pedig úgy vagyok készen, hogy sok embernek nem vettem, sokkal több embernek nem vettem, mint szerettem volna, vagy gondolom, hogy jó lenne (nekem), mégsem bánt, nem szomorít. Azt adom sok embernek, amit adni tudok, írok nekik egy levelet, még csak nem is kézzel írottat, mert már abból is kifutottam, mint sok egyébből, pénzből, időből, energiából, néha szívesen a világból is. Írok egy virtuálisat, annak is van előnye, megírom, s már ott is van, szinte azzal a lélegzetvétellel kapják meg, amivel írtam, nem személytelen, hiszen nem körlevelet írok, hanem annak az egynek, akire éppen gondolok.
Személyes ajándéknak gondolom ezt, s biztos vagyok benne, hogy a megajándékozott is így gondolja majd, elvégre tudom, kinek írom, nem igaz?
Szólt a bölcs, akivel mélyen együttérzek:)
VálaszTörlésÍgy igaz :D
VálaszTörlésMár évek óta sokszor elszomorít a karácsony, mert én is úgy érzem, hogy egy-egy őszinte szó többet ér a vagonnyi, semmit nem jelentő, ámde drága ajándéknál. És itt tényleg úgy érzem, hogy a kevesebb több lenne. Azt külön sajnálom, hogy a cserébe beszerzendő semmitmondó ajándékok mennyi energiámat és időmet felemésztik...
VálaszTörlésNagyon igaz, amit írsz.
VálaszTörlésMi évek óta abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy csak a saját gyerekeinknek veszünk ajándékot. Nem veszünk, nem kapunk senki mástól. Persze ajándékozni jó, de úgy, akkor, és azt, ami valóban örömet szerez. És szívünknek közelállónak, nem évente egyszer látott, alig ismert rokonnak. Én ezt így szeretem, kimaradok az év végi nagy vásárolgatásból, és nem kell jó pofát vágnom a tizedik 5-s fekete harisnyának :) De örülök minden kedves szónak, és magam is igyekszem mindenkit elárasztani mosollyal, és szeretettel (na jó, egy kis házi sütivel is :)
Így igaz, néha egy-egy apróság, szívből jövő kedves szó sokkal több, mint valami, amire nincs szükségem, nem tudom, hová tegyem, tudom, hogy kínjában találta ki ... Szóval mélységesen egyet értek.
VálaszTörlésEz a " kinjában találta ki" áll legközelebb a valósághoz...
VálaszTörlés