Remélem,

a gyermekműsorok csatornájává váló m2 ma esti Zámbó Jimmy koncertje még nem számít a teljes átalakulás első lépcsőjének.

2011 a lila éve lesz,

aztán majd meglátjuk, mily vátesz lészen belőlem (nagy nem, ha ennyire telik), én mindenesetre kettes számú kedvencnek felveszem a listára, s ha így kezdem az évet, ami egyébként nem is igaz, mert inkább így végeztem az évet, akkor a folytatás is legyen hasonlatos, ha már ily kívánatos. Én festettem, ami külön gyönyörűség volt, ám hibádzik a dolog, mert még mindig fog, ereszti a színét, már nem nagyon, de ahhoz, hogy egy patológus szeme a nyakunkon megakadjon, még eléggé, ez azonban van, kit el nem riaszt, de az nem én vagyok.

 

 Hogy pediglen képeket egymás mellé hogyan illesztettem be, senki meg ne kérdezze, lett.Változtatni pedig nem enged.

Én ma nem öszegzek,

nem én, majd, ráér, minek kapkodni, a múlt év el nem rohan, én is itt vagyok még, mást mondok, még jó darabig bennem is marad a 2010, visszatekintésre sincs szükség, ezzel az egy éjszakával még csak az idő lépett a 2011-be, én még fél lábbal amott vagyok, a naptárt, azt lehet lapozni, meg cserélni, az én belső időm vasfoga kereke még nem ugrott, de nem gondolom, hogy nem jő el, siettetni pedig minek, mondd.

Elindult, megnyitott, kinyitott, létrejött

a web-shop, nem nyugodhattam, míg megoldást nem találtam. Végülis, ha belegondolok, ilyen szeretnék lenni, ezt a hozzáállást szeretném, hogy nem nyugszom, míg megoldást nem találok, jár az agyam, s kitalálok valamit, külső segítség nélkül, és még az sem bánt, ha nem a mások által kitaposott ösvényen megyek, hanem a saját lehetőségeim által kínált kereten belül próbálom kihozni (magamból) a legjobbat.

A bolt lényege, hogy minden, a Meskára, s egyéb helyekre feltöltött termékem megjelenik benne (rajta?), csak éppen kedvezményesebb áron, elvégre ez egy face-to-face kapcsolat lesz. Lesznek akciók, ilyenek és olyanok, rendelni is lehet, kommentelni, meg lájkolni, meg ilyesféle trendi dolgokat, hát persze. Meg csevegni, ki ne hagyjam!

Most pedig hátradőlök, még elnézegetem egy kicsit az új oldalt, majd elmegyek, s mindent felfalok a barátokkal elköltött /eltöltött ebéd során.

Tehát én úgy képzeltem,

hogy egy nagyon frappáns megoldással ma nyitom meg a web-shop-ot, mert az olyan jó megoldásnak tűnt, megírtam a bejegyzést, van már aloldalam is, de ezt a kettőt összehozni nem tudom, az aloldal csak dísznek van, minden bejegyzésem a főoldalon jelenik meg,még jó, hogy van lehetőség aloldal létrehozására, kösz, blogger.

ha esetleg és valaki...

A kedves Herz

pedig magára vessen, ha ugyanis a blogom az eddigi meghatározhatatlan kategóriából átvált gasztrobloggá, annak ő lesz az oka, ennek oka pedig, hogy láttam a 4 rúd szalámit (több helyen is, igen), melynek okán nekem nyálam csöppent, melynek oka, hogy meglehetősen szeretem.

S ezzel a ok-okozat dolgot kellőképpen kiveséztem, úgy vélem.

Alvásomat megszakítva

mutatom a kedvenceimet, néhányat felraktam a Meskára, de nem sokat, még nem jöttek el a munkás napok, mit mondjak.

A lenvásznat szeretem, nincs ezen mit ragozni, minden jó hozzá, minden, de minden, a zöld fedél és a piros tűzés is, bizony. :o)

Van ez a sok

alvás, kínos is már egy kicsit, mint a csecsemők, a  négy óránkénti evés is lassan meglesz, semmi komoly tennivaló, átlebegek én ebbe a 2011-be, ha így folytatom, s hogy bánom-e, baj-e, ki tudja, felébredni egy új évben, új helyen, új testben, új lélekben, azért az nem lenne rossz.

Én azért csak azt mondom,

hogy szép dolog, hogy (egyébként szeretett) rokon/ok, meg finom ebédek, sok alvás, nagy séták, rengeteg olvasás, kötögetés, meg zserbó, de azért itthon a legjobb, még akkor is, ha a (z itthon maradt,s más gondjára bízott) macskánknak sikerült mindennemű idilli karácsonyi illatot, úgyismint narancs, mézeskalács, gyertya, külön-külön, de együtt is elnyomnia, magyarul penetráns macskapisi szagot érzek, üdv újra a földön, utazó.

Én szót fogadok,

s most egy kicsit nem leszek, csak néhány napig, de nem viszek magammal semmit, csak mi fontos, családot, könyvet, kötnivalót, mi másra lenne szükségem, mondjátok.

Így legyen

Sosem volt ilyen

szép bejglim, mindig megrepedt, kifolyt, de még szét is durrant, a legsúlyosabb esetben kanállal kellett enni, persze, azt is szerettük, az is elfogyott az utolsó morzsáig, ahogyan azt kell. Most azonban Luca sütötte, négy szép rudat, diósat és mákosat, s ma este még kettőt, most gesztenyéset, s azon kapom magam, hogy csak nézem, nézem, nekem sosem volt még ilyen szép bejglim, nem (csak) úgy, hogy én még sosem sütöttem ilyen szépet, hanem úgy, hogy nekem sosem volt még ilyen szép bejglim, büszke is a szívem, meg egy kicsit sajog is, ilyen középső gyerekünk van, bejglit süt, de még milyet.

