felmutatni

Volt az a két nap, amikor a lábam lógattam jegeltem és  nem volt varrógépem sem, na, akkor fejeztem be ezt a kendőt. Egy nagyon-nagyon kedves ismerősnek kötöttem, mikor a fonalat megláttam Bucinál, már őt láttam meg benne.

  

fonal: Bucikám

minta: Shaelyn shawl

súly: 97 gramm

méret: 60 x 148 cm

mozzanat

Jól van, hoyg nem értitek, mitől tartok én az elkövetkező egy hónapban, hát pl. az előbb fel kellett hívnom a Legkisebbet és azt hittem, a legfontosabb az egész beszélgetésben az volt, hogy mennyire meghatódott, mert sorra búcsúznak tőle az ismerősök és a családtagok pedig hoyg dicsérik, mert milyen nehéz volt neki az első két hónap*, de milyen ügyesen helytállt és mennyire megfelnőttesedett, satöbbi, ez olyan 10 perc volt, majd a végén mondom neki, hogy jaj, megvan a jegyed, ugye, és hogy jaj, hát mindjárt érkezel**, hát mindjárt csütörtök, erre azt mondja, milyen csütörtök, pénteken érkezem.... irgalom, ez a felnőtt gyerek képes lett volna egy nappal később kicuccolni hazainduláshoz.

* tényleg nagyon nehéz volt, nagyon, nem tagadom, sőt
** Hollandiából haza, majd el Svájcba

(kényszer)pihenő

Tegnap reggel tornáztam egy rendeset és késő este (10 után indultam) még futottam 3 km-t, amit a bal térdem (emlékezhetünk, hogy télen egyszer betonra estem vele egy wampon) nem tolerált.Most van jegelés és felpolcolás.

Ezzel párhuzamosan a varrógép is azt mondta, hoyg game over, már bejelentettem egy tisztítókúrára, de az csak kedden lesz, így most pihenő van.  Sem térd, sem gép.

Mondjuk, éppen lehetne takarítani, de nehogy már. Ha pihenni kényszerítenek, akkor én pihenek. Fogcsikorgatva.

A hír igaz. Ön bal lábon, fagyasztott málnával végrehajtott jegelést lát.

 

reggel

Korán kelünk, hogy legyen olyan része a napnak, amit élvezünk, nagy elvárás ez mostanában. A kertben iszom a kávém, az elsőt, lesz több is, ahogy több feladat, több aggodalom és reménység szerint több öröm is. Kicsit olvasok, de ma elkalandozom. Nézem a hatalmas cseresznyefát. Lusta vagyok odamenni, végül csak ráveszem magam. Beállok mezítláb a fa alá, beborít a lombja. Fáról eszem a gyümölcsöt.

Lehasalok a földre, s elengedem magam. Fényképezem.

Egy órával később már serény önmagam vagyok.

hő

Nem fogtok meglepődni: hőség van. Hőségben én nehezebben veszem a levegőt, nehezebben dolgozom, nehezebben jut eszembe bármi is, nehezebben vagyok toleráns, kedves és megértő, viszont nehezebben is leszek ideges és kezelhetetlen. Elfolyó, szétcsúszó maszlag vagyok csupán.

Ja,futni azért.

a minta

Nagyon sokáig hittem azt, hogy a gyerekeink szédületesen rendetlenek, egészen pontosan, hogy ők azok, mi nem. Amikor szép lassan kirepültek, az első döbbenetes érzésem, sosem felejtem el, az volt, hogy leteszem a valamit a valahová és az ott marad. Nem tűnik el, nem nyeli el a föld, odanyúlok, ott van. Azért ez elég jó érzés volt, sokáig ez volt az egyetlen jó érzés ebben a megváltozott életben.

