2010. november 8., hétfő

Miközben

nem szeretem, ha elfelejtkeznek rólam, magam egyre többször kezdem úgy a leveleimet, hogy "minden látszat ellenére", s ha ez csak a megrendelésekre vonatkozna, sem lenne helyénvaló, de a kapcsolatok más és szorosabb kötelékkel megáldott esetében ez még elszomorítóbb. 
Talán mégiscsak egy angol/ír/skót férjet kellett volna választanom, alapfeltétel a kastély, a cím nem érdekel, sznob nem vagyok, csak haszonleső, akkor  sétálhatnék a parkomban, ülhetnék a kastélyomban, jó nagy konyhám lenne, ahol duruzsol az AGA, s miközben szünetet tartanék az aprósütemények készítése közben, (nyugodtan, ráérősen) írnám szép kalligrafikus betűkkel a képeslapokat, hogy várunk nagyon és gyere, majd James kimegy eléd a Land Roverrel, mert ilyenkor már szeszélyes a patak. Lesz fagyal, meg tea és kandalló is, persze.
Talán nem haragszanak meg rám, hogy mégsincs kastélyom.


3 megjegyzés:

  1. Jut eszembe, én is megfeledkeztem Rólad:o) Bocsi-bocsi-bocsi! Minden okés, gyönyörűségesek, puszillak! Sokszor!!!

    VálaszTörlés
  2. :) Ciki vagy sem, én szeretem Rosamunde Pilcher könyveit. Épp azért mert ilyen idilli a környezet, amiben játszódnak, és persze a sztori is kellőképp lassú, és megnyugtató hozzá. Én is el tudom képzelni magam egy ilyen kastélyban :)

    VálaszTörlés
  3. Annyit mondok, hogy nem véletlen a vágyakozásom. :o)

    VálaszTörlés