Akartam is, ígértem is, csak nem jutottam oda, hogy összegezzem a tavalyi olvasmányaimat, most azonban egy újabb könyvpakolós este után vagyunk, levezetésképpen éppen jó lesz.
Szóval.
44 könyvet olvastam el tavaly, hogy ez sok vagy kevés, fogalmam sincs, nem is érdekel, ennyi esett jól, tehát akkor rendben van, nemdebár? Egyre kevesebb időm van, napközben már soha nem olvasok, hétvégén sem, kizárólag késő este / éjszaka, így volt ez tavaly is, s nem gondolom, hogy idén másképpen lenne. Nyaralni idén nem voltam, pedig akkor!
A könyvek egy része (kb. 30 %-a) újraolvasás volt, nem tudom, miért, így alakult, semmi tudatosság nem volt benne.
A leginkább az Ulickaja könyvek tetszettek, a Daniel Stein, tolmács magasan vitte a prímet, gondolom, azért, mert keresztény zsidóként élni, ráadásul Izraelben, az engem mindig is érdekelt, az egész egyszerűen felfoghatatlan. Tavaly elmentünk a Középsővel a Dohány utcai zsinagógába, meg szerettük volna nézni, és ahogy ücsörögtünk a padban, erről beszélgettünk, szerinte ilyen nincs is, mármint keresztény zsidó, önellentmondás (és gondoljak már bele), én meg úgy véltem, hoyg igenis van.. Hát tessék. A könyv egyébként nemcsak erről szól, de erről is.
Ha ebből a csúcskategóriából még egy könyvet kiemelhetek, akkor az Mosonyi Aliz könyve (Boltosmesék) volt, egy este alatt el lehet olvasni, de minek, mikor álmodozni is lehet felette, ugyebár.
Németh Lászlót (Iszony) félve említem, mert hihetetlenül nyomasztott a könyv utolsó harmadában, miközben igenis kitűnő könyv. Csak nyomasztó. Van ilyen.
A legérthetetlenebb könyv Lovas Ildikó nevéhez kötődik (A kis kavics), egyszerűen nem találtam fogást rajta, pedig én a sokak által szidott Spanyol menyasszonyt értettem, legalábbis érteni véltem, most már inkább így fogalmazok. Nem sokkal marad el mögötte Ugron Zsolna könyve, viszont az oly nyomot hagyott bennem, hoyg az azóta megjelent újabb könyvét messziről elkerülöm, nem kívánok véle érintkezni.
Volt néhány csalódás, elkerülhetetlen, Márquez (Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája) és Saramago (Minden egyes név) egy-egy könyve, és volt néhány, formájukat megbízhatóan hozó, kiszámítható könyv is, Durrel például.
Klasszikust keveset olvastam, ponyvát sem sokat, de az előzőnél többet, viszont krimit meglehetősen sokat, ami azért érdekes, mert krimihez én fáradtság esetén fordulok, akkor megnyugtat, hogy valakit meggyilkolnak. Valaki mást.:) Na, szóval krimiből sokat, év vége felé szinte csak azt, ezt nem is magyarázom.
Rövid, ám adekvát összefoglalásom ezzel véget is ért. Van kérdés? :o)
Kérdés az nincs, csak sűrű jegyzetelés... Könyvfalóként talán érdemes figyelni, hogy például Ugron nem, de Ulickaja igen. :)
VálaszTörlésáh, soha ne hallgassatok rám,ezt mindig mondom, ez csak én vagyok!!:o)
VálaszTörlésÉrdekes volt olvasni. És csodálom azt a 44 könyvet. Szerintem nekem a tavalyi 23 volt a legtöbb. (:
VálaszTörlés44 szerintem sok :) Pláne, ha jók!
VálaszTörlésa 23 éppen jó, ha neked ennyi esett jól, Isabella!
VálaszTörlésAdél: az egy jó kérdés,mi a jó könyv, s mi nem. arról nem beszélve, hogy a nem jó is lehet jó, csak másra. :o))
Idén én is többet szeretnék olvasni, szeretném behozni egy kicsit a lemaradásom. Nekem is az esték jöhetnek szóba.Kikapcsol és ellazít, úgy, mint a hobbim. Most Fejős Éva könyveit veszem sorra én nem unom.
VálaszTörlésÉn azt csodálom, hogy számra pontosan tudod, mennyi volt :). Ulickaját én is sokat olvastam tavaly, a Daniel Stein nálam is listavezető lenne, ha írnék listát. Az Iszonyról mindig eszembe jut, mennyivel jobban szeretem Szilágyi István könyvét(Kő hull apadó kútba) Pedig elég nyomasztó az is.