Közben azonban a kép árnyaltabbá vált és egyre inkább be kell látnom, hogy mi sem vagyunk jobbak a gyerekeinknél (nahát), de először azért ez nem így jött direktben, hanem úgy, hogy jé, hát Zoltán is milyen iszonyat rendetlen, ez elképesztő, nem foghatja a lányokra a kialakult rendetlenséget, csak maga tehet róla, hiszen már csak én vagyok itt, én meg, ugyebár.

Viszont egyszer csak  meglepetten vettem észre, hogy én is. Hogy én sem. Hogy széthagyom, hogy nem rakom el, hogy másnap sem rakom el, hogy nem is izgat, hogy a polcaimon dől ki minden, hogy jaj, porszívózni kéne, de majd holnap, hogy nincs ott, pedig ott a helye, hogy ott van, pedig nem ott a helye, hogy tornyosul, hogy ledől, hogy kilóg, hogy nem tudom becsukni, hogy beljebb lököm, hogy rázárom, ne is lássam, hogy ....

Meg vagyok döbbenve.

hon - vágy

Én már most minden hétvégén lemennék inkább Tihanyba, ha lehet.

nem tehettem róla

Reggel, amikor a fénykép készült, még azt hittem, hogy időben el tudunk indulni Tihanyba, de reggel még nem tudtam, hogy Zé letöri a fürdőszobában talált kisgyík farkát és az farok nélkül elszalad a polcok alá, így aztán indulás helyett most keressük az állatot. És hogy milyen por van a polcok alatt, azt sem tudtam.

SBS kendő

Ez nem új, csak újrafotóztam, mert ebben leltem kedvem ma reggel.

actually love

Fél éve van valami, amiről írni szeretnék, nem lényeges, nem érdekes, nem fontos, nem kedves, meg semmi sem nem, szóval, részletkérdés, mégis. Már úgyis helyretettek Barhesz dolgában, tökmindegy, nyugodtan mondhatok, amit akarok.

Szóval, télen, az egyik blogon volt egy ajánlat, hogy milyen filmeket nézzünk karácsonykor (fél év az átfutási időm, mondom) és abban volt egy csomó (számomra!) érdektelen film, de nem is ez a lényeg, hanem, hoyg az Igazából szerelem az nem karácsonyi film és közös családi mozizásra nem ajánlatos.

Szerintem ha valamire, pont arra való, egyedül kamasz ne nézze meg. Mi is együtt néztük meg, bár a mi gyerekeink tényleg átlagon felüli EQ-val bírtak és nagyon szerettem, hogy meg lehetett velük beszélni az egyes epizódokat és hogy jól értelmezték azokat.

A filmben (én így látom, hát elnézést, ha tévedek) nem a szerelemről van szó, hanem a viszonyokról, kapcsolatokról és mivel szerintem ezt a gyerekek (na jó, hány éves gyerek?) jó, ha tudják, jó, ha megismerik, nem tartom feleslegesnek a film utáni többszöri és mélyebb beszélgetést, de ezt is csak spontánul, tehát nem a leülünk és most egyszer és mindenkorra helyretesszük a dolgokat típusút. Én egyébként is úgy élem meg a színházi darabokat is, hogy sokáig felvillan egy flash és akkor arról muszáj beszélnem, így aztán képes vagyok azt gondolni, hogy a gyerekeink is így működnek. 

Nem nagyon értem, hogy karácsonykor tényleg csak kedves és boldog filmeket nézhetünk, semmi kapcsolati válság (vagy ha igen, akkor csakis happyend-del végződőt), semmi gikszer, semmi kisiklás, semmi boldogtalanság? Én nem hiszem, mint ahogyan azt sem hiszem, hogy keresztény filmeket kellene néznünk (mondom én, a hívő), igaz, cserében azt sem hiszem, hogy csak karácsonykor kellene azt néznünk.

