2010. augusztus 27., péntek

Kurtán

A második nap végére hullafáradt, a lét alsó küszöbén mozgó, ragadós és büdös nővé váltam, amit kompenzál ugyanezen test másik pólusa, valami lélekféle. Holnap szünnap, sabbath, mit soha ennyire nem vártam.

2010. augusztus 25., szerda

Ha pedig sok a pénz

Akkor nagyobb pénztárca kell, mert azt elfelejtettem mondani, hogy az előző méret aprópénznek való, meg gyerekeknek, 8x10 cm a mérete. Ezek viszont nagypályás modellek (10x17 cm) , belefér a bankjegy összehajtva, tekerve, gurigába csavarva, meg lehet tömni, szóljatok a férjeknek, hogy gomb már van, kellene a kabát is, akarom mondani, pénz. A fránya.



Ez a kedvencem.

Azt nem tudom, hogy a selejtjeimmel mit kezdek, a technikaórán csak figyelnem kellett volna, szutykos a kezem, az asztalom, termelem a selejtet. Is.


Egyébiránt lesz nálam táska, sok táska, a nagycsalád is ott lesz élőben, lesznek kis neszeszerek, meg nagyobbak is, levendulával töltött filcszívek, babák, melyek közül vannak kedvesek, de az éjjel 11-kor alvást megtagadó gyermek számára készített, ijesztgetésre tökéletesek is, van egy darab nyuszkó is, meg piros-fehér-zöld színű kulcstartó házikók, de hontalan, hazátlan színesek is, meg muffinosak is, szóval, eklektikus a kínálat, milyen más lenne.

És majd csinálok egy "fantázia kérdése" nevű sarkot, ahol ott lesznek a fonalak, sapkák, sálak, hogy a "Mütze im Sommer" felkiáltás ki ne maradjon.

Geldbörsének, pl.

Hajnal fél három, addigra sikerült kitalálnom az ideális méretet, a szabásmintát, a kivitelezést, a ragasztást, a prototípus is elkészült (kuka), de azért alakul a dolog. Tudom, hogy van, aki készít ilyet, az enyémnek más a szabásmintája, talán a formája is, de legfőképp az oldalzáródása, nem potyoghat ki semmi, mondom, hajnal fél háromra találtam ki. Egyelőre két méretben készül, mert a Kaccat által ajánlott gyártó éppen kifogyott a kiválasztott fazonokból, de ígértek nekem fűt-fát, folytatás következik.

Viszem őket a holnap kezdődő Zsidó Nyári Fesztiválra, négy napig (vagy amíg világ a világ,) árulunk, s aki tudja, mi a kedvenc színem, kaphat kedvezményt is, bármiből. Mondjuk. :o)

Vélemény?

2010. augusztus 24., kedd

Sok

Nem tudom befogni azokat a számokat, amelyek túl vannak a realitás talaján, mert mi az, hogy 7 millió ember vált hajléktalanná, mikor mi magunk alig vagyunk 10 millióan, hogy lehet nyerni milliárdokat, hogy a dinók 65 millió évvel ezelőtt már ki is pusztultak, de ilyen az is, hogy mennyi áru kell egy négy napos vásárra, befoghatatlan, nekem ez túl van a határaimon.

2010. augusztus 23., hétfő

Családtörténet

Nem akartak ők nagy(obb) családot, miért is akartak volna, volt már négy szép gyermekük (lila, zöld, piros, sárga), nevelték őket békességben, néha meg békétlenségben, de ha volt is bennük csírázó vágy egy újabb kisbaba után, hát gyorsan elnyomták. Különben is az Édesanyának voltak még emlékei a legutóbbi szülésről (zöld), fájdalmai voltak (hátfájás), persze, hogyan is másképp jönne létre az új teremtmény, különben pedig volt neki dolga elég az aprónéppel (neszeszerek), azt sem tudta, hol áll a feje.

