörlésA politikát nagy ivben elkerülöm.És igyekszem mindent pozitivan szemlélni. Talán az élet megtanitott már arra, hogy a seb nyalogatással nem jutunk előre. Mindig előre kell
nézni.
Azzal hogy egy blogom van , nem érzem magam rendszertelennek.
Akik ismernek közelebbről is, tudják
ezt. Tervek nélkül sem tudok létezni.
Az a tipus vagyok, ha apa megkérdezi
hol van az akármi, akkor félálomban is megmondom, hogy a
harmadik polcon balra lent.
Én mint iker jegyű grafomán lennék
az ilyen jellegű szakember szerint,
de mégis határt tudok szabni közlési vágyamnak.
Viszont az ilyen békés vitákat,
illetve vélemény nyilvánitásokat szeretem.
Főleg ha kulturáltan zajlik, mint ez is.
Sokat lehet tanulni belőle, és megismerszik a másik jobban.
Én örültem hogy elmondhattam a véleményem.
Én meg örülök, hogy elmondtad! És igen, éppen ezt gondolom én is, vagyis, hogy ezen bejegyzések által jobban megismerem a másikat is, nézd, milyen szép hosszú bejegyzések születtek, indulatmentesen...Éljen a blogírás! vagy éppen: blogok írása!
VálaszTörlésBlogból nekem is kettő van,de a Saját szoba nem akként működik,ahogy eredetileg gondoltam.Úgy értem,már egyáltalán nem lelkizős blog.Talán 4 ilyen bejegyzés van benne.
VálaszTörlésHa ki akarnék még írni valamit magamból,azt hiszem,kézzel írnám.S nem is a rosszat.Évekig írtam naplót,a rossz években többet,mint máskor-nem túl felemelő visszaolvasni.
A nem nyilvános blogom így egyféle lomtár inkább,oda dobigálok be mindenféle neten lelt infót,amennyire lehet,rendszerezve,hogy később meg is találjam,amit keresek.
A blogomat mostanában sok olyan ismerős látogatja,akik nagyon keveset és nagyon másat tudtak eddig rólam , akikre nem tartoznak a mániáim,ez visszafog az ömlengésben.Ettől függetlenül,elfogadom,hogy mindenkinek szíve joga úgy blogolni,ahogy neki jólesik.Magam is sokféle blogot olvasok és kedvelek.S ahogy a legtöbb emberben,akivel van közös nevezőnk(itt és most kreativitás),találok szeretnivalót úgy,hogy közben látom és elfogadom a nekem kevésbé tetsző vonásait is,a blogokat is valahogy így szemlélem.Nem szeretnék megváltoztatni senkit,semmit.
Ó, hát én mint hatblogos komolyan találva érzem magam. :) Jó, egy volt az ádventi, úgyhogy az ideiglenes, csak épp nem töröltem. Van egy, ami pillanatnyilag üres, de valami miatt fontos, hogy legyen, ez az én hülyeségem. És van egy közös többekkel. Nálam egyébként a nr. 1. gyerekblog volt először, aztán lett a saját, amit felváltott az anyahajó. Aztán lett nr. 2. gyerek saját bloggal. Nekem ez olyan, mint a mappák a számítógépen vagy a polcon. Emlékszem, amikor bejött a számítógép, nem értettem, mire valók a fájlok. Azt hittem, én majd úgy fogom csinálni, hogy egy fájl lesz, és abból majd mindig azt az oldalt keresem és nyomtatom ki, ami épp kell. Kis naív, akkor még el se tudtam képzelni, hogy ez nem olyan, mint egy írógép, nem kell mindent ki is nyomtatni.
VálaszTörlésAmúgy meg nekünk az anyukám külön naplót vezetett mindhármunkról, és a sajátját mindenki kézbe is kapta, amikor felnőtt, úgyhogy ez nekem alapvető volt, hogy ha nem is könyvet, de egy http címet tudjak a gyerekeimnek továbbadni, hogy tessék, ez rólad van, külön mindkettőről. Most borzoljam a kedélyeket azzal, hogy hamarosan szándékomban áll egy új blogot is elkezdeni? Igaz, én nem sokat vacakolok sablonokkal, beállításokkal, fejlécekkel, írni meg elég gyorsan tudok, úgyhogy nem az írás a sok idő, hanem a sok szuper blog olvasása!
Csak tessék, csak tessék, nyitott még a vélemények vására....
VálaszTörlésVelem meg az a baj, hogy ha elolvasom a véleményt, igazat adok az írójának. Aztán a következőnek is, aki esetleg éppen ellentétesen nyilatkozik. Némi emocionális túltengésem van a főnököm szerint, de ennek azért van némi haszna is, remélem.
Ezzel együtt sem szándékozom újabb blogot nyitni, így aki engem olvas, kap mindent. Remélem, ezt meg mások fogadják el.
Jó volt végigolvasni ezt a sort, és rájöttem, hogy több blogot kell nyitnom. :)
VálaszTörlésNagyon tetszik az ötlet, hogy írjak a gyerekeimről naplót- ezt én is belevettem az egyetlen blogomba, de van, ami nem publikus, és mégis kéne emlékezzen rá a gyermek.
És szívesen nyitnék egy gyereknevelésről, az élet nehézségeiről szóló blogot, amit csak meghívottak olvashatnak, hogy védve legyünk, és ne csámcsogjanak rajtunk. Főleg, aki falun él!
Most viszont már álmos vagyok, jó éjszakát kívánok mindenkinek!
Hát aludjunk.... :o)))
VálaszTörlésEgy ideje olvasgatom bejegyzéseidet és nagyon tetszenek. Már többször akartam irni neked, hogy amikor olvasom olyan mintha én irtam volna.
VálaszTörlésHiába szól a blog a foltvarrásról, az hogy milyen lesz a foltod attól is függ, hogy milyen volt a napod, mint nő, feleség, anya, szerető,taxis vagy utas. Hogy néztek rád, mit mondtak, te mit mondtál, és milyen hatások értek.Szerintem minden benne van abban amit és ahogyan csinálunk, nem lehet elválsztani egymástól a bennünk lévő kis részeket, hiszen abból leszünk mi egészek.
Én is egyblogos.Legalábbis ha a közösen írt blogokat nem tekintjük.Én is azt gondolom alapvetően,mint Zaza,egy életem van,és abban van mindenféle.De elolvasva a véleményeteket tök logikus a másik oldal is.A zárt, magunknak írt blogokról meg azt gondolom, hogy én nem találnám biztonságosnak. Mert vannak hekkerek, meg kémprogramok, és ugyan nem valószínű, hogy valaki is az én magánblogomra lenne kíváncsi,de ki tudja?Nem érezném jól magam ott. Az ilyesmit kizárólag papírra,tollal.Szerintem.
VálaszTörlésPeva! Köszönöm, jólesett így, munka előtt. Alatt, után. :o)
VálaszTörlésViolini! Közös húron pendülünk, hogy stílusos legyek. :o)
Csak most vetődtem ide és a véleményeket sincs időm elolvasni:( De: én is szétválasztottam a blogomat, óriási kételyek közepette. Pedig alapjában véve ugyanazt gondolom, amit te, mégis így láttam jónak, leírtam, hogy miért. Azt hittem, mára már eltűntek a kételyek...
VálaszTörlésMost, hogy elolvastam a bejegyzésedet, rájöttem, hogy mégsem:( De most már így marad, mert a mérleg oldala mégis mindig erre billen.