2011. április 19., kedd

A levegővétel,

amiről itt írtam, ma reggel 9-re a masszőrhöz vitt, ami azt jelenti, hogy átsétáltam három házzal odébb, ledobtam a felsőm, közben kicsit sikongattam, hogy meg ne forduljon idejekorán, valahogy feltornáztam magam a masszázságyra és próbáltam lazulni, a 45 perces kurzus végére (mikor már fel kellett öltözni) elég jól ment, nem is tudtam eldönteni, hogy most felébredtem vagy elálmosodtam, végül nem volt kérdés, mert ennyire nagy levegőt azért nem veszünk elsőre.

2 megjegyzés:

  1. Irígykedjünk most vagy szörnyedjünk el?


    Inkább elismerően bólintgatunk.

    Hmmm!!!! Bizonyosan jó volt!

    VálaszTörlés