Szerintem az Actually love jó film, nem a szereplők miatt, hanem azért, mert rengeteget lehet róla beszélni, rengeteget lehet róla gondolkodni, hát nem ideális viszonyokat tükröz, az már igaz, talán ezért is kedvelem. Teljesen emberi és igen, nem támogatom a pornószínészeket és igen, legközelebb, ha felbukkan egy hír akárhol egy pornószínészről, nem fogok a filmben megismert kedves párra gondolni, ne legyünk álszentek.

Viszont gondolok a szerencsétlen fiatal titkárnőre, hogy mennyire üres és magányos, s talán észre sem veszi, és gondolok az anyukára, hogy a családi üzem működtetése közben hányszor veszti el férjét, vagy hogy mennyi a szeretet és mennyi a függőség a testvérek kapcsolatában és ezek nagyon emberi viszonyok, emberi nehézségek. És erről nagyon sokszor lehet beszélgetni. Hogy nem kedvelem a cukormázas és rózsaszín világot, az nyilván itt már kiderült, nyilván nézek én is hasonlót, de nem bír a felszínnél beljebb hatolni és el lehet képzelni, hogy röhögni is szeretek filmeken, szóval, a vígjátékokat sem vetem meg, és a krimiket sem, és egy csomó mindent megnézek, de szeretem a drámát is, mindennapi, emberi drámák, nem végződnek jól, sírni kell utána.

Na jó, ebben a filmben nemcsak ez van, van benne egy fiú, akinek csak a szex kell, semmi más, de az dögivel, szerencsétlen, őt is sajnálni kell. Meg van egy balfék író, őt is sajnálni kell, és jó kis giccses vége lett a történetének, hát ez van. Ki is van még? Ja, akinek meghalt a felesége és ott marad egy kisfiúval. Tetszik az apaszerepe, még ha ez a gyerekkori, első szerelem túl is van spilázva (erősen).  Tetszik a barátsága a másik anyukával, én szeretnék ilyen barátot.

Jah, a miniszterelnök - hát az a vígjátéki elem. Kell.

Mit is mondjak még? Bírom. És az elvetemült kölkeink is bírták, bírják. Szeretem azt hinni, hogy értik is. Ja, hoyg nem karácsonykor kellene? Nekem nincs ünnepi listám, hogy ma csak szépet és jót, emberit és drámát semmiképpen nem, pornószínészek kapcsolatát végképp nem, sőt, mást mondok. A Legnagyobbunk (kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatban) a karácsonyfát évek óta úgy díszíti fel, hogy közben ez szól a háttérben (ez a gyerekünk olyan ... szokásokhoz ragaszkodó, de még hogy teremti is őket) és lehet rajta nevetni és lehet róla beszélni (ezredszerre is) és hát igen, ez megint nem egy optimalizált vörzsön, mert ugye úgy kellene, hogy minimum Bach szól a háttérben és ünneplőbe öltözött anyuka és gyerekek adogatják a gömbdíszeket, hogy édesapa felrakja a csúcsdíszt a karácsonyfa legtetejére, miközben lentről áhítat tükröződik az arcokon... tudom én. Azt hiszem, nem mi vagyunk az ideális család.

Szerencsére.

dream

Én sokáig biztos voltam benne (pontosabb fel sem merült az ellenkezője bennem), hogy az én férjem természetesen rám gondol elalvás előtt, hogy milyen kedves és aranyos kis felesége van, esetleg, hogy esténként átsuhan rajta a gondolat, hogy nem cserélne el engem semmiért, meg ilyenek. Most azonban kiderült az igazság, idézem:

"Arra gondolok, hogy ha a dédapám hegedűjét Menuhin kezébe adnák, közben pedig az ő Stradivari-ját az enyémbe, akkor melyikünk játszaná el szebben a Boci, boci tarkát."

Ez a kijózanító valóság. És így indul egy hétfő nálunk.

felhozatal

Messze nem teljes a képcsarnok, de ezek is lesznek nálam holnap, a wampon. Így talán érthetővé válik az elmúlt időszak szófukarsága.

