2012. január 30., hétfő

MégsemMerlin

Nem elég magas a kerítés, ugyanis.
Nem fogom ragozni, nem írok nyálas bejegyzést, nem  zokogom tele a klaviatúrát, nem verem az asztalt, nem térek ki többet rá. Ami nagyon rossz, szar, arról nekem nincs szavam.
Persze, válaszolok, ha van kérdés.

22 megjegyzés:

  1. Ha szeret titeket és ti is őt, akár kerítés se legyen, hiszen maradni fog. Ostobák az emberek :(

    VálaszTörlés
  2. én mindent értek, őket is értem, hogy nem adják, de sajnos,magunkat még jobban.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon sajnálom.tudom, mit érzel. Mi is így fogadtuk örökbe Nelsont (németjuhász), és tudom, mennyire fájt volna, ha nem mi kapjuk meg. Lélekben Veled vagyok.

    VálaszTörlés
  4. mekkora hülyeség már :( mondjuk nekem sosem volt kutyám, így nehezen értem a kapcsolódó érzelmeket, de ez olyan, mintha nem adnának örökbe egy gyereket egy szerető családnak, mert nincs szőnyeg a kövön. ááh.

    VálaszTörlés
  5. vagy mert mondjuk nincs gyerekzár az ablakon.

    mérges vagyok, mert tök feleslegesen okoznak nektek rossz érzést, és nem hiszem el, hogy ezzel Merlin érdekeit szolgálják.

    VálaszTörlés
  6. A szomszédunk BC-t tenyésztett, és sokszor hoztuk vissza mi is az egyik kutyusát. Istenem, annyira okos volt, de valamiért nagyon szeretett kiugrálni. És ott baromi magas a kerítés, de a kutyus megtalálta a módját, hogy hogyan jusson ki ott, majd azután még további két kerítésen. Talán ez is az ő fajtájára jellemző tulajdonság, hogy kiugrál. De látod, hiába magas a kerítés, ha az IQ magasabb. :(
    Nekünk meg a Csipikénk talált egy lyukat a drótkerítésen a garázs mögött, ahol átjutott a szomszédba, és onnan meg simán ki a kapu alatt. Na mire megtaláltuk a rést a pajzson, négyszer hozták vissza kintről. És ha kimennek, akkor aztán a világ végére is elszaladnak a nagy szabadságban. :(

    VálaszTörlés
  7. Kemény ez a világ. Elhiteti velünk, hogy szépek, okosak, jók és alkalmasak vagyunk, aztán fityiszt mutat, hogy csak vicc volt és mégsem... Sajnálom, hogy csalódnotok kell!

    VálaszTörlés
  8. Lehet, hogy egy kicsit értetlennek fogok tűnni...
    Én már az elején nem értettem, hogy Ti elmentek megnézni,barátkozni, az persze rendben. De, hogy hozzátok kimennek és megnézik, hogy alkalmas-e a hely, a gazdi.... Tudom, hogy a kutyus érdeke, de mégis, hiszen biztos, hogy látták rajtatok (mert ugye, szakemberek): alkalmasak vagytok a kutyus befogadására.
    Ez arrafelé mindig így van? Vagy, mert fajtiszta kutyusról van szó?

    Én Miskolcon lakom, itt teljesen másképp van.

    Nagyon sajnálom, ez igazi csalódás :(!

    VálaszTörlés
  9. Ilyenkor értetlenül állok a világ előtt...
    Én is megértem őket (is), de azért azt látni kell, a magas kerítés nem minden...
    A lélek... na az kell hozzá...
    És az ilyenkor nagyon fáj!
    Nagyon sajnálom, hogy így alakult!

    VálaszTörlés
  10. szeretném, ha tudnátok,hogy mi nagyon szeretnénk nagyon haragudni a menhelyre,de nem tudunk.

    abban biztos vagyok,hogy Merlinnek remek helyet fognak találni,jó gazdája lesz. nálunk a kerítés nagyon hosszú,mert sarokház vagyunk, s valóban nem magasabb 1,20-nál,s Merlin valóban szökdösős kutya. mi pedig valóban nem vagyunk abban a helyzetben, hogy erre költsünk.

    s valóban mondták,hogy a kerítés az fontos. én annyit javasolnék,hogy először a kerítést nézzék meg,utána jöjjön a többi dolog,mert így azért nem finom érzés. ennyi.

    ez egyébként azt is jelenti,hogy nem lehet BC-nk máskor sem,mert a BC helyből ugrik át 1,20-on,hát még ha nekifut egy kicsit.

    én mondjuk vállaltam volna, hogy 1-2 hónapig a szoknyám mellett tartom,amíg rájön, hogy mi tényleg szeretjük őt, a Zsömi tényleg jó kis pajti - és nem szökött volna már el.

    és továbbra is nagyon-nagyon tiszteljük őket.

    most perpill nem vágyunk azonnal másik kutyára. nem úgy megy ez.

    VálaszTörlés
  11. Együttérzésem! De mellette... Meg kell kérdeznem: egy másik megmentett élet? Másik menhely, másik kutya? Ha az életetekbe belefér két eb, akkor ez a döntés nem lehet akadály! (Ajánlanám a Zakuszka-tanyáról Statívot, ő nagyon rászorul a szeretetre és az otthonra, ha nem zavar, hogy brutális állatkínzás miatt három lába van.)
    Persze, az érzelmek nem csereszabatosak, de Merlinnek jó dolga van az ideiglenes befogadóinál, szerencsére már nem kiszolgáltatott, már nem bánthatják. A legjobb vigasz számotokra egy "új" családtag! - mondom kibicként. Fel a fejjel!
    Luca

    VálaszTörlés
  12. Elnézést, mire bepötyögtem vigasztalónak szánt soraimat, már megírtad, hogy most nem akartok duplázni.
    Luca

    VálaszTörlés
  13. mi azt nagyon jól tudjuk, hoyg rengeteg szegény blöki van, de azért egyik napról a másikra nem tudjuk lecserélni a Merlint,mit ŐT szerettük volna.

    majd megérik bennünk megint, biztos vagyok benne.

