a személyiségem, abban az értelemben semmiképpen, amit mostanában többen mondtak, hogy minden darabban benne vagyok és letagadhatatlan, hogy az enyém, s hogy élőben még szebbek a dolgok, én ezt csak akkor érzem, ha jön őszinte visszajelzés, akkor van egy kis átmeneti megnyugvás.
Átlebegek ezen a decemberen, vagy a december lebeg át rajtam, nem tudom, de a naptárt sem érzem, bizonyos sarkalatos napoknál ébredek fel, hogy Mikulás jön, meg Luca nap, és tudom, hogy lesz szenteste is, de a többi valamiféle ködben úsznak a napok, ne mondja nekem senki, hogy ez jó vagy rossz, más. Nehéz éreznem az adventet ,úgy, ahogy én szeretném, mindenképpen nehéz most, az elmélyedésre, belemerítkezésre nem jó a vásáros lét, versenyfutás az idővel, leginkább saját magammal, küzdelem a démonaimmal, jó vagyok, nem vagyok jó, kellek másnak, nem kellek, én csak levegőt szeretnék venni, de ez sem igaz, látni szeretném magam, a helyem. Helyem a világban.
Éjjelente mégis van elcsendesedés, azt érzem, hogy ha engedem, ha elengedem magam, átjár a lélek, megpihentet.
Ilyen az én adventem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése