Van ez a nagyon sok doboz,

de még talán annál is több, mert van, ugyebár, a zöld textil, meg a kék, a piros, a sárga és a többi (a mintásak, a csíkosak külön, hogyne), ezekből vannak a nagyobb darabok, amelyekből még akármi is lehet, de vannak a kisebbek, amelyekre karrier már nem vár, de kellenek, mert sosem lehet tudni, de a sosem, az más összefüggésben létezik inkább. Aztán van a vatelin, a vastag és a vékony, ebből is vannak rendes mennyiségek, amelyek helyet foglalnak el (sok helyet), de egyben vannak,  ez előny, ellentétben a kisebb darabokkal, melyeket nem lehet kidobni, mert milyen jó lesz majd, amikor csak 3 cm kell, hát persze. Aztán van a táskamerevítő, abból három méretet őrzök, dobozban, táskában. Van a ragasztós közbélés, meg a sima, a filcek, óh, hát filcből meg kell őrízni minden darabkát, mert az kincs, így aztán nemcsak dobozban van, de borítékokban is, közepesben és kicsiben.

Vannak minták, kivágva akkurátusan géppapírból, de vastagabból is, mert az előző könnyen szakad(hat), de ne dobjuk ki azt sem, mégsem, mi van, ha... Textilbőrök, a műbőr hatásúak, meg a velúrosak, de vannak táskafülek is, sőt, vannak műanyag táskafülek, meg bambuszok, és bőrök is. Fából is. Hosszabbak és rövidebbek. 

Vannak a kész termékek, egy nagy doboz a táskáknak, egy a párnáknak, de kell egy a neszesszereknek is, még inkább kettő, aztán vannak a kisebb dolgok, kulcstartók, díszek (azok mindjárt másik dobozba mennek), a félkészek, a már majdnem készek.

És hát a varrócérnák, a műszálasak, pamutok, meg a tűző cérnák, de ebből van kézitűzéshez , meg géphez való, egyszínűek és színátmenetesek, gombok (legkevesebb), szalagok (külön a szatén- és a pamutszalagok), ferdepántok, hevederek, csipkeszalagok. 

Gyöngyök. Sok gyöngy.

Ennek a sok doboznak, sok mondatnak pedig vége szakad, s nem marad más, mint leírjam azt a nagyon szörnyű  egyet, hogy nem találom egy (kedves) megrendelőnek félretett dolgokat, minden dobozt átnéztem, minden fiókot kinyitottam, minden sarkot felkutattam. És nincs.