 

               

         

csökkent értelmű medvebocs

Nem állítom, hogy könyvkritikus lennék, én csak egy olvasó vagyok, aki olvas és van véleménye, helyenként pozitív, helyenként meg nem. A Barhesz nekem nagyon nem, emlékeztek rá, nem ismétlem meg, ellenben fenntartom a  véleményem, még akkor is, ha a könyv szerzőjének édesanyja szerint nem sikerült megértenem a lényeget. Szerencsére belinkelte nekem a repdeső kritikát, így aztán most megvilágosodás támadhat a gyenge értelmemben, s mivel elég sokan lájkolták a bejegyzést (feltételezem, ez egyetértést jelent, nyilván olvasták mások is a könyvet), ezért most ajánlom, olvassátok el, hogy miről is olvastatok.Olvastatok volna, ha figyeltetek volna. Vagy nem értettétek, vagy nem figyeltetek. Velem együtt.

Olybá tűnik, hogy én renitens vagyok, beleolvastam megint, és képtelen vagyok változtatni a véleményemen. Makacs ostobaság, tudom. Ez van, nekem kell önnön magammal együtt élnem.

Viszont a kritika vélemény folyamodványaként remek barheszreceptet kaptam Annától.

ki ennek, ki annak

A jó barát onnan ismerszik meg, hogy tud velem együtt örülni, ha én annak, hogy büdös vagyok, akkor ő is annak. Márpedig.

önösdi

Félelmetes asszertivitásommal a múltkor igenis kértem jegyet a buszon, késő este volt, lehet, hogy már a(z) villamos ellenőr is aluszik, de egyrészt én szeretek nyugodtan utazni, nem akarom más stressz  elől elvenni a helyet, jut is, marad is, másrészt viszont engem iszonyatosan bosszant a sofőrök zsebredolgozása, ugyanis lehet, hogy az utánam felszálló 24 ember nagyon örül, hogy 850 helyett 500-ért teszi meg a 40 km-es távot, csak éppen hosszútávon ez nagyon nem kifizetődő, ugyanis képes a Volán azt gondolni, hogy ja, hát este fél 10-kor egyetlen ember szállt fel a buszra, miatta ugyan nem indítunk járatot, tehát sztornó. Tekintve, hoyg az elmúlt 10 évben ez nem egyszer bekövetkezett, nem kellene elgondolkodni mindezen? Hozzáteszem, ugyanezen emberek fognak aláírást gyűjteni a menetrend bővítése érdekében.

De még nincs vége, mármint az asszertivitásomnak, ugyanis ma szintén (fél)remekeltem, ugyanis az van, hogy van egy segítségem, aki egy táskabélést készít nekem. Mondjuk,  hoyg ismerős, kellett neki a segítség, nekem sem ártott, így optimálisnak tűnt a helyzet, de tegnap este kiderült, hogy irgalmatlan rondán készített el nekem x darab munkát és én este még nagyon bőgtem ezen, mert egy, hogy wamp előtt ez éppen hiányzott, kettő, hogy kiadtam egy csomó pénzt, három, hoyg ezt hoyg mondom meg neki. De tényleg, hoyg kel ezt megmondani? Van valami protokoll, mert én szeretném, ha lenne, adjanak a számba mondatokat, mennyivel könnyebb lenne.

Zével átvettük a szituációt, hogy én majd mit mondok, ami nem sokban különbözött attól, amit alapból gondolok, de nem is a mondatokkal volt a baj, hanem az érzéssel. Hogy nekem meg kell védenem magam és valakinek azt kell mondanom, hoyg sorry, de ez tök nem jó és én így nem akarom és inkább akkor ne, meg ilyenek. Aztán álmodtam is erről, meg félálomban gyakoroltam a kedves, de határozott szövegem, végül délelőtt premier volt és el kell mondjam, hogy bár nem sültem fel, azért még lenne ezen mit csiszolni, , viszont csak megvédtem az érdekeimet. 

