2013. június 17., hétfő

a minta

Nagyon sokáig hittem azt, hogy a gyerekeink szédületesen rendetlenek, egészen pontosan, hogy ők azok, mi nem. Amikor szép lassan kirepültek, az első döbbenetes érzésem, sosem felejtem el, az volt, hogy leteszem a valamit a valahová és az ott marad. Nem tűnik el, nem nyeli el a föld, odanyúlok, ott van. Azért ez elég jó érzés volt, sokáig ez volt az egyetlen jó érzés ebben a megváltozott életben.
Közben azonban a kép árnyaltabbá vált és egyre inkább be kell látnom, hogy mi sem vagyunk jobbak a gyerekeinknél (nahát), de először azért ez nem így jött direktben, hanem úgy, hogy jé, hát Zoltán is milyen iszonyat rendetlen, ez elképesztő, nem foghatja a lányokra a kialakult rendetlenséget, csak maga tehet róla, hiszen már csak én vagyok itt, én meg, ugyebár.

Viszont egyszer csak  meglepetten vettem észre, hogy én is. Hogy én sem. Hogy széthagyom, hogy nem rakom el, hogy másnap sem rakom el, hogy nem is izgat, hogy a polcaimon dől ki minden, hogy jaj, porszívózni kéne, de majd holnap, hogy nincs ott, pedig ott a helye, hogy ott van, pedig nem ott a helye, hogy tornyosul, hogy ledől, hogy kilóg, hogy nem tudom becsukni, hogy beljebb lököm, hogy rázárom, ne is lássam, hogy ....

Meg vagyok döbbenve.

22 megjegyzés:

  1. Jajj, lehet, hogy én is csak rá fogom a fiúkra?

    VálaszTörlés
  2. Én rendetlen vagyok. Világéletemben az voltam. Ezzel akkor szembesültem, amikor a két nagyobb gyerekem elkerült itthonról.

    Még mindíg rumli van...

    Illetve van itthon még egy kiskorú.... OLYAN rendetlen!!!!!! Minden ott van ahol nincsen helye, feltornyozva, ledől, kilóg. Nem porszívózik, azt mondja majd holnap. Becsukom a szobája ajtaját.

    Miatta van.

    Reménytelen a gyerek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon sok baj van ezekkel a ... gyerekekkel!

      Törlés
  3. tökéletesen meg vagyok nyugodva kérem :)

    VálaszTörlés
  4. Az anyám olyan környezetben kért számon tőlünk rendet, amiben fizikailag lehetetlen volt. Sokszor gondolkodom azon, vajon rendesebb lennék-e, ha nem azt hallgatom egész gyerekkoromban az alapkupleráj közepén, hogy mennyire rendetlen vagyok és mennyire nem tudok vigyázni a cuccaimra. De már mindegy, mert rohadt rendetlen vagyok, és senkire sem foghatom :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én azt szeretem, ha belépek egy lakásba / házba és azt látom, hogy nem elvágólag, nem patikatisztaságban, hanem olyan --élősen életszerűen.azonnal otthon érzem magam.

      Törlés
    2. Hát nálunk otthon éreznéd magad :D

      Törlés
  5. Nálam még kicsik a gyerekek, így egy jó darabig van még kire fognom a rendetlenséget, de a helyzet nálam is hasonló. :) Köszönöm az üdítő soraid, lehet a rendetlenséget mosolyogva elfogadni is, nem csak bosszankodni rajta. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hol így, hol úgy, Gabi, de most már nevetgélek, mennyire félreismeri magát az ember. mondjuk, a rendre való VÁGYAM, az megvan az is valami, nem? :)

      Törlés
    2. De, az sem kis dolog. ;) Nálam ez rendrakási és takarítási rohamokban szokott megnyilvánulni, de aztán jó darabig csak a VÁGY marad, tényleges cselekvés már kevésbé.
      Amióta elköltöztem a férjemtől - akinél rendetlenebb embert egyébként nem ismerek - és így nem kell hallgatnom, hogy ÉN milyen rendetlen vagyok, én teljesen jól elvagyok magammal és a rendetlenségemmel. :) És ez a lényeg. :)

      Törlés
    3. nálunk mindenki rendetlen, bár a Legnagyobb talán nem, de a másik kettő, hát irgalom. és a Legkisebb most hazajön,két ország között itthon lesz egy hónapot,hát mi lesz itt...

      az viszont valóban úgy van, hogy ha az ember már tudja, hogy saját maga rendetlen, de csak magára lehet mérges érte, akkor könnyen kibékül vele. :) főleg, ha nem mondogatja neki más. :)

      Törlés
  6. Nálunk amikor már ellep minket a "kilóg,ledől,tornyosul", akkor a párom azt mondja: - nem tudom kitől örököltétek ezt a rendetlenséget, tőlem biztosan nem!:))

    VálaszTörlés
  7. Én meg a bejegyzés címe alapján először azt gondoltam, hogy újabb kendő készül valami szenzációs mintával....Ilyen földhözragadt a gondolkodásom...vagy ez is egy MINTA?:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez a minta igazából! ;)

      készül egy szerinted való minta is :)

      Törlés
  8. Nálunk a gyerek nem az, mióta kétlaki (hétfő, szerda csütörtök itt, a többi napon otthon) csak behajigálok mindent az "ő szobájába". Aztán megjön, felnyalábolja és kihajítja az ágyamra. Na, akkor van eztán rumli: o)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez egy társasjáték, egy játszma, így kell ennek lennie :)

      Törlés
  9. A fiam kamaszkorában kiszegezett egy táblát az ajtajára: "a rendrakás a kisember mániája, a zseni átlát a káoszon". Azóta is zseni.
    Elég nagy házunk van, de amikor a lányom hazajön, képes kb. 10 perc alatt "belakni" földszintet, tetőteret, egyszerre. De azért ez olyan jól esik - lassan 15 éve kettesben vagyunk, a gyerekek látogatóba járnak haza.
    Amúgy én sem szeretem a kirakat lakásokat, az otthonokat szeretem. Az otthonokban meg van minden és mindenhogy, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat.
    Szokott veletek előfordulni, hogy amikor a legnagyobb a káosz, beállít olyan (általában idősebb) rokon, akinél a padlón szőnyeg, azon (kimélő) futószőnyeg, azon nylon van, de csak papucsban lehet bemenni, a mikrón hímzett terítő, a függönyön mértani pontossággal elrendezett műanyag pillangók?
    Kati

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hozzánk befut néha idősebb jó ismerős, aki maga van, elrámolós, senki se csinál nála kupit. Szeret engem, ezért elüldögél nálunk.... :) De MINDÍG akkor jön, amikor a legnagyobb a felfordulás. Takarítás után soha.
      Van egyedülálló testvérpár ismerősöm is, - vénlányok - őket alig merem behívni.



      Mivel én tartok állatokat /nyúl, kecske, csirke, kacsa, tyúkok/ a padlón nálunk MINDÍG van elhullott fűszál. A hajamban MINDÍG van széna. :) Ezenkívül kötök, meg horgolok, meg varrok . A műhelynek nevezhető szobában fonalak, anyagok, ja, gyapjú is nemezeléshez. Én úgy nem tudok létezni hogy minden sarkosan áll.

      Úgyhogy az egyedülálló pedáns, nem állattartó ismerősöknek rémisztő lehet egy látogatás nálunk...

      Törlés