Limara

(óh, Mara!) receptjei mindig beválnak, így lett nálunk ma az ebéd calzedonia calzone. A sütés következtében pedig elviselhető hőmérséklet.

Süssünk, süssünk valamit / Let's bake

Ennek a kiflinek a receptje valamelyik sütős-főzős újságomban volt, s az elmúlt években számtalanszor megsütöttem már. Eleinte ragaszkodtam a leíráshoz, aztán egyszer csak reszeltem a tésztába fokhagymát, majd a siker elszédített és utána egészen elszemtelenedtem.
Először megtöltöttem márványsajt-krémmel, aztán tettem a tésztába (nem tölteléknek, hanem a tésztába) párolt káposztát, sajtot, pirított hagymát, de az egyik legjobb változat az, amikor aszalt paradicsomot vagdalok össze és ezzel bolondítom meg...
Valami csodásan finom. Mindehhez annyira egyszerű a receptje, annyira nem kell hozzá semmi különleges és annyira remek érzés dagasztani kézzel, hogy már-már szégyenletes.
Hozzávalók: 80 dkg finomliszt
4,5 dl tej
2 dl olaj
5 dkg élesztő
só

Ez az alap, bátran lehet variálni....

There is a recipe for our favourite crescent roll! I like backing it because it's absolutelly easy to prepare, it' s wonderful to knead and we don't need any special ingredients.
It's a basic-recipe which can be changed after the taste of the family. I have already baked it filled with Roquefort and after this succes I began to ring the changes on it... Steamed cabbage, onion, cheese were kneaded in it but our fauvorite is the sun-dried tomato, it is adorable...
The recipe: 800 gramms flour
4,5 decilitre milk
2 decilitre oil
50 gramms yeast
salt
It's the basic and the flavoring is up to you.:o)

A tavasz első napja

Ha már nemcsak az elvárásaink, hanem a naptár szerint is itt a tavasz, pláne, ha ehhez még az egyébként rakoncátlankodó időjárás is hozzájárul egy kis test-és lélekmelengetéssel, akkor vége a gyümölcskenyeres korszaknak, valami friss, üde, vidám süteményt kéretik az az asztalra tenni. Mint ezt a túrótortát. Finom (volt).

Today is the first day of spring- so in my opinion it means the end of the winter cake, we need fresh, light sweets. Like this cake made of curd cheese. It (was) delicious.

Konyhai életkép

Reggel 9 és 12,30 között a következő ételeket sikerült elkészíteni a családnak:

- ananászos csirkemell
- krumplipüré
- rántott gomba
- svédgomba
- párolt zöldségek
- köles
- zabpelyhes keksz, 3 ízben (kókuszos, mákos, diós-almás)

Ha jól számolom, 3,5 órás munkával sikerült elkészítenem mindazt, amit a család (némi maradéktól eltekintve) laza 1 óra alatt elfogyasztott. Ebből most csak annyit szűrök le, hogy az evés kicsit hatékonyabb tevékenység, mint a főzés.

Szilveszteri vegyes

Úgymint: sütés, főzés (annak hiánya), jókívánságok, gondolatok...

Kármentés folyt ma a konyhában, mivel a karácsonyi bejglik máktöltelékből maradt egy szép nagy adag. Kidobni kár lenne, idén én már ugyan nem sütök bejglit, a pozsonyi kifli hasonló okokból szintén tilalomlistán van, akkor mi legyen... Végül meggyes-mákos darázsfészekké avanzsálódott, egy adag már elkelt, a második még sül.



A malacról lemondott a családom, illetve (eléggé elítélhető módon) holnapra kérték, amit nem helyeslek elméletileg, gyakorlatilag azonban szabad a délutánom, ami ugye nagy kincs. :o)
Hát mit is kezdjek én ezzel a szabad délutánnal? Először is rendet teszek az asztalomnál, mert a fényképezőgép használati útmutatójától kezdve az andragógia tételeken át az el nem készült taft ruhakölteményemig minden van itt. Utána pedig megvarrom Lucának a kért tolltartót, amit (ezt azért tudom, mert rendszeresen figyelmeztet rá) egy éve ígérek neki...