Csak ne utálnám ennyire.

zsánerkép

A kocsmában három férfi nagyon kemény vitát folytat arról a járókelők számára sem mellékes kérdésről (lassítják is lépteiket), hogy melyik börtönben jobb a priccs.

Ugyanezen falu zöldségesénél két, látszatra azonos minőségű uborka közül  az egyik azért olcsóbb (- 200 Ft / kg), mert az uborka nem egyenes, hanem görbe.

Figyelünk a részletekre.

újabb

A múltkori szörnyszülött után nekikezdtem a Cascatá-nak és gyönyörűen alakult, gondoltam is, hogy na ugye, igenis tudok kötni, tessék, már vagy 15 centi készen van a kendőből (kezdőszem: 383) és éppen, mikor elcsodálkoztam az ügyességemen, a minta és a kendő egységén, akkor egy, azaz egy szemet elrontottam, s azóta hiába igyekszem helyrehozni, csak hibát hibára halmozok. Már bontottam is pár sort, mégsem találom magam, kiestem a ritmusból, megzavart ez az apró hiba, ebből pedig fejtés lészen.

Nehezen viselem a hibát is, hogy elrontottam, s csak én lehetek a hibás, de azt is, hoyg nem tudom helyrehozni, hogy bármennyire is szeretném, nem sikerül, hogy minden kísérlet nemcsak kudarcba fullad,  de növeli a hibalehetőségek számát, s ezt én akkurátusan meg is lépem, de még az is kínoz, hogy ha rögtön lefejtem, már rég túl lennék az egészen.

Néha nem kell javítgatni.

a világom

Az emberek jelentős része tökhülye és csak néha, egészen - egészen  ritkán, derül ki, hogy a másik serpenyőben is vannak magányos, ám elszánt harcosok.

(az esetek többségében én sem itt vagyok)

múlt idő

Ezt az egyébként nem túl jóra sikeredett tükörtojást néhány napja készítettem Zének, nem ma, mert ma haragszom rá. Ma kenyér és víz lesz.

expozíció

(A szereplők, a helyszín, az időpont bemutatása; az alapvető konfliktus érzékeltetése.)

Nem hagy engem cserben az agyam, vagy szimplán az élet, van aggódnivaló is szépen, meg tennivaló is, például az van, hogy a Legkisebb hazatér Hollandiából és itthon lesz egy hónapot, hoyg aztán Svájcba menjen vissza és esküszöm, jobban izgulok az itthon töltendő egy hónap, semmint az új helyszín miatt. Szaranya.

Már szervezzük a hazautat, meg az újabb kalandutat is, s bár nem újdonság a napi többszöri chat-elés, meg a veszekedés sem (remekül tudunk virtuálisan veszekedni, éljenek az emotikonok), de azért mostanában rekordokat döntünk. 

Mindennap lehet valamin vitázni. 

Meg nevetni is. 

Állítólag én olyanokat írtam neki, hogy "Bajnán például az a jó, hoyg le lehet menni Csongrádra."  Ő meg megkérdez engem, hoyg futhatunk-e majd együtt, én ülök egy percig a kérdés fölött, mert azt baromira nem, de ezt nem akarnám megírni, mert mégiscsak anya vagyok, vagy mi a szösz, hát jó, nagylelkűen megírom, hogy hát persze, és milyen jó lesz. A következő mondatában azt mondja, hoyg de nem, ő nem akar, mert egyedül tud csak, és ne is haragudjak (kértem én??), végül családi programként azt találtuk ki, hogy lemegyünk Tihanyban a partra, ő elmegy balra,én jobbra, s majd együtt kávézunk a  végén. 

