A szóellenőrzéseket

iszonyúan utálom, ráadásul nem is látom őket mindig jól, mert feltorlódnak a betűk, meg elgörbülnek, meg mit tudom is én, miket csinálnak, mindenesetre egyszerűbb erre gondolni, semmint arra, hogy megint szemüvegcsere lenne esedékes. Azzal szoktam magam szórakoztatni abban pár másodpercben, hogy van-e értelme a gép által kidobott betűknek, néha azért elpirulok, mit nem mond a masina. Változatosságot jelent, ha megkérdezi, milyen nap van ma, ezt én fejből megmondom, semmi naptár, semmi gondolkodás, kisujjból kirázom  a random betűk böngészése helyett. Na de ma, ma olyanba ütköztem, ami feltette az egészre a pontot, én még ilyennel sosem találkoztam, gondolom, a meglepetés ereje miatt nem sikerült a válaszadás, a kérdés ugyanis az volt, hogy mennyi húszból kilenc és nem azért, de ezt is fejből és számológép nélkül írtam be, ám nem tetszett a gépnek, és akkor elbizonytalanodtam, oly régen számoltam én már így, egyébként is mindenféle új szelek fújnak, lehet, hogy már nem tizenegy a tizenegy, vagy ez a szám feketelistára került vagy mit tudom is én, mindenesetre többszöri próbálkozásra sem fogadta el a választ, sem betűben, sem számban, most aztán vagyok nagy kétségek közepette, hát így ugorjak neki egy csütörtöki napnak.