Színek, képek, textilek, festés / Colours, images, fabrics, dying

A blogbejegyzési restanciám újabb elemét szándékozom kipipálni, így most felteszek néhány képet a festés eredményéről. Azt mondanom sem kell, hogy irgalmatlan mennyiségű képet készítettem, amelyek többsége meg sem érte a szelektálás közbeni döntésképtelenséget (el sem jutott addig), azonnal, nagyítás előtt láttam az életképtelenséget rajta. Ez azt is jelenti, hogy amelyeket közrebocsátok, az már a javát képezi, ilyetén módon való vizsgálat és ítélet alá essen, kérem.

Összesítés:

Részletezés:

Nem, nem rózsaszín. A látszat csal.

Ez sem. Vagy mégis....

Ez utóbbi a fényképezésre már csak egy csíkot tudott felmutatni, mert átlényegült. Hogy mivé, az maradjon holnapra. És nem azért, mintha titok lenne, meg azért sem, mert így minden nap meglepetéssel szolgálhatok, nem. Csupán azért, mert azt már ZM fotózta, s ennek megvan ugyan az az előnye, hogy lényegesen élvezhetőbb minőséget produkál, de mire a gépéből az enyémre kerül az anyag, az minimum 24 óra. :o(

Na igen: aki esetleg adekvát válaszban bízván feltenne bizonyos "hogy", "hogyan" kérdőszavakkal kezdődő kérdéseket, annak most megmondom, hogy nincs remény. Nem tudom. Jött és lett.

As I have mentioned I possess some ideas I wanted to write about e.g. fabrics-dying. Although I have taken a lot of images of the fabrics most of them had to be thrown away because their quality. :o(
It's unbelievable how ungifted I am. But the result of the dying might compensate me.
The last one is one of my favourite fabrics. You can see I have just a small piece of it because it has already transformed into... something by the time of photography. I am writing about it tomorrow! I can imagine you are burning with curiousity but ... tomorrow!

Terápiás gyakorlat avagy Juhizs és a pszichológia

Amikor a festős topikon azt olvastam Juhizs hozzászólásában, hogy a festést szívből ajánlja depressziósoknak vagy akit megtépázott az élet, mert kisimítja a ráncokat, egyéb jótékony hatásairól nem is beszélve, akkor megnéztem a készleteimet, kinyitottam (végre) Simon úr csomagját, majd mindkettőről számot vetettem és nekiláttam.
Fenti eredmények születtek, itt még csak vizes, ilyen-olyan állapotban láthatóak, de majd készül róluk fotó a teljes száradás-vasalás után is.
És igen: Juhizst csókoltatom. Igaz, ahhoz, hogy nekikezdjek, már egy jobbnak ítélt állapotnak be kellett állnia, de az érdemet nem vitatom el tőle. Dehogy teszem.

Felüdülés- festegetés

Azért a hétvégén nemcsak főztem, hanem (ha nem is annyi, amennyit szerettem volna) jutott idő a kikapcsolódásra is. Vagyis, egy kicsit festegettem... Nem volt túl sok molinóm otthon, de ami volt, az nem úszta meg! :)

Határozottan őszi színek lettek, muszáj lenne valamit varrni belőlük, ha már ez a napsütéses november nem ösztönöz a karácsonyi készülődésre... :)


Ez a kedvencem:
Meg ez:


De azért ez sem rossz:

Festés, festegetés

Hát, izé... van nekem ez a beteges vonzódásom a zöld iránt. Ez valahogy mindig felüti a fejét, mindig segít a döntéshozatalban /vagy éppen nehezít/, Zoltán gyakorta mondja is a megjegyzéseit (Jé, csak nem zöld?), de hiába, mert szerelmem múlhatatlan.
Nos, ez történt a tegnapi festésnél is. Én csak kékeket és zöldeket akartam festeni, mert valami mocorog a fejemben, s valamiért én úgy is láttam, hogy ez sikerült, mígnem Zoltán hazaért. Ő aztán tudatosította bennem, hogy ez biza zöld, 2 kivétellel talán mind a 18 féle alkotás, amit létrehoztam. Színek terén egyébként mindig van egy kis vitánk, amire én azt mondom teljes egyértelműséggel, hogy kék, arra ő azt mondja, hogy: Kék, de van benne egy kis sárga vagy: Barna, egy kis magentával. Könnyű neki, szobrászként, grafikusként nem nagy cucc. Nehéz viszont nekem, már többször megkérdőjeleződött bennem a színvakság. De valahogy mindig csak egy ilyen vita után...

Aztán ma reggelre már én is zöldben láttam a világot, de ez azért attól függ, mit teszek mellé. Próbáltam különválogatni a teljesen, a kissé, a kétértelműen, az egyértelműen zöldeket, íme, egy kis bemutató. Szerintem ezek kékek.


Ezek meg zöldek.


Ez így jónak is tűnik, de ha egybevetem, akkor már nem olyan sziklaszilárd a véleményem.



Mindenesetre akár kékek, akár zöldek, én boldogan pepecseltem velük!

Színvitánkkal kapcsolatban egy történet: tavaly kifestettem a nappalinkat. Eredetileg valami rozsdabarnát szerettem volna, persze, lágy színekben. Aki állított már össze színt festékes vödörben, az tudja, milyen nehéz a megfelelő árnyalatot elérni, arról nem beszélve, hogy ami a vödörben a kívánt szín, az a falon, száradás után már közel sem biztos. Zoltán kikeverte a színt, én meg elkezdtem festeni nagy boldogan. Az első réteg olyan volt, mint az álom, pont ilyet akartam, volt nagy öröm. A száradással párhuzamosan csökkent a lelkesedésem, én egyre rózsaszínűbbnek láttam. (Nem a világot, csak a falat..) A történethez hozzátartozik, hogy akkoriban megint összemostam néhány nem megfelelően összeválogatott dolgot, így lettek Zoltánnak "más" színű ruhái, mint annakelőtte. Szóval, a sokadik nyafogásom után, hogy ez inkább rózsaszínű, s én inkább felkötöm magam, semmint egy rózsaszín szobában üddögéljek... Zoltán kirohant a fürdőbe, "Tudod, mi a rózsaszín?" kérdéssel, s visszatért az egyik élénk rózsaszínű alsógatyájával, a falhoz tartotta, s diadalmasan ezt mondta: "Na, ez, ez rózsaszín!" Hát, egyezzünk meg abban, hogy azonnal láttam a különbséget... :):)

A festéssel kapcsolatban a következő észrevételeim vannak:
- nem lehet abbahagyni
- nincs rossz színű végeredmény, csak még nem tudjuk, mire is lesz jó
- hiába a gumikesztyű, egy kis színt kapnak a kezek (ma a nyirkos levegőn fáztam, s éppen mondani akartam, hogy tiszta kékek már az ujjaim, amikor ránéztem, s tényleg kékek voltak- de fázás nélkül is)