Nálunk ilyen a családi program.

ugye, mi jóbarátok vagyunk

Én semmi mást nem akartam, csak segíteni. Nem gondoltam, hoyg kiborulsz. Egyszerűen láttam rajtad, hoyg nem érzed jól magad, hogy nem találod a helyed, hogy ahol vagy, az több szempontból is veszélyes számodra (így aztán számomra is, így megy ez jó barátok között), hogy már rég túl vagy a komfortzónádon. És igen, lehet, hoyg nem jók a módszereim, mert hevesen reagáltam minderre (mondjuk, te meg jól megszurkáltál), de hát elég kétségbeesett voltam, hoyg nem elég a magam baja, még te is. Én csak meg akartam előzni a bajt, nem fokozni, gondoltam, helyre teszlek, ahogy máskor is, sokszor is. Ezt el kell hinned nekem. Hogy te mégis kiborultál, azt  én nem veszem magamra. Viszont szedd szépen össze magad.

Mondtam a több száz gombostűt tartalmazó dobozkámnak az esemény után.

18 +

Most meg már felnőtt tartalom is van a mozgós blogon, mivé lesz a  világ.

törésteszt

Először (állítólag) beletörtem a memóriakártyát a Nikon D 80-ba*, aztán (ténylegesen) letörtem egy darabot az autóból,  majd kettétörtem egy felmosófát, eltörtem kettő poharat, és ma délután eltörtem a szemüvegem.

Mindig azok az elfojtott indulatok.

*ezt tagadom, hogyan törtem volna el, csak kivettem, mint máskor is. a legközelebbi mozzanat az volt, mikor közölték velünk, hogy 20 ezer a javítása.  az ezután következő pedig az  volt, mikor átvételkor közölték, hogy 20 ezer + áfa.

hétfő reggel, 10 óra

Adott egy nagy, szerte e világon ismert és sokak által preferált cég, készít baromi jó túracipőket, utcai cipőket, szandikat, futócipőket és mászócipőket, meg nem is tudom, milyen sport van még, szóval, lefedi a cipővilágot. Tök jó  cipők, tényleg jók, lehet találni olyat, ami nekem / férjemnek is tetszik, ráadásul a férjem tud is vigyázni a cipőire, szóval, neki érdemes venni, beruházni, mert azért a 32 ezer nálunk ebbe  a kategóriába tartozik. 

Na, és akkor erre a kurrens cipőre szerintetek mennyi a garancia? Fél év.

Tőlem két év után is megkérdezi valaki, hoyg a textiltáskát kicserélem-e, megjavítom-e.

mások hogyan

Most egy kicsit változik az  életem, talán mégsem kell 44 évesen leírni magam, talán mégis csak lesz belőlem valami, még ha az a valami nem is nagybetűs, csak egy szimpla, de teljes élet, de azért az is valami,  nem?

Na, mindegy is, a lényeg az, hogy a 24 órát mostanában + 20 %-kal megtoldani nem ártana,  még pont a futás hiányzott az életembe, hosszan gondolkodtam, hogy a naponta meglévő 2 órás űrt mégis mi a frásszal töltsem ki. Ha valamit, azt meg csak rendesen, ezért most ebben a témakörben is sokat olvasok, azt vegyük hozzá. Meg azt is, hogy nekem a 2 km lefutása nem 10 perces munka. :)

Közben folyik az élet, az eper a spájzban, a bodzák a kondérban, a férjem dereka meghúzódott, a Zsömle rakoncátlankodik, a munkák várakoznak, a Legkisebb hamarosan átmegy Svájcba egy évre, de előtte még itthon lesz egy hónapot, a Középső (meg az anyai szív) az év első fesztiválján túl, a Legnagyobb varrni akar, az egyik barátnőm  végérvényesen elhagyott, a kisház* teljes tetejét le kell szedetnünk és újra építenünk, én meg azon gondolkodom, hogy ebben a zűrzavarban hogyan lehetne ép ésszel megmaradni.

* nyári konyha, melléképület, ahoyg tetszik