    VálaszTörlés
  14. Sajnálom.:(
    ...és örülök, hogy próbálod megérteni. Amikor az ember egy kutyát kiment egy borzasztó helyzetből, nem csak jót akar neki, hanem a LEGJOBBAT. Furának tűnhet, ahogy Zsóka írta, hogy nem adják, mert... Ez kötelességük. Ahogy írtad, Merlin bizonytalan, megkínzott, nehezen barátkozó kutya, ráadásul a fajta természetéből adódóan szabad, szökésre hajlamos. Féltik. Nem tőletek, hanem önmagától.
    Egyszer régen összeszedtem a bokor alól Gyömbér kutyát. Egy hetet volt nálunk, ez alatt a kis idő alatt nagyon megszerettük. Találtam neki jó gazdát. Tudtam, hogy jó gazda. Minden nap póráz nélkül sétáltunk előtte, Gyömbi el nem ment volna tőlem. Mikor megjöttek érte, vinni akarták, nyitottuk az ajtót... Még nem volt rajta póráz, semmi, mégis megérezte. Kirohant, elrohant. Kerestük, vagy egy órán át, úgy féltem... Meglett végük, elvitték, szeretik, ő is szereti a családját, de én egy hétig sírtam, mert nem voltam biztos abban, hogy eléggé tudnak rá vigyázni. Hogy ő nem lesz ügyesebb egyszer, és nem szökik el újra. Hogy nem kerül megint olyan helyzetbe, hogy hónapokig az utcán, étlen-szomjan kelljen élnie.
    Meg kell ezt érteni.
    Kívánom, hogy mielőbb találjatok egy olyan kutyát, akibe bele tudtok szeretni újra. Nem egyszerű, de kár volna, ha nem vágnátok bele. Nagy kár volna annak a kutyának, és nektek is.

    Vica

    VálaszTörlés
  15. AZ előző kutyusunkat, Johny-t, párom hozta magával a kapcsolatunkba. Én 7 gyönyörű évet kaptam az ő életéből. Ő is menhelyes kutya volt. Imádtunk és ő viszont szeretett. Majd egy napon, 13 évesen, megbetegedett és meghalt. A karjaim között. Még ma is hallani vélem az utolsó sóhajtását.
    A párom, Lucához hasonlóan, azt mondta, fogadjunk örökbe egy másik kutyust. Mert az nekünk is jót tenne (pótolná az űrt), és persze a kutyának is, aki szeretetre és befogadó "szülőkre" vár. Hallani sem akartam róla. Azt hajtogattam, hogy nekem nem kell más, Johny-t akarom visszakapni, őt senki nem pótolhatja.
    Hónapok teltek el, míg végül beleegyeztem, hogy jó, talán tudok egy másik kutyust is szeretni. Rátaláltunk Nelsonra. Szerencsére ő is minket választott. (Az örökbefogadást követően még hónapokon keresztül jöttek megnézni, tényleg jó sora van-e a kutyusnak nálunk? Furi érzés volt. Ma már nem jönnek (lassan 3 éve van velünk), már bíznak bennünk.)
    Egy dolog azonban biztos. Minden kutya külön személyiség. Megvan a maga akarata, érzései, mosolya. S ezt nem értheti senki, csak aki annyira szereti a kutyákat, mint Te vagy én, és szerencsére azért még jó sokan rajtunk kívül. Nelson nem tudja pótolni Johny-t. De nem is kell. Csak idő kell, hogy az ember ezt is el tudja fogadni.
    Szóval, értem én, miért nem szeretnétek most más valakit. Majd idővel ... talán ...

    VálaszTörlés
  16. mi is sajnáljuk.meg szomorkodunk is.Merli fényképét nem nagyon nézegetjük, jobb az úgy.

    de majd lesz kutyus,biztosan lesz, egy kicsit várunk, vagy éppen hoyg sokat,ki tudja, aztán jön a vágy és akkor megint nekifutunk.

    ahogy azt Lvica és Ildi írja, igen.

    több szó erről a blogban nem esik, ha nem bánjátok.

    VálaszTörlés
  17. Nem szeretek kommentelni, mert nem mindig érthető, hogyan, milyen lelkülettel írok valamit. Ha teleszórtam volna hangulatjelekkel, talán a jóindulat, a támogató nekibuzdulás érzékelhetőbb. Ó, hogyan érzékeltessem, mi járt a fejemben, amikor a részvétlennek tűnő bejegyzés született? Nem, soha nem lehet pótolni egy elvesztett kutyát! - innen hosszú és hülye ömlengést töröltem ki, olyasmikről, hogy kinevetnél-e, ha leírnám, hogy egy schnauzer az egyik legjobb barátnőm... - innen megint hosszú törlés... Sajnálom, túl mélyen érint engem is a téma :((, kérlek, nézd el nekem, hogy idezúdítottam az irományomat! Tiszteletben tartva az érzéseidet, ölel:
    Luca

    VálaszTörlés
  18. nincs ezzel semmi baj, Luca, nyugalom :)

    VálaszTörlés