Sikerült gyönyörűszép málnához jutnunk, házhoz jött, négy láda, nyolc kiló. Málnát befőzni nem nagy kunszt, már-már kínos is munkának nevezni, fél pillanat alatt végeztem vele, miközben a vele való foglalatosság extra örömet jelent. Minimális munka, extra profit, minden értelemben.
Semmi különlegeset nem csináltam, nem ízesítettem, nem szűrtem át, nem ez, nem az, abszolút classic style.
Meg number one is.
Én úgy emlékeztem, vannak még csatos üvegeim, de nem találom őket, lehet, hogy az összeset felhasználtam? Hm. A többség most is három dl-esben van, amit azért szeretek, mert hamar kiürülnek, nem kel egy hétig ugyanazt a lekvárt enni, változatos a felhozatal.
A málnaecet ennél is egyszerűbb, a recept innen van. Hétvégén szűröm le, s szerintem azonnal ki is próbáljuk.
