Nagy szárnyadat borítsd ránk, virrasztó éji felleg / My first Laminaria

Sosem felejtem el, amikor egy ismerősöm férje mutogatta a vadászat után készült képeit, volt ott vaddisznó elölről, oldalról, sötétben, világosban, felülről, vakuval, vaku nélkül, úriemberekkel, nélkülük, mindenhogy. Valami ilyesmi következik most, életem első Lamináriája!, megérdemli, meg bizony.



Tudom, hogy
- már a kiinduló fonal sem volt megfelelő, vastag is, kétágú is
- mindehhez nem ismételgettem eleget az "elég lesz, elég lesz" mantrát, mert elfogyott
-naná, hogy nem sikerült ugyanolyat kapnom, akkor viszont ne is törekedjen a hasonlóságra, legyen jó elütő, így sikerült ezt a kellőképpen öregasszonyos sötétbarnát választanom
- olyan vastag, hogy mehetek vele Novoszibirszkbe, tehát nem egy gyűrűn áthúzható csipkecsoda
- összhatásában is öreges
- nem egyenletesek a szemek


De az enyém, én kötöttem és nagyon örülök. Nagyon. Nem gondoltam volna, hogy meg tudom kötni, nem is tudtam volna, ha nincs Ercsu, a kedves, akitől nemcsak a kendő kötését tanultam meg, hanem azt is és legfőképpen azt, hogy a kötés nem feladat, hanem élvezet, s ezt nem verbálisan hajtogatta, mondania sem kellett, a pórusain jött át az üzenet, én csak befogadtam, magamévá tettem. Élvezem is, Ercsu, szívből.

És még azt is elmondom, hogy ma este, a grillezés utáni parázsbabámulós, gondolatgenerálós összebújáskor ezt fogom magamra teríteni. Meg mindenkire, aki aláfér.

Félúton a Laminária / Laminaria - halfway

Fotósok között parasztvakításnak nevezik azokat a nagyobb cégek által nem kevés befektetéssel kitalált újításokat, amelyek nélkül ugyanolyan remekül lehet fényképezni, viszont általuk nagyobb tekintélyre tehetünk szert a laikusok között, nos, valahogy így voltam én is a kötéshez mostanában ajánlott kütyükkel, minek, ugyan már, jaj, hagyjanak. Eddig.
Elég volt egy (fél) Laminária, hogy a korábban feleslegesnek ítélt kötős vackok átértékelődve nélkülözhetetlenné avanzsálódjanak, úgymint kötésjelölő, legalább 100 cm-es körkötőtű, esetleg hosszabbítható damil, sorjelölő, kötőtű-záró.

Kötésjelölőbe a Laminária első sorainál beruháztam, azonban a tűzáró fontosságát akkor még nem sejtettem, ma már nagyon is, hajaj, alább ennek házi változatát láthatjuk, mely a kényszer mellett a környezettudatosság, többször felhasználhatóság jegyeit is mutatja. Innovációs képességemet a félúton lévő kendő 253 szeme hívta elő. :o)

There are a lot of craps using for knitting - I thought earlier but nowadays I had to change my opinion and to do it was enough to begin to knit a Laminaria shawl. Today I am sure the knitters must have these craps because it's difficult to handle so many stiches (now I have 253 stiches, my God and I am halfway!)...
One of them I have already had (first picture) but I haven't had the stuff using it for the end of the knitting needles so I was innovative and environment-friendly. The result? You can see it on the second image. Yes, it's a cork.