Igen ám, de ahogy az lenni szokott, az a vágy csak erősödött, erősödött, egyébként is elfelejtődött minden fájdalom, mígnem egyszercsak azt vették észre, hogy készítik a babaholmit (vatelin, festett textil...), mert útban van a legkisebb.
Lett erre zendülés, mindenkinek volt véleménye, volt, aki pirult, hogy a szülei már benne vannak a korban, volt, akinek lila lett a feje a méregtől, de olyan is volt, aki zöldségeket beszélt, össze-vissza hadovált, és mi tagadás, olyan is akadt, aki sárga volt az irigységtől.

Édesanya szorította a fogát vajúdás (varrás) közben, mert ez olyan megátalkodott féle gyereknek (táskának) nézett ki, hogy lészen, elrontotta a gépeket maga körül (varrógép, vasaló), nem akart normális úton világra jönni, mondhatni, farfekvéses volt (előbb volt készen a bélés), gondolta is az anya, hogy talán nem is kellene már neki újabb gyerek (táska), de természetéből adódóan a folyamat megállíthatatlan volt.

Édesapa pedig arra gondolt, hogy talán csak nem ükapa üt vissza ebben a gyerekben, annak volt ilyen természete, kicsit mulatozós, nagyon kártyás, mindenki imádta, pedig mennyi gondot okozott a családnak, még ma is mesélik, tessék, ez még ki sem bújt, de halálra kínozza az anyját (varrónőjét), az meg felváltva szidja és becézgeti, még talán hízeleg is neki (ha nem lesz kész öt perc múlva, a sarokba vágom).

Aztán mikor megszületett és kiderült, hogy az ordító gyereknek (táskának) foga van (színes szálas tűzés), nézett nagyot mindenki, ilyen a családban még nem volt, mindenki rendes, szolid természet (egy színű tűzés), mégis az ükapa keze lehetett a dologban (ZM, aki vette a cérnát).

Lett nagyon büszke a család apraja és nagyja, kiskirálylány lett a családban, mert lány ( türkiz) volt, el ne felejtsem, négy, különböző karakterű fiú (piros, sárga, zöld és lila) után végre lány, de milyen...!
A család pedig megnyugodott, nincs több vágyakozás (cérnanézegetés), készülődés (festegetés), de még csak tervezgetés (szabásminta) sem, élnek békességben, békétlenségben, édesanya pedig új kihívások után néz. Mert gyereket többet, na, azt nem akar.

Készülök / I am preparing for...

a vásárra, de nem felejtem el azt a megrendelést sem, hogy férjen bele a neszesszerbe a tusfürdő is. Más szín, más hangulat, kényünk-kedvünk szerint.

the fair so last night I was sewing some pouches. They are bigger than the normal ones after the request of my costumer. Different colours, different feeling as you like.

Szerintetek? Your opinion?

Tapasztalat

Éjfél felé, de inkább után, levendulával foglalatoskodni nem szerencsés, nem jó időzítés, ragadnak a szemek, kábulat, mély, intenzív alvás.

2010. augusztus 22., vasárnap

Nyármentés

Beülünk az autóba, eltelik két óra, esetleg három, s valami teljesen más helyen szállunk ki belőle, az előbb még végtelen rónaság, most az ismert dombok és illatok, kettőt sem pislantok, a lelkem még ott van, a testem meg már itt. Az ott vásárolt paradicsomot szeletelem, sózom, hogy két pislantás után aszalt paradicsomos zsemléket süssek belőle a tél közepén, s visszagondoljak a nyárutói piacra, a nénikére, aki aranyoskámnak szólított.
Egy kicsit elveszek én ebben az idő-tér dimenzióban.


2010. augusztus 21., szombat

Veterán motorok

Nem csalás, nem ámítás. Eredeti pókháló.

(Bolha)piac


Fülledt, a szomszéd utcában lévő utcabál zajától nehezített éjszaka után jár a csongrádi piacon való nézelődés, szeretjük a vackokat, mondanom sem kell.

2010. augusztus 20., péntek

Rögzülés

Szilárd meggyőződéssé vált az a gyanú, hogy ZM a karalábélevest nem szívleli, én pedig a fúvós zenekart. Mára ennyi elég is.

