gyerekmentes övezetté válunk, még ha csak rövid időre, mondjuk, egy-egy napra, nem az a legfurcsább, hogy csend van, hogy nincs veszekedés, hogy nincs zene, meg alapzaj, de nem is az, hogy nem áll rá a kezem a kétszemélyes ebéd főzésére, hanem az, hogy ha leteszek valamit valahová, akkor az ott is marad, nem tűnik el, nem szívódik fel, nem bukkan fel hetekkel később más, teljesen logikátlan helyen, tehát az az állítás, hogy a ház egy nagy fekete lyuk, egyszerűen nem igaz, nagyon rendes kis ház ez, manók sincsenek, vagy ha mégis, akkor ezeken a napokon egyszerűen távoznak a gyermekeimmel, na, ez a legmeglepőbb.
Teljesen igazad van a házi fekete lyuk nemlétévél kapcsolatban, saját tapasztalataim is igazolják ezt.
VálaszTörlésugye, ugye!
VálaszTörlésAhol nincs gyerek ott manók vannak?
VálaszTörlésTeljesen igazad van.
VálaszTörlésNo és csend.....
Kövezzetek meg érte, de én kifejezetten szeretem ezeket a rövid kis gyerekmentes órákat, napokat. Nem mintha nem imádnám a két kis porontyomat, de azért van abban valami szép, hogy a rend, amit két óra alatt "teremtek", nem 10 másodperc alatt válik semmivé... Minden igyekezetem ellenére.:)
VálaszTörlésha gyerek van, manó is van, ha nincs gyerek, manó is akkor is van - nincs mentség!
VálaszTörlésharmadik lehetőség az, mit Mici írt: a gyerekek a manók, hajlok én is erre!
én meg nem kövezek senkit azért, mert őszinte, ugyan már, ezt szeretem, nem az álszentet!
Ezt holnap elolvasom nekik, az biztos.:)
VálaszTörlésEgész nap dödögve mutogattam, hogy ez se az enyém és én rakom el, az se és azt is... És ők is folyton csak rakták - elrakták, s mindezt lógó orral ugyebár, mert ma már nem tűrtem tovább a káoszt.
Rendrakó manókat szeretnék, de nálam sem olyanok élnek...:(