fékezett habzás

Már ezer éve gondolom, hogy majd megírom én ezt a FB-os dolgot, de karácsony után egyszer elkaptam a TV-ben a Zuckerberg egyetlen mondatát, azóta még többet gondolkodom rajta. A mondat roppant egyszerű volt,  valahogy így szólt: és észrevettük, hogy az emberek egyre több mindent kívánnak magukról megosztani. Semmi túllihegés, meg magyarázkodás, teljesen igaza van, piaci résre piaci kínálat a válasz.

Nem is őt nem értem, hanem az embereket, mondom ezt úgy, hogy nemcsak fent vagyok a FB-on, hanem naponta használom is, kommentelek, lájkolok, rendes, igazi FB felhasználó vagyok, sőt, van egy biznisz  és egy mozgós aloldalam is. Valószínűleg nem kell értenem mindenkit, de azért tényleg meg szokott lepni, hogy miket írnak ki mások, hangsúlyozom, ez az én véleményem, ami pedig (egyelőre) szabad.  Lehet rá válaszolni, hogy akinek nem tetszik, ne olvasson Fb-ot, csak ez nagyon demagóg, ettől azért értelmesebb kommunikációt várnék.

Én sok mindent szeretek a FB-ban, például, hogy olyan cikkek, blogbejegyzések kerülhetnek elém mások által, amelyek egyébként nem és ha a megosztó még véleményt is fűz hozzá , akkor még érdekesebb, hiszen jó megismerni mások meglátásait, miközben a magam véleménye is kialakulóban van. Nekem ez tetszik, bírom, néha izgalmas viták is kialakulnak, s bár elég kevés bennem a hajlandóság, hogy mások szemszögéből tekintsek egy adott témára, azért ez is előfordul, legalábbis ez is segít benne. Jó, ez most rám nézve nem kifejezetten pozitív, de legyünk őszinték, 45 körül már van egy kialakult világnézetem, amelyhez egy nem túl belátó és nem igazán engedékeny személyiség társul (de azért csapjuk még hozzá az őszintét is), mindazonáltal most nem ez a lényeg.

Kedvelem tehát, hogy megismerem mások véleményét, még akkor is így van ez, ha nem értek azzal egyet, mert bár fel tudnak idegesíteni emberek, de azért csak tiszteletben tartom a véleményüket, nem? Legfeljebb nem fogadom el, nem teszem a magamévá, de attól még csak szorult belém intelligencia is. (kicsit most elmentem a magam mentegetésének irányába, de hát ez az én blogom, ugye)

Szóval, visszakanyarodva, én ezt szeretem. És szeretem, hogy - bár nyilván csupán a felületi karcoláshoz hasonlóan, de mégis - változik a másik, esetleg csak virtuálisan ismert emberről alkotott véleményem, vagy nem is változik, inkább tágul a perspektívám vele kapcsolatban, már nem kizárólag köt / fut / befőz / fényképezik / varr / akármi *, hanem hétköznapi, esetleg közéleti témában való megnyilatkozása által mégiscsak el tudom őt helyezni a világegyetemben. Jó lenne, ha közélet kapcsán nem politikára gondolnánk, legalábbis nemcsak arra, bármennyire is ijesztően leszűkült mára a szó használata.

Amit viszont nem értek, hogy miért érzik úgy mások, hogy mindent közzé kell tenniük magukról? Az komolyan a nyilvánosságra tartozik, hogy fáj a fejem / lázas vagyok / hasmenésem van? Ilyenkor nem az van, hogy megoldom a problémám? Vagy ez már letűnt? Tudnia kell mind az összes x száz ismerősnek, meg általuk a nem-ismerősöknek is, hogy beteg vagyok? Egyébként meg nem úgy van, hogy ha beteg vagyok, akkor fekszem az ágyban és szenvedek? Ja, nem, oké.

Szintén nem értem, hogy azt tényleg úgy kell, hoyg üzenek a gyerekemnek / anyukámnak / apukámnak / férjemnek / feleségemnek, írok egy nyílt  bejegyzést és megírom benne, hogy te vagy a best ever és nekem a legjobb a világon és ezt az alapvetően  személyes hangvételű és egyébként tényleg kedves vallomást közzéteszem a FB-on, hogy hadd olvassa mindenki? És lájkolják? Tejóég. Nehéz nem arra gondolnom, hogy nem nyálelválasztás- serkentés a cél.

Iszonyúan fel tud idegesíteni az a mentalitás, hogy kezdődik valamelyik TV csatornán egy műsor, általában valami zenés- táncos, beválogatós típus és szombat esti programként mint keselyűk gyülekeznek az emberek, hogy na, akkor ma kin fogunk röhögni? És képesek műsorszámonként beírni a tutit, hogy kinek szar a hangja, nem tud mozogni, tök béna, milyen inget adtak rá, nézd a haját, totális fikázás- ez emberek szombat esti programja?, ettől érzik jól magukat?, én nem értem. Nem azt nem értem, hogy van véleményük, az legyen is, meg azt is megértem, ha egy ilyen műsort ócskának találnak, de az, hogy azért várjanak egy műsort, mert akkor nyíltan le lehet szólni mindenkit, kommentek hadában lehet osztani az észt, hát nem tudom, szerintem ez .. gusztustalan. Nem kell nézni, tetszik tudni. Ja, hogy akkor elmarad a fröcsögés, hát igen.

Persze, én is azt gondolom, hogy mindenki azt csinál, amit akar, azt ír le, azt oszt meg, amit jónak lát, nem kell szabályozás, én is kiejtem azokat, akiknek a tevékenysége már nem fér be az én kereteim közé, engem is kiejtenek, tegyék is, rendben van, de azért mégis megdöbbentő, hogy Zuckerberg-nek ennyire igaza van.


Update: még amitől meg tudok őrülni, az a lájk. Az tök jó, ha valaki egyetért  a másikkal, ki ne szeretné, de nem véletlen ragaszkodom én a blogos lájkhoz, az, hogy megjelenik egy link a FB-on és 10 másodperc múlva már van x lájk, az semmi, azt hagyjuk, annak nem hiszek. Nem kell velem jópofizni, nem tesznek velem se jót, sem rosszat, nem annak alapján alakítom ki a véleményem másokról, hoyg milyen gyakran, s milyen sokszor lájkolja ott a bejegyzésem. Persze, szeretem én a lájkot, de főleg itt szeretem, mert akkor azt látom, hoyg legalább vették a fáradtságot és egyet kattintottak és eljöttek az oldalra. Ah.

* elég jól lefedhető az ismerőseim köre