Platánok / Sycamores


Beköszöntek a platánfák (nagyon) kora reggel, éppen rájuk látok az ágyból, nagyon közel vannak, egy kicsit megszűrték a kelő napot, de csak annyira, hogy kedvet ébresszenek a teraszon való csendes olvasáshoz (milyen jó, hogy hoztam P.A.-t is), kötögetéshez. Jó így kezdeni a napot, határozottan.

We are staying in Csongrád, in the house of my father-in-law, and the wonderful sycamores welcome me today early in the morning. It was glorious sitting in the terrace, reading my book and knitting my shawl. Feeling of ease, definetely.

2010. augusztus 19., csütörtök

Védelem

Az én top 10-es vágyaim első helyén mindenképpen egy kiegyensúlyozott, stabil és egyszerű személyiség áll, milyen jó lenne úgy elindulni valahová, hogy nem kellene vinnem magammal néhány könyvet (nem egyet), néhány kötést (nem egyet), horgolást, varrnivalót, s nem azon izgulni, hogy ébredéskor Polcz Alaine-ra vágyom, mint más a vajas-lekváros kenyérre, de az éppen nincs nálam, mert arra a hangulatra éppen nem gondoltam bepakoláskor.
Milyen jó lenne egyszerűen elindulni, s hagyni, hogy megtörténjenek a dolgok, akár az is, hogy rossz legyen és fájjon P.A. hiánya, de nem, én előre szeretnék gondolni, hogy majd holnap reggel Csongrádon hogyan is ébredek, ki kell nekem, P.A., esetleg Bergmann, netán Kundera.
Tárgyakkal veszem magam körbe, hogy védjenek és puha fészekmeleg érzésem legyen, mi lenne, ha kipróbálnám néha a valóságot.

Raventuli I.


Az, hogy a fonal éppen olyan vastagságú, színű és sodrású, amilyet szeretek (Katacának hála) , hogy a minta a kezdeti érthetetlenség után a nap záróakkordjaként gördülékeny esti levezetésként hat, hogy még ráadásul gyorsan is lehet kötni, az mind összefoglalható abban a szóban, hogy imádom.


2010. augusztus 18., szerda

Alea iacta est

A kocka, ennek a kockája el van vetve. Bizony, hogy én, bizony, hogy ott, bizony, hogy 4 (négy) napon át és bizony, hogy külön asztallal. Jaj, ne is mondjátok.
Azt mondjuk nem tudom, hogy nem leszek-e ott a (magamnak) kinézett könyv bemutatóján, meg a könyvkötészeti bemutatón vagy a mesesarokban, de őket biztosan hallhatom, még az asztalomnál tolongó tömeg esetén is.

Halálosan izgatott vagyok, ami egyelőre még nem alakult át teremtő energiává, ott pedig különösen az leszek, mindenesetre érdeklődőket, ismerkedőket, ismétlőket, betoppanókat és elücsörgőket előzetes bejelentkezés után fogadok. Meg amúgy is. Csak a meglepetések kora még nem érkezett el számomra, azért mondom.

I am taking part in a 4-day-long fair, in the Jewish Summer Festival, I'm excited, of course. The fair is an the capital and it has a lot of excellent program, so it's difficult for me no to leave my stand (my table) and visit the book exhibition, listen to the tale-tellers but fortunatelly I can hear them. And... yes, I am in a fever.

Amikor ... / Yarn, money... husband

ZM-nek mutatom az új fonalaimat, megcsodálja, de sohasem kérdezi meg, honnan és mikor kerültek a házba, ami lehetne beletörődés, azonban jobban szeretek arra gondolni, hogy fogalma sincs a fonalak-pénz összefüggésről.

When I buy new yarns and show them my husband he never asks me about the price. I guess he doesn't correlate the yarns with money. Thanks God...

