2010. augusztus 4., szerda

Menjetek... Veszprémbe!


Visszaszaladok a csipkekendőmért, hogyan is felejthettem el! Arra szeretnék emlékezni, hogy Veszprémben volt a vállaimon először, éppen annyira melegít, amennyire azt elképzeltem, s amennyire jólesik.
Veszprémről mindig eszembe jut az apácák birtoknagyobbító hamisítása, a palimpszeszt gyakorlati példája, ZM-nek mindig el kell mesélni, nevetünk.

Itt van a kedvenc antikváriumom, minden évben rettegek, hogy zárt ajtót, üres teret találok, Utas és holdvilág, egy nagy könyvtárszoba, kellemesen halk jazz, kényelmes bőrfotel és könyv, rengeteg könyv. A falon Cseh Tamás plakát, el tudom képzelni, hogy ebben a környezetben otthon érezte magát, zsúfolt terem, tele rajongókkal. Talán nem is akart véget érni az este, nem akaródzott hazamenni senkinek, még egy flaska is előkerült.

Imádom a vár macskaköveit, s bár semmi köze Veszprémhez, azért a barikádok is eszembe jutnak, forradalmak, képzelgések, az enyémek. A házakban ma komoly hivatalok működnek, ügyészség, bíróság, milyen lehet reggelente belépni ezeken a kapukon, lenyomni a méretes kilincset, tűsarkúval végigkopogni a kapubejárón, iratokat cipelni, lélegzetet venni a napi munka előtt.
De az is lehet, hogy közönségesen indul az itt dolgozók napja is, szeretném azt gondolni, hogy nem így van.

Az is bizonyossá vált, hogy nem szeretek épületeket fényképezni, az emlékeket nem a fotóról felidézett látnivalók hordozzák, sokkal meghatározóbb egy árnyék, egy kapualj, egy meghökkentő szín, a falakban gyökeret verő borostyán.
Az idős pap, ahogyan végigmegy az utcán, kerülgetve a tócsákat, kezében aranykulcs, melyik épületet nyitja vajon, körbenézek.






Nem akarok innen elmenni, jó itt nekem, jó itt nekünk, kapunk levegőt, levegőt kapunk.

13 megjegyzés:

  1. Meghiszem azt,hogy nem akartál innen(szülővárosomból) elmenni.:)

    VálaszTörlés
  2. Veszprémben egyszer voltam, nagyon mély benyomást tett rám. Köszönöm, hogy most felelevenítetted ezt bennem.

    VálaszTörlés
  3. Örökre veszprémi lány maradok, ez már biztos.Diákkoromban is ugyanilyen volt az az antikvárium :) nagyon sok időt töltöttem ott, kincseket vadászva és bizony találtam is. Mióta a gyerekeim megvannak, nem is hiszem hogy voltam benn. Lehet hogy holnap megnézem...köszi

    VálaszTörlés
  4. Menjetek (vissza), én is mennék! :o)

    VálaszTörlés
  5. Irigykedem. :o)Az a sok könyv, a hangulat...

    VálaszTörlés
  6. Ez a bejegyzés fantasztikus! Író vagy? Köszönöm, nagyon szép élmény, magával ragadott.

    VálaszTörlés
  7. Veszprémet két-három éve fedeztem fel magamnak. Azóta rendszeresen visszajárok. Hol kettesben, hol hármasban, hol egyedül. Van törzsvásárlói kártyám egy könyvesboltban, törzshelyünk egy étteremben. Nagyon szeretem az emberléptékűségét, a hangulatát, a kis utcáit. Jó itt lenni. Itt még vásárolni is szeretek. Emlékek kötnek hozzá, csupa jó. Az antikváriumot viszont nem ismerem. Merre keressem?

    VálaszTörlés
  8. A vár aljában, ha felfelé indulsz, akkor jobb oldal, Utas és Holdvilág a neve,eltéveszthetetlen, kihagyhatatlan!

    VálaszTörlés
  9. Köszönöm, Zazálea, az Utasról írottakat!
    Molnár Sándor

    VálaszTörlés
  10. Sándor kedves, ki vagy te? Csak nem a tulajdonos? Én egy rajongó vagyok, dehát ez kiderült, gondolom. :o)

    minden évben Veszprémben, minden évben!

    VálaszTörlés
  11. Igen, én vagyok. A legjobbkor találtam rá véletlenül a neten a blogodra, mert iszonyú lehangolt voltam az üzlet miatt. Sok erőt adtál nekem ezzel, köszönöm! Megosztottam a Facebookon, ha nem haragszol!
    Üdvözöl:
    M. Sándor

    VálaszTörlés
  12. dehogy haragszom, sőt!
    és ha nem bánod, megkereslek, bejelöllek. :o)
    az üzlet,úgyismint biznisz, az most nem fényes, sehol sem fényes, mesélhetnék én is

    de jön a nyár, jönnek a turisták, jövünk mi is!

    VálaszTörlés