Mindkét fél nagyon

A munkáért nagyon jól fizetnek, csak én meg nagyon béna vagyok.

Ez a ketteske, mármint munka, ez úgy történt, hogy  ennek a cégnek pár hónappal korábban már csináltam egy munkát, amit nemcsak nagyon, de nagyon élveztem (bár iszonyú sok volt), hanem jól is sikerült, mondta is a vezér,  hogy  rögtön az elit alakulatba kategóriába kerültem, és hogy ez milyen jó. Csak valahogy túlkvalifikáltak engem, az a gyanúm, így aztán most nagyon frappáns és jól szerkesztett bejegyzéseket ne várjatok tőlem*, mert szellemi energiáimat beleölöm egy olyan projektbe, amelyhez nem értek, de azt hiszik, hogy igen, így viszont meg kell tenni mindent, szóval, nem marad gondolat a fejemben, nagyon semmi sem marad.

Szombaton még elmegyek workshop-ra (bizony), ahol majd élesben is kell okosakat mondanom, nem kétség, hogy elsőkből lesznek az utolsók, de szerintem a financiális rész is újratárgyalásra kerül. Mármint lefelé.

*ja, hogy eddig sem? az más

Állás, munka/ 2.

Mivel is foglalkozom? Többen kérdezték, régóta halogattam a válaszadást, nem mintha olyan helyen dolgoznék (FBI), ami titkos lenne, bár amilyen viszonyok uralkodnak odabent, akár még az is lehetne. Olyan vicces, mert most az információáramlást kell feltérképeznem, de minek, amit írok, úgysem fogadják meg...
Hivatalosan HR és kommunikációs munkatárs a pozícióm megnevezése, ez elég sok mindent jelent, rosszabb pillanataimban azt gondolom, hogy csicskás, jobbakban azt, hogy Jolly Joker. Ebből is látszik, hogy nem a körülményeink változnak, hanem mi magunk, a hozzáállásunk.

Feladatom a következő (azt mondom, amit idén végeztem):

- a motivációs rendszerünk felmérése
- elégedettségi kérdőív megalkotása, a beérkezett 170 kérdőív feldolgozása (brrrr...)
- belső kommunikáció, úgymint Hírlevél készítése, írása, szerkesztése, kiküldése
- a társaság honlapjának elkészítése, karbantartása, frissítése (a tartalom kialakítása miatt Brüsszelbe mentem, a program megtanulása céljából Stockholmba) -megtekinthető a következő címen: www.securitas.hu- aki ügyes, megtalálja az én fotómat is...
- a társaság írásos dokumentációjának egységesítése a svéd anyavállalat előírásainak megfelelően (ezzel még nem végeztem...)
- prezentáció a marketing, az arculat fontosságáról a középvezetőknek
- a hozzánk látogató svédeknek bemutattam a társaság oktatási rendszerét (prezentáció, angolul)
- a Konszerntől jött hölgynek bemutattam, mit dolgoztam a kommunikációnkon (prezentáció, angolul)
- Amszterdamnak a saját HR csoportomnak bemutattam a magyarországi társaság HR működését (prezentáció, angolul)
- a külföldi anyavállalattal való kapcsolattartás, 5-ször utaztam külföldre, mindig okosodtam piszokul :o)
- rendezvények szervezése, lebonyolítása, háziasszonykodás, beszéd (hajókirándulás 70 embernek, évvégi rendezvény 130-nak, sajtóreggeli)
- webkonferenciákon való részvétel (ez nagyon izgalmas, fel kell menni egy erre a célra létrehozott weboldalra, közben felhívni egy telefonszámot... és már össze is vagyok kötve 24 országgal, nem is értem, ezt hogyan csinálják, engem mindig elbűvöl, hogy működik)
- egy profi fotós munkájának koordinálása, aki képeket készített a társaság által végzett tevékenységről
- a forgatócsoport munkájának koordinálása, hasonló az előzőhöz

Más nagyobb dolog nem jut eszembe. Persze, vannak a hétköznapi dolgok, feladatok, de azok mindenkinél (talán) egyformák, max. a cég tevékenysége miatt lehet különbség. Biztos van még egyéb is, erre utal, hogy idén több mint 350 órát túlóráztam.

Az év első 4 hónapjában az 1500 főt foglalkoztató cég ügyvezető igazgatójának voltam a közvetlen asszisztense, ami egy sokkal hálásabb és legfőképp nyugalmas pozíció volt, miután ő elégedett volt velem, így senki nem nyúlt hozzám, csak neki tartoztam beszámolási kötelezettséggel. Azzal, hogy felkért erre a pozícióra (ami szerinte kiemelés, én meg néha azt mondom neki, hogy büntetés), elérhetővé váltam mások számára, lehet kritizálni, piszkálni, macerálni. Amihez a munkatársaim fele nagyszerűen ért. :o(
Olyan, mint amikor valaki befejezi az iskolai tanulmányait, s kikerül az életbe, akkor látja meg, milyen is az igazából.

Ezért van az, hogy időnként nagyon magam alatt vagyok, és komolyan foglalkoztat az álláskeresés, persze, nem ugorhatok csak úgy ki, de azért jöttem én már úgy haza, hogy ZM azt mondta, elég, másnap bemegyünk és felmondunk...

A munkám nagyon szeretem, ezt szeretném leszögezni, mielőtt valaki nem ezt olvasná ki a sorokból.
Kihagytam-e valamit?

Nos, milyen az aláírásom?Áh, nem magamtól, Cicvareknek hála!

Születésnap

Ma vagyon, ma vagyon... Ha nem is piros Pünkösd napja, de Zoltánművész születésnapja. Mivel már annyi mindent írtam róla (hogy milyen szuper pasi), úgy gondolom, hogy itt az ideje, hogy mutassak néhány fotót a munkáiról is.

Pl ezt:

Vagy ezt:

Vagy éppen ezt:


Ez csak egy igen rövid szösszenet a munkáiról, de mégis... képet lehet kapni, milyen pasival élek együtt... :o) És újra megállapítom: milyen jó is nekem! :o)

Első fecske

Miután már rengeteg anyagot felhasználtam a szabad gépi tűzés rejtelmeinek elsajátítására, bevallom őszíntén, hogy már nagyon szerettem volna megtűzni a kis kék-zöld képemet. Hát... az eredmény önmagáért beszél, kissé eufemisztikusan fogalmazva is azt mondhatom, hogy van még mit gyakorolni. De mindegy, mert én nagyon nagy boldogsághormont termeltem a készítése közben, így aztán mégiscsak sikerként könyvelem el.
Szeretném felhívni a kedves látogatók figyelmét a:

- rendkívül gazdag fantáziára :)
- a biztos vonalvezetésre :)
- a rajzkészségre :)

Mert azt az egyet nem hiszem el, hogy ehhez nem kell egy biztos rajztudás. Zoltán művésznek nagyon tetszik, éppen az esetlegessége miatt, hogy nem szabályos. Hát igen... ilyen egy rendes férj.