2010. október 24., vasárnap

Vasárnapi vers/ Poem for Sunday

Fodor Ákos: Arcképcsarnok

Van egy arc,
amit csak önmagunkat elképzelve látunk
– lehet, hogy ez az igazi.

És van annyi arcunk,
ahányan csak ránk néznek (és: ahányszor!) és még az is lehet,
hogy ezekben akad néhány közös vonás
– lehet. Akkor ez a valóság.

Van egy,
amit tükörbe nézve látunk: villám-
gyorsan alakuló, képlékeny látvány:
múzsája a Szomszéd Ízlése s az azt szolgáló, vagy azt ellenző szándék
– efölött hunyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el.

És van,
van arc, amit csak az lát, aki szeret,
akit szeretünk. Ez a legszebb,
a legmulandóbb. A legérvényesebb.

5 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik!!! Milyen jó,a végén mosolyogva olvastam:)

    VálaszTörlés
  2. A vasárnapi verseid hozzátartoznak a vasárnapomhoz. Olyan verseket olvasok így általad, amelyek egy részét nem ismerem, és úgy gondolom nem is biztos hogy másképp elolvasnám.(Őt szeretem). Némelyik elgondolkodtat, némelyik nem...
    Köszönöm ezt Neked!

    VálaszTörlés
  3. Ez most az elevenünkbe vágott?!:)

    VálaszTörlés
  4. Én Fodor Ákost, őt nagyon, örülök, ha ti is....

    Nagyon elevenbe, sosem véletlen a választásom. :o)

    VálaszTörlés