régóta tudom, csak éppen nem szeretem, hogy most akkor a gyapjú legyen harmatos, semmi más, aztán minden legyen harmatos, csak a gyapjú nem. Nyilván lehetne egyszerűbben is élni, nem bizonyosságot keresni folyton-folyvást, hanem örülni a meglévőnek, bízni az elkövetkezendőben, elfogadni a megtörténtet, lehetne, tudom én.
Az pedig, hogy Gedeon ezzel a hozzáállással is győzedelmeskedhetett, az egy ráadás, egy bónusz, nem jutalom, hanem elhívás és predesztináció. És remény, legfőképpen remény, azt hiszem.
(aki mindezt össze tudja kötni azzal a ténnyel, hogy megvették az after eight táskámat a dawandán, az ismer engem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése