2011. április 2., szombat

Utóirat

Most akkor nézzük a realitást.

Azt, hogy néhány terméket elviszek zsűriztetni, azt csak néhány ember tudta, tudta a családom, tudta az a néhány ember, akiket bepaliztam és vittem magammal (büszke vagyok rájuk, minden termékük zsűrizett termékké vált), valamint tudta két bloggerina, akikkel megosztottam a hírt, mert számítottam a józan szavukra.Velük beszéltem meg a dolgot, s örülök, hogy egy véleményen vagyunk. A zsűriztetés nem annak eldöntéséhez kellett, hogy iparművész vagyok-e vagy sem, vagy hogy joggal használhatom-e a titulust, erről már írtam. Ez egy teljesen más történet, amit úgy hívnak: marketing. Színtiszta marketing.
Lehet finnyogni azon, mennyire kell ma a  marketing, van-e rá szükség, hogy kell-e a jó bornak cégér (kell), hogy mennyire nem értünk hozzá, hogy bezzeg régen, szóval, sok mindent lehet, de figyelmen kívül hagyni nem lehet. Jobban mondva, nem érdemes. Így működik a világ, s vissza lehet ugyan vonulni az elefántcsont-toronyba, onnan nézni kifelé, meg lefelé, de az egy más magatartásforma, melynek más következményei lesznek. Lehet azt is választani, persze.
Szóval, a zsűriztetés nekem a marketinget (is) jelenti, s bár az egykori kijelentésem árnyaltabb lett, de alapjaiban nem változott, a dicséretes jelző azonban ezen tudott javítani, nem azért, mert én kaptam, hanem azért, mert ilyen is van ezek szerint. Viszont a kapott értékelést fel fogom használni a továbbiakban, bizony, hogy.

A másik, amiről írni szerettem volna már egy ideje, s szorosan kapcsolódik a témához, az a blogger Top10. Leveleztem a szerkesztőkkel/létrehozókkal, s tisztáztuk, hogy ez nem verseny, még akkor sem, ha esetlegesen a GoldenBlogot juttatja az ember eszébe, ez egy ajánló, ahová be lehet kerülni bármikor, a rangsor folyamatosan változik az adott értékeléseknek megfelelően. Amikor jelentkeztem, nem az volt a célom, hogy én legyek a legeslegjobb kerek e világon, bár nem tagadom, örülök, hogy általában az élen állok, örülök, ha tetszik másoknak a blogom, de ez is csak azt erősíti meg bennem, talán van keresnivalóm a világon, s hogy nem kell utálni a marketinget. Ennek ugyanis szintén van marketinghatása, több megrendelésem érkezett innen, több levelet kaptam, hogy ott találtak rám, és milyen jó, hogy rám találtak, mert most már olvasnak, nyomon követnek, s tudom számszerűsíteni, hány konkrét megrendelés származik innen.

Tehát azt szeretném mondani, hogy számomra a marketing egy eszköz, melynek a kézzelfogható hasznán kívül vannak érzelmi pozitívumai is, de vannak határai is. A határ egy (egyesek szerint kissé erős) belső kontroll, ezért nem akarok (még) élni a titulus lehetőségével, de a határvonalon belül viszont szeretném kihasználni , amit csak lehet. A határvonalak pedig változhatnak, ezt ismerhetjük a történelemből.

11 megjegyzés:

  1. "Erő és alázat"...-írta valaki az előző bejegyzésedhez.
    Nagyon igaz.
    Vannak dolgok amit csak a mostani bejegyzésed kapcsán értettem meg...
    Köszönöm, hogy ilyen kereken kifejtetted, mert bizony van olyan is amire nem gondol az ember, mint pl. én sem.
    Nekm is nyitottabbnak kell lennem, befogadóbbnak és elfogadóbbnak...Igen...
    Csak azért mert nem érti valaminek a működését nem kell elutasítani...(Itt most magamról beszélek...)
    Nagyon szépen és kereken kifejtetted a témát, megétettem a lényeget. Legalábbis ...merem remélni.:-)

    VálaszTörlés
  2. ügyes vagy...de tényleg...és gratulálok :)

    VálaszTörlés
  3. tudod, ez az én véleményem, az én hozzáállásom, bárkinek lehet más, nem kell mindennel egyetérteni ...

    VálaszTörlés
  4. hát igen....
    ma a marketingfogások hoznak a legtöbbet a konyhára...
    hiába csinál valaki kiváló munkát ha nem tudja eladni.....ugye...:)

    VálaszTörlés
  5. ezzel nem teljesen értek egyet, a marketing mögött kell lennie terméknek, amit meg fognak venni, mert megéri
    egyébként, ha valaki hosszútávra tervez, akkor végképp kevés a marketing, ott kell mögöttes tartalom

    meg valahogy a kettő kölcsönhatására gondolok, kell ez is, az is, önmagában egyik sem él meg

    VálaszTörlés
  6. Van aki lobogtatja a papírját, van, aki nem.

    Meg van olyan is, aki a férje papírját lobogtatja, jaj annak, aki úgy írja le a nevét, hogy a -né elé nem írja oda, dr.
    És itt a marketing mögötti termék... Háááát...

    VálaszTörlés
  7. De hát mindig van az a fajta ember aki tudja, de nem meri elhinni (kimondani)!

    VálaszTörlés
  8. dolgoz(z)unk az ügyön!
    (mert hát igen, igazatok van)

    VálaszTörlés
  9. Szerintem simán légy Magadra büszke és kész!
    Lehet itten kérem hátsókat gondolni, meg miegymás, de bizony kell a jó bornak is a cégér, ahogy írtad is!

    VálaszTörlés
  10. Ebben a helyzetben az a visszás, hogy én pl. annyira szerény vagyok (mármint ha ez azt jelenti, hogy nem mutogatok és nem bi-bi-bízek és rosszul tűröm, ha dícsérnek, pedig jól esik)szóval emiatt a csendes visszahúzódás miatt sokan nagyképűnek vagy irigynek tartanak, pedig én nem azért hallgatok mert rossz vagyok... ugye értitek?

    VálaszTörlés