nem kellettek Virág ruhái és tankönyvei a tolvajnak (nem tudjuk még, hogy mi nem kellett), nem találta méretben, színben,élményben megfelelőnek őket, ezért a híd alá hajította, oda, ahol egy férfi sétál rendszeresen, s módszeresen gyűjti be a hasonló sorsra jutott dolgokat, keresi a gazdájukat, reménykedik, hogy megtalálja őket, addig is hazaviszi őket, majd telefonálásba kezd.
Virágnál megtalált egy számlát, rajta egy cégnévvel, s elkezdett érdeklődni, a cégen belül ki hagyott el, s mit, esetleg kinek a gyereke, ilyen emberek is vannak. Azok mellett, akik elvisznek, vannak a megtalálók is, ki van ez rendelve nekünk.
És vagyok én, a hitetlen, a lufiszorongató.
Ezt komolyan mondod?!?!? Hihetetlen!
VálaszTörlésEzt most annyira jó volt olvasni. (pedig már végiggondoltam, hogy tudnék tankönyveket küldeni)
VálaszTörléshurrá!
VálaszTörlésazért kicsit magasabbra engedted az a lufit most, ugye? :-)
vannak még rendes emberek, hogy ennyit fáradoznak, hogy megtalálják a jogos tulajdonost!
Éljen! De jó, hogy ilyen is van!
VálaszTörlésMicsoda történet! Micsoda ember!
VálaszTörlésAkkor most már elengedted, ugye? :-)
Na, ha ilyen híreket mondanának a Tényekben/Híradókban, akkor nem lenne annyi elszomorodott, frusztrált ember!!!
VálaszTörlésHurrááááá!
Szeretem a viszonylag happy endeket. :) Egyszer nekem is visszaküldték az irataimat és egyszer az elhagyott bérletemet is kinyomozták. :)
VálaszTörlésEz de jó történet. Már én is nyomoztam és engem is nyomoztak. Van ilyen, szerencsénkre!
VálaszTörlésVan ilyen, csak nem hittem benne, megérdemlem a rossz éjszakát.
VálaszTörlésA lufit elengedtem, de nem is én, hanem kivették a kezemből, úgy hiszem!
könnyebb egy kicsit, könnyebb, csak nekem lassú az átfutásom..
köszönöm, lányok....
Igazi karácsonyváró csoda...
VálaszTörlésNem is tudom miért, de én is megkönnyebbültem, nagyon jó volt olvasni ezt a bejegyzést.
Ez nagyon kellemes csalódás az emberekben a számomra is.
VálaszTörlésSzámomra két dolog miatt volt érdekes olvasni ezt a történetet:
VálaszTörlés1) hiszem, hogy a dolgok nem véletlenül történnek velünk. A vásári "na, ez nem normális, hogy ennyiért adja!" élmény után a sors csak visszaadja a hitet és a reményt az emberiségben, nem?
2) Zazálea, Hozzád hasonlóan én is szorongatom a magam lufijait (de ki nem?), most is van nálam, nem is egy. Talán, a Veled történtek hatására, nekem is sikerül elengednem egyet (talán kettőt is :)) És ezt köszönöm!
Hurrá! Délelőtt körülnéztem a könyvtárban, milyen ingyen elvihető tankönyveink vannak. De akkor már nem kell semmi, ugye. Ha mégis, írj! megnézem, van-e.
VálaszTörlésFantasztikus!!!!!!Olyan jó,hogy vannak még jó emberek-is!Hála!
VálaszTörlésÉljnéljenéljen!
VálaszTörlés