2012. február 18., szombat

Túllépve

Úgy van, hogy befelé haladva nyöszörögve sajnáltatom magam, odabenn elnémulok, kifelé haladva pedig nincs kedvem megemlékezni a bent történtekről.
Meg úgy is van, hogy én nem az a kötős-olvasós beteg vagyok, engem ha leterít, akkor kifekszem rendesen (értsd: alvás két napig), ha viszont a szemem  kinyitom, akkor már felülök, ha felülök, akkor pedig fel is kelek.
Itt tartunk most.

5 megjegyzés:

  1. Jó, hogy újra itt vagy! kezdtem már aggódni...

    VálaszTörlés
  2. Örülök hogy jobban vagy!

    Murphy kisasszony szerint az a nő aki fel tud ülni, az felkelni is tud. Aki fel tud kelni, az ki tud menni a konyhába aki ki tud menni a konyhába, az főzni is tud.

    Folyománya: Inkább kelj fel és menj ki a konyhába főzni, mert sokkal rosszabb ha állandóan a betegágyadhoz jönnek hogy mondd meg mit hogyan kell csinálni...

    VálaszTörlés
  3. már nem kell aggódni, de lehetett :(

    valahogy így, igen, azzal a különbséggel, hogy ha én fekszem, oda ugyan hiába jönnek.(

    köszönöm!

    VálaszTörlés
  4. Zazálea, te mindent maximális fordulatszámon csinálsz - még a betegséget is?! Remélem, nem "csak" túlléptél a nyavalyán, hanem 100%-os hatékonysággal meggyógyulsz! :))
    Luca

    VálaszTörlés
  5. Luca,nem tudod,mennyire, de fején a szöget. sajnos. majd egyszer mesélek.

    VálaszTörlés