2011. január 23., vasárnap

Vasárnapi vers/ Poem for Sunday

Stevie Smith: Levél az őserdőből

Kedves Evelyn, itt puskázok miközben
eszembe jutsz az őserdei gőzben
tegnap én vizitapír
felírtam neked a méreteket de a nagy zűrben eltűnt a  papír
nem jó, ha iszik az ember idekint
szóval lényegében abbahagytam Evelyn.
Holnap nagy útra térek egyedül
az őserdőbe. Csupa szür-
ke, csak a teteje zöld
és néha mikor egy fa lezuhan
idecsúszik a nap, zsupsz, iszonyúan.
Sose másszon az ember az őserdei tóba
ilyen melegben marha lépés volna
mivel sok benn az óriáskígyó, Evelyn, és megeszi, akit illet
bizony. Ezzel zárom soraim, szerető férjed, Wilfred.

(Gergely Ágnes fordítása)




4 megjegyzés:

  1. :o)
    Egybeesések: Vercors Tropikomédiáját olvasom, ami szintén humoros (is, de annál sokkal több), és az őserdőben járok a kutatócsoporttal.

    VálaszTörlés
  2. Rend és rendetlenség? nagy felismerésekhez vezethet. :o)

    VálaszTörlés
  3. bizony, tudom én, most friss szemmel olvasom, egyszer már átrágtam magam rajta, most új szemlélet van :o)

    VálaszTörlés