Mint fentiekből kitűnik, idén itthon töltjük a Szilvesztert. Tavaly a Vígszínházban voltunk, idén azonban olyan darabot adnak, ami minket nem igazán, csak azért, hogy elmondhassuk, hogy idén is ott... minek?
Egyébként én soha nem érzem, hogy ez különleges nap lenne, bennem nem termelődött ki ez a kötelező jókedvet biztosító hormon (vagy akármi), az alkohol meg soha nem vonzott annyira, hogy én ezt a kettőt összekötve valahol jól bulizzak. És nem, nemcsak a 40-esekre esetlegesen jellemző békés otthon ücsörgés, vagy fásultság miatt mondom ezt, én fiatalkoromban sem voltam az a kimondottan szilveszterezős típus.

Viszont közzéteszem azt a gondolatot, amely az általam Christmas Party-nak, egyébként hivatalosan évzáró értekezletnek titulált rendezvényünkön a beszédem magvát alkotta.

Egy régi mondás szerint sok mindent elárul az, ahogyan a mögöttünk lévő időszakról beszélünk. Mit mondunk: "elmúlt" vagy "eltelt" egy év? Ha azt mondjuk "elmúlt", akkor abban beletörődés érezhető, mintha azt mondanánk, hogy olyan év áll mögöttünk, amelynek a történéseibe nem sok beleszólásunk lehetett, hagytuk, hagy menjenek a napok, egyik a másik után...
Ha azonban azt mondjuk, hogy "eltelt", akkor abban benne van az a pozitív értékelés, pozitív látásmód, hogy mi magunk töltöttük meg, telítettük ezt az időszakor- részesei voltunk az időnek, a történéseknek. A magánéletben természetesen mindenki maga ítélheti meg.... (innentől céges szintre emelkedett a megítélés szükségessége)

Szóval, hogyan is állunk mi ezzel az eltelt időszakkal? Hogyan emlékszünk vissza? Mindenre emlékszünk? Esetleg szelektál az emlékezetünk? Mivel járultunk hozzá az eseményekhez? Mi volt az, ami rajtunk múlott, hogy sikerül-e vagy éppen nem...
Nem célzok meg senkit, nem dobok meg senkit, nem kérdezek, nem gurítok, csak várok. Hátha valaki mesél. Mert ez a legjobb ebben az egész blogozásban, a mesélés, a megosztás.

Kívánom minden otthonülőnek, minden buliba készülőnek, mindenkinek, aki az év utolsó napját egyedül, barátokkal, vagy éppen családban tölti, hogy legyen szép 2009-es éve. Legyen olyan, amilyennek szeretné, legyen olyan, hogy 1 év múlva ilyenkor arról beszélhessen (nekünk is), hogy ELTELT egy újabb esztendő.

Így legyen.

Mézeskalács

Sok minden nem készült el karácsonyig és sok minden nem olyan, mint szokott lenni- de azért mézeskalácsot, azt sütöttünk. És miközben a gyerekeink már megnőttek, kamaszkorban pedig minimum lázadozni illik a rögzült szülői szokások ellen, mert azok már ósdiak, meg unalmasak és különben is, a szülők szokásai, nem a kamaszokéi- szóval, akkor a mieink karácsonykor mézeskalácsot sütnek. Amit a Legkisebb nem is szeret, legalábbis megenni. Viszont kinyilvánította, hogy mézest pedig sütni kell. Nem feltétlenül azért, hogy megegyük, hanem az illatért és a tevékenységért.

Mert kell a fahéjas-narancsos-szegfűszeges-mézes illat és kell a közös munkálkodás.

Hogy legyen a fán mézeskalács.
Hogy csipegessük a még nyers tésztát.
Hogy együtt legyünk.
Hogy bénázzunk a formázáskor.
Hogy jól teleszórjuk a konyhát tökmaggal, meg szezámmaggal.
Hogy adjunk másoknak belőle.

Hiszen karácsony van.