Pro és kontra

Megnéztem tehát belülről a székházat, konkrétabban az aulát, a mosdót és a büfét. Ezeket azonban jó alaposan. Meg az Évit is jól megnéztem magamnak. :o)

És az történt, hogy Zoltán ott maradt velem végig, amit ő nem szeret, mit tegyünk, nem szeret vásározni, ez van, ezzel kell együtt élnem, mármint ezzel az emberrel tulajdonsággal. Az első órát jól bírta, aztán meg nem, akkor elkezdtem küldözgetni a büfébe. Szeretett volna fényképezni, de ezt igazából az aulában sem lehet, ezért nagyjából 25 fénykép készült... az asztalomról. Ebből nekünk már sorozatunk van.

Aztán azzal párhuzamosan, hogy jöttek a vásárlók, felfedeztem, hoyg két asztallal arrébb színházjegyeket árulnak és a programfüzetből kinéztem ezt, hogy végre, végre, ám kiderült, hoyg 3-4 hónappal előbbre lehet csak igényelni jegyet, akkora siker. Akkor kicsit mérges lettem az emberiségre, nem tévén különbséget ember és ember között, hogy mind ezt akarja nézni, meg kellett újabb feladat ZM-nek, ezért kinéztünk egy másik előadást, arra vett is jegyet. Közvetlenül utána hirtelen megvettek több táskát is, akkor megint kerestünk egy előadást, és megint elküldtem jegyért.  Januárban színházba járunk majd.

Ezzel viszont a dolog ZM számára érdekes része lezajlott, ettől kezdve vagy ült és a kezébe hajtotta a fejét vagy könyökölt, igaz, eltávolodott tőlem, mert abban egyetértettünk, hogy rontja  az üzletet. Nem bírja, na.

Egy párszor még elküldtem a büfébe, hogy azzal is eltelik vagy 3 perc.

Nem akart ő szenvedni, így sikerült. A végén azt az egyet kérte, hogy olyan helyekre menjünk, ahol van nézelődnivaló, úgyismint biciklibolt, fényképezőgépes bolt, netán művészellátó, ilyen paraméterek alapján kellene válogatnom a jövőben.

A vásár remek volt, ami azt jelenti, hogy a tegnapi öröm ma reggelre a készlet megcsappanásának okán ürömbe fordult, nem tudom pótolni két nap alatt az eladott termékeket, viszont ígérem, hogy mindent megteszek a wampra készülvén, pl.délután levágják a hajam.