VálaszTörlésolvasni jó, ezt szögezzük le.:)
VálaszTörléskatafolt:mert itt baloldalt,lent vezetem, azért tudom, és az értékelések is ott vannak, csak ezért. különben...az én fejemmel... ::)
Daniel Stein, nekem olyan élményem volt vele,ami oly ritkán manapság, hogy alig vártam, hogy felcsaphassam. mint gyerekkoromban, amikor faltam a könyveket. te,én ezt le sem tudom írni, csak erőlködöm.
ó, és az idei sort Maughammal kezded:)
VálaszTörlésnekem tavaly ő volt "nagy felfedezett", többet is olvastam, a Színes fátyolt is, és aztán egyszer csak adták a tv-ben filmen, jó volt így egymás után, érdekes:)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEz a téma nagyon izgalmas, melyik könyv kit hogyan szólít meg... Igen, olvasni muszáj! :) Hasonló az ízlésünk. :)) Maughamtól mindent olvastam, újra is, volt, amit angolul is, ő aztán tud írni! Ugron Zsolnába beleolvastam a könyvesboltban, és majdnem elhajítottam, egy fél oldalnyi szöveg mindent elárult. Marqueztől az Egy előre bejelentett... az egyik kedvenc, a kisközösségekről, a társadalmi elvárásokról (amiknek nehéz nem megfelelni), a "megbölcsülésről".
VálaszTörlésIgazad van, léteznek olyan könyvek, amiket a lehető leglassabban jó olvasni. Az se mindegy, egy mű éppen milyen hangulatban kerül kézbe.
Vicces, szinte élőlényként írok a könyvekről, nahát! :)) Megvan a maguk sorsa (mondták az ókori latinok is).
Luca
és akkor is lehetne beszélni, hogy ami ma nem szólít meg, az meg fog-e valamikor? mert nem kizárt.
VálaszTörlésde lehet, hogy másképpen van ez: ami ma nem, az később sem, viszont ami ma igen, az később is, mégis másképp,mert mást mond.
vagy valahogy így?
na, ki vagy te,Luca?:o))
Ilyen kérdésekről órákat lehetne beszélgetni! Mert van, ami soha, van, aminek rájön az ember az ízére, van, aminek újabb jelentései lesznek...
VálaszTörlésBemutatkozom picit, mert nem blogolok, csak fecsegek itt nálad, mert tetszik az igényesség, ahogy alkotsz, élvezem a humorodat, a jó értelemben vett érzékenységet az írásaidban, és rajongója vagyok a sütifaló Zsömlének (két befogadott eb ... khm, barátjaként? mert a gazda nem megfelelő szó!). "Kiugrott" bölcsész vagyok, egy pörgős irodában dolgozom, és bő egy éve hímzek (a saját legnagyobb meglepetésemre). Nálad varrás, könyvek, kutya, a fotóid... Nem csoda, hogy be-benézek töltekezni?! :)) Ugye gyógyulsz szorgalmasan? :))
Luca
milyen remek,hogy itt vagy, Luca!
VálaszTörlésés a neved is remek, nálunk a Középső szintén Luca...:)
hát,nem gyógyulok, vagyis nyilván igen, csak közben meg mintha mégsem.
hímzel?óh,én attól elalélok,hogy mennyi türelem...!
44 könyv, az nem semmi. Csodálattal adózom párom olvasási étvágyának is, minden este irigykedve alszom el mellette, miközben ő még javásban olvas. Az olvasás sosem volt erősségem, későn is tanultam meg értően, magamnak olvasni, talán ezért. Talán majd később többet fogyasztok ebből is, igyekezni fogok nagyon.
VálaszTörlésDe 44 könyv, az akkor sem semmi!
Én az újraolvasást csodálom, ez nálam fehér holló. Stein dobogós az én könyvlistámon is, karöltve Máté Angi Mamójával. Utóbbit szívből ajánlom.
VálaszTörlésKöszönöm az igényes könyves értékeléseidet, mindig megnézem a balsáv számos besorolásait is:)
köszönöm, Anna, ez most jókor jött, nagyon is jókor!
VálaszTörlésIldi, ez mindig attól függ, honnan nézzük, aki 100-at olvasott,annak én kismiska vagyok. én ennek nagyon örülök,mert ennyi esett jól, csak ez számít :)
VálaszTörlés