Azt is csak én gondoltam,

hogy a karácsonyfa csak egyféleképpen lehet szép számunkra, ha sok mézeskalács, fehérek és maggal díszítettek, ha mindenkinek van egy szíve, melyen írva vagyon a neve, tehát csak így, sehogy másképp. Pedig dehogy és ugyan már, csökönyösség ez, nem más, most csak szívek lesznek, különösebb díszítés nélkül, natur pur, kockás szalaggal, viszont sok, az igaz, és úgy hiszem, szép lesz megint.

Engedni kell a szoros gyeplőn, végre.

Mióta az eszem tudom,

fázik a lábam, fázik állandóan, az ősz még csak bekukkant, meg egyet lehell, de nekem  már fázik, s ez így megy májusig. Fázik néha a lelkem  is, az pedig évszaktól függetlenül képes erre, nem tudom, melyiken könnyebb segíteni, de nekem olyan szerencsém van, hogy van, ki ellát zoknival, kötött zoknival, de nem is zokni ez, jóval több ez annál, valahogy úgy, ahogy Kata írta, test- és lélekmelegítést küld nekem rendszeresen.

Pedig más csak egy zoknit lát benne.

Az ajándékokkal

pedig úgy vagyok készen, hogy sok embernek nem vettem, sokkal több embernek nem vettem, mint szerettem volna, vagy gondolom, hogy jó lenne (nekem), mégsem bánt, nem szomorít. Azt adom sok embernek, amit adni tudok, írok nekik egy levelet, még csak nem is kézzel írottat, mert már abból is kifutottam, mint sok egyébből, pénzből, időből, energiából, néha szívesen a világból is. Írok egy virtuálisat, annak is van előnye, megírom, s már ott is van, szinte azzal a lélegzetvétellel kapják meg, amivel írtam, nem személytelen, hiszen nem körlevelet írok, hanem annak az egynek, akire éppen gondolok.

Személyes ajándéknak gondolom ezt, s biztos vagyok benne, hogy a megajándékozott is így gondolja majd, elvégre tudom, kinek írom, nem igaz?

Otthagytak engem

a könyvesboltban, órákig voltam egyedül, mármint családtagok nélkül, de tömeg közepette, visszabontva már látom, hogy mindkettőnek szerepe lehetett abban, hogy a last minute - minimal project elnevezésű ajándékvásárlásban az előre elhatározott (5 és 10 közé eső) x számú könyv helyett x + 4 lett a végeredmény, ezt megtoldottam néhány vékonyabb példány felületes, de véleményformálásra elegendő elolvasásával, néhány kanna teával, néhány bögre (ilyen és olyan ízesítésű) kávéval, bizonyos számú süteménnyel, így aztán mikor a többiek (végre) értem jöttek, már csak intettem a teherhordóimnak (kik közben ajándék után kajtattak, eredménytelenül), hogy mehetünk, kész vagyok, nem kell többet a városba jönnöm.

Persze, egyéb hasznos és fontos dolog is került ma az autóba, mármint élelem, sőt, ÉLELEM, de fa még nem, ráadásul az új hagyomány megteremtésének legfontosabb elemének számító gesztenyekrémleveshez szükséges mindennemű hozzávalóról elfelejtkeztem, hiába, a hagyományok rögzüléséhez idő kell.

Én holnaptól takarítok, csomagolok, sütök és főzök. Készülök és örülök.

Hóförgeteg dúl-fúl

Az év egyetlen

hivatalos levelét ma írta meg ZM, nem lehet ráfogni, hogy gyakran tenné, de akkor rendesen. Felmondta a kábeltévé szolgáltatást, nem is ez a lényeg, hanem az a jól megfogalmazott indoklás, melyre ugyan mi nem, de a másik fél igényt tart, ennek alapján az én uram kifejtette véleményét nagyjából a mostani médiatörvénnyel, egyes intézkedésekkel kapcsolatban is, vagyis, hogy az eltelt évek (s főleg hónapok) során az informálódási és szórakozási szokásaink megváltoztak, a csatornák és műsorok többsége nem köt le minket, nem érdekelnek bennünket, magyarul nem nézünk tv-t.

Egyébként pedig esetleges túlfizetésünket a fentebb megadott címre szíveskedjenek küldeni, by the way.

A következő év

(elejének) nagy projektje, jelenleg: terve, még inkább: álma, hogy legyen egy tárgyfotó sátram, bár egy kicsit zavar, hogy a legnagyobb tárgy, mellyel a szerkezet bemutatásra kerül, egy tojásfőző óra, esetleg egy sörösüveg, így karácsonyra én egy olyan újdonsült ismerőst kérek, aki meglepi maga-magát egy hűtővel, esetleg mosógéppel. Szerény vagyok, a tartalom az övé maradhat, én csak a dobozt szeretném.

Igazából egy házat is szeretnék, melyben a materializált vágyam kényelmesen elfér, ide-odapakolgatás nélkül.

Vasárnapi vers/ Poem for Sunday

Hull a hó és hózik,
Micimackó fázik.

(és a Világ Legfázósabb Asszonya összeszedte magát, bement a városba, a vásárba, hogy aztán a nap végén végleg hazajöhessen, mert ahogyan van becucc, úgy lennie kell kicucc-nak is)