Melegedve

A mi házunk mind beosztását, mind fűtésrendszerét tekintve egy kuriózum, mellőzve logikát és praktikumot, egyszerűen csak úgy ...  van. Most például, hogy az ideje java részét itthon töltő családtagok száma jelentősen megcsappant, lettek cserék, így alakult ki az a helyzet, hogy a hálószobánk (a még mindig, sőt, a hideg beköszöntével egyre inkább spártai) nem fűtött, viszont két fűtött szoba között van, tulajdonképpen egy átjáró,  s bár vannak terveink vele, azért most még inkább a  célszerűség jellemző (van benne egy nagy ágy például), semmint a kuckójelleg. Azt, hogy a hálószobából nyílik a spájz, most nem részletezem. Meg azt sem, hogy a szoba jelentős részét az ajtók foglalják el.

Tehát adva ez a hálószoba, a hűvös hálószoba, mi ezt szeretjük, hűvösben aludni jó, sőt, remek, azonban az ország jelentős részéhez hasonlóan nyilván minket is meglepett a -20 (reggel 8-kor), erre nem készültünk fel, igen, nem gondoltuk, hoyg télen hideg van. Az ágyban is.* Takarók alatt is.

És akkor én kitaláltam, hogy forróvizes palack, az kell nekünk. Későn fekszünk, így az, hogy nagyjából be tudjuk lőni, mégis mikor térünk nyugovóra, már megy, zuhanyzás előtt megtöltünk forró vízzel két ásványvizes palackot, másfél litereset, bedugjuk kinek-kinek a paplana alá, s mire a fürdőből (ami egyébként a konyhából nyílik) visszatérünk, az ágyban finom meleg van, nem akármeddig, reggelig. Zoltán mindennap megdