nem vártok nevezetességeket tőlem, ugye

Nem mondom, hogy könnyű a visszazökkenés,  tesszük a dolgunkat, már ettünk is, ittunk, aludtunk is itthon, de azért még nem teljes a jelenlétünk, hiába, no.

Valószínűleg lassan megy a feldolgozás is, pedig meglehetősen egy téma körül forognak a gondolataink. Egyszerűen szeretünk elmerülni az elmúlt napok történéseiben, nyújtjuk a percet.

Hogy a víz az úr Hollandiában, az nem újdonság senkinek, csatornák, hidak, csónakok, észak Velencéje, meg ilyesmi, de azért van különbség az ország belseje és a tengerhez közel eső része között. A német határ közelében még vannak szántók, azonban Amszterdam felé közeledve már csak legelők, rengeteg  tehénnel*. Tehén, birka, ló. Sok.

A városokban pedig a víz jelenléte állandóan érzékelhető, ha nem is mondanám küzdelemnek, de éberségnek és törődésnek mindenképpen. Egy apró példa, a vízelvezetők vagy - leeresztők, vagy mi is az adekvát neve ezeknek az ereszeknek. Ottlétünk alatt nem esett, sőt, ragyogó idő volt, 25 fok, ezekből a vályúkból azonban, melyek a házak aljából futnak valahogy a csatornák felé, szép lassan, ám folyamatosan csepegett a víz. Ha nem lenne elvezető...

katt a képre, éppen cseppen lefele

*mondtam Zoltánnak, ezért kellett a gyarmatosítás, láncreakció, sok volt a legelő, a legelőn sok volt a tehén, a tehén sok tejet adott, kellett hozzá a kakaó, jött a gyarmatosítás- Braudel büszke lenne rám (tudjátok, ha rossz a zabtermés, nem lesz háború)

Javulva

Az én állapotomon hihetetlen sokat javított az, hogy Hollandiából egy hétre hazaérkezett a Legkisebb Ugrifüles. 

Nagyon sűrű

időszak van, s bár úgy tűnhet, gyakran vagyok a  FB-on, ez csak annyit jelent, hogy délután mindig be vagyok kapcsolva, hogy a Legkisebb bármikor chat-elhessen a szüleivel. Ő azt hiszi, hogy mi ugrunk az első szóra. Pedig mi ugrunk az első szóra.

:o)

Az egyik nagy

aggodalmam az volt, hogy mi lesz azzal a gyerekkel, aki rendszeresen elfelejt kulcsot vinni magával, elhagyja, nem tudja, hol van, szóval, mi lesz ezzel a gyerekkel, na, kérem, semmi nem lesz, este ugyanis felvilágosított, hogy ujjlenyomatos zár van, s természetesen az övé is kódolva van.

A szomszéd helikopteréről már nem is mondok semmit.

Azt már egy

húsz éves lány is tudja, hogy a nők jól bevált, ősi fájdalomcsillapítója a...  vásárlás.

Véget nem érő

chat-elésekkel, hosszú, bátorító levelekkel*, de legfőképpen az egyébként kívülről haszontalannak tűnő szívdobbanással tartjuk a lelket a csemetében. Nehezebbé vált a levegővétel, de ahogy neki könnyebb egy-egy délután, este, úgy lélegzünk fel mi is.

Hosszú lesz az advent, úgy érzem, kedvesem.

* a skype veszélyes, mindkét oldalon sírást generáló lehetőség

Poétikus

A blogírás (el)maradozik,
mert a szívem szakadozik.

Helyett

Hollandia helyett Németországban landolt a gép (200 km), 

Eindhoven helyett Düsseldorf (iszonyú  köd), 

korrekt információk helyett kapkodás (Bp: felszállt a gép, Eindhoven: dehogy, már el sem tudott indulni Pestről),

kapcsolattartás helyett idegeskedés (telefon nem működött, elérhetetlen gyerek),

csomagok helyett csak a kézipoggyász (elkeveredett), 

délután 2 helyett este 9, mire a családhoz vergődött szegény gyerek.

10 évet öregedett a szívünk, amíg nem tudtuk, hol van. Nem tudok még viccesen gondolni a tegnapi napra.

Például

tegnap este, kettő nappal a nagy utazás előtt,  a célszemély .leültetett és beszámolt a Harry Potter befejezéséről, közben többször elmondta, hoyg ez annyira bonyolult, hogy én ezt nem érthetem, bár az igazság kedvéért hozzátette, hogy mert nem láttam, de ebben volt egy kis él is, mindenesetre úgy nem mehet el, hoyg nem tudom, mi lett  Piton-nal, mert Piton nekem az egyetlen, általam látott (első) részben a kedvencem volt. Mármint a színész a kedvencem, de az nem számít. És akkor most már ezt is tudom.

Ilyen fontos infók hangzanak el a felek részéről.