Nyelvek

Úgy vagyok, hogy németül már elfelejtettem, angolul pedig még nem tudok.
Persze, van papírom mindkét nyelvről, írásbeli, szóbeli, ahogy az kell, de tudom, hogy nem megy, nem úgy megy, ahogy azt én szeretném.
Németül egy német nyelvű gimnáziumban tanultam, akkor valóban benne voltam a nyelvben, majdhogynem nyakig, a sors fintora, hogy teljesen máshol és máskor érettségiztem, így aztán a nyelv szép lassan kikopott. Évekkel később rászántam magam, s amiről azt hittem, hogy a semmibe veszett, kiderült, hogy csak meglapult az egyik fiók mélyén, fél év alatt visszatornáztam magam egy számomra kielégítő és elfogadható szintre. A nyelvvizsga után kezdett ténylegesen fejlődni, sokat olvastam sokat beszéltem, még tanítottam is, eredmények jöttek.

Aztán egy teljesen más élethelyzet következett, amikor is a németet nem használtam, ellenben elkezdtem angolt tanulni. A nulláról. Intenzívre vettem, s fél év múlva sikeres nyelvvizsgával gazdagodtam, de éreztem, hogy ez még nem az a szint, ami elégedettségre adhatna okot. A fejlődést az biztosíthatta, hogy sokat utaztam külföldre (business trip), kénytelen kelletlen ragadt rám szakmai szókincs mindkét, általam képviselt témakörben, ennél jobb már csak a személyes kontaktus volt, bár sokat fejlődtem a légitársaságok által is, mert ahányszor csomagomat vagy éppen engem hagytak el... új terület a nyelvek labirintusában, ahol az asszertivitásom is fejlődhetett volna, ahogy éppen nem.

Közben a német nyelv felejtődött, szunnyadó tudás, jó lenne felébreszteni, de nem ártana az angolt sem, tekintve, hogy az elmúlt, meglehetősen zaklatott egy év alatt sikerült itt is a delete gombra tenyerelnem.

Frissítésre vágyom, mert vallom, hogy egy nyelv birtoklása által nem pusztán a nyelvet értjük, hanem a mögöttes kultúrát is, s hogy ez mekkora kincs, magyarázni ne kelljen. Így aztán mindennemű ötletre, javaslatra, tapasztalatra nyitott vagyok!

Merthogy németül már nem, angolul még nem tudok.
(S ezzel a mai nap problematikáját sikeresen felvázoltam, azt hiszem, így, reggel 7-kor.)