Mézeskalács

Sok minden nem készült el karácsonyig és sok minden nem olyan, mint szokott lenni- de azért mézeskalácsot, azt sütöttünk. És miközben a gyerekeink már megnőttek, kamaszkorban pedig minimum lázadozni illik a rögzült szülői szokások ellen, mert azok már ósdiak, meg unalmasak és különben is, a szülők szokásai, nem a kamaszokéi- szóval, akkor a mieink karácsonykor mézeskalácsot sütnek. Amit a Legkisebb nem is szeret, legalábbis megenni. Viszont kinyilvánította, hogy mézest pedig sütni kell. Nem feltétlenül azért, hogy megegyük, hanem az illatért és a tevékenységért.

Mert kell a fahéjas-narancsos-szegfűszeges-mézes illat és kell a közös munkálkodás.

Hogy legyen a fán mézeskalács.
Hogy csipegessük a még nyers tésztát.
Hogy együtt legyünk.
Hogy bénázzunk a formázáskor.
Hogy jól teleszórjuk a konyhát tökmaggal, meg szezámmaggal.
Hogy adjunk másoknak belőle.

Hiszen karácsony van.