2010. augusztus 17., kedd

Majd

Van nekem abban tapasztalatom, hogyan kell bemenni egy teli terembe, de még 100 ember farkasszeme sem hoz(ott) lázba, a legjobb mégis az lenne, ha a fal mellett besurrannék, névjegyes kitűző nélkül, végignéznék az arcokon, felismerném X-et, meg Y-t, Z-nél lennék kicsit zavarban, ő az vagy sem, végigkóstolnám a sütiket, megcsodálnám a kezek alkotásait, időről időre a fejem elé húznék valami fotóapparatot, tényleg, egy "sajtó" felirat nem ártana, akkor zavartalanul bolyonghatnék, senkitől nem háborgatván, aztán elégedetlenül hazamehetnék és várhatnám a következő blogtalálkozót, hogy majd akkor leszek bátor. Majd.

Nem ikrek, de kicsi a korkülönbség / Not twins but



Még egy zöldet is csinálok, mert muszáj, de aztán újabb projekt szükségeltetik, úgy érzem.

I am sewing a green one but after that I need a new project, I guess.

Agamemnón

És amikor Agamemnónék 10 év után sem tudták bevenni Tróját, haditanácsot ültek.
Volt ott pro és kontra, érvek és ellenérvek, lángolás és józanság, előnyök és hátrányok, számolgatás, taktika, stratégia, előrelátás, "mi lesz, ha", hogyanok és miértek.

Aztán vettek egy nagy levegőt és csak beküldték azt a falovat.

Az én történetem csak a személyes életteremben ér fel mindezzel, de ott aztán nagyon, Odusszeiszék terve sem kapott nagyobb figyelmet, töprengést és ötletelést. Visszamondtam a portási állást, igen.
A döntés már az enyém, pontot tettem egy huzavona végére, s remélem, felemelt fejjel, megnyugodva a döntés meghozatalában, esetleg bölcsességében, félresöpörve mindenfajta kétkedésre okot adó racionalitást, tudok lépni. Mondjuk, előre.

2010. augusztus 16., hétfő

Gombosdi / Like button

Kétségbeesve keresem, na, nem Susant, hanem azt a segítőkész olvasóm, aki egyszer már felvarázsolta nekem a "like" gombot, amit én most levarázsoltam ezzel az új design-nal, hátha még egyszer suhint varázspálcájával.

Szerénytelenül / Immodesty

Sokáig nem tudom ugyanazt a táskatípust varrni, egyhuzamban egészen biztosan nem, megunom, így viszont mindig kísérletezem. Vagdosok papírból, ragasztok, gombostűzök, aztán, amikor úgy látom, hogy valami lesz belőle, kiszabom textilből is. Az esetek többségében ér meglepetés, olyan lesz, olyanabb, esetleg semmilyen, most azonban határozottan tetszik ez az A-vonalú táska. Tetszik nekem a színe is, ZM szerint lerí, hogy a konyhával együtt festettem, táskában azért mégis más.

I always try to experiment with new shape for my bags, sometimes I manage to do it sometimes not but I always like the way. It's a new shape with A-line, the fabric is new too, I had time to dye some fabrics.


Lesznek testvérei, mindenféle testvérei, kicsik és nagyok, pufik és karcsúak, extravagánsak és szerényebbek. A mostani a közepes, nem túl szerény kategóriába tartozik.

I am planning some other bags as well, it's time to go back to sewing, I was looking forward to it. Really.

Részletek itt! More details here!

!!!

22 mondatból, ha 15 felkiáltó (és akkor még nem beszéltem a mondatok mögé felhalmozottak számáról, mert az is van), az árulkodhatna jelentős érzelmi többletről, de erről az írásjelek bőséges alkalmazása mellett nem ártana, ha a tartalom is árulkodna, ellenkező esetben érthetetlenné, idegesítővé, zavarossá válik a szöveg.

2010. augusztus 15., vasárnap

Help

Szemüvegtok szabásmintával, leírással tudna nekem valaki segíteni? Haj, de megköszönném...

Vasárnapi vers / Poem for Sunday

Weöres Sándor: Rejtvény

Jövök egy erdőből,
ahol sose voltam.
Kerülök egy erdőt,
pedig benne élek.
Megyek egy erdőbe,
hová sose érek.