Megládd, megint futunk a berken át,
feledve tél jegét,
a záros kert-ajtón, s a kerten át,
ha felszikkadt a rét.
Most hűs estére hűsebb éjszakát
borít fehér sötét,
de majd megint futunk a berken át,
s fogjuk köröskörül az almafát,
feledve tél jegét,
ha felszikkadt a rét.
(ha vers van, minden van, megnyugodtam, el is mentem a Goubára)
Tetszik a vers is, a zárójeles sorod is...igen, kell vers a vasárnapi kávé mellé, ezt mindig Tőled kapom. Köszönöm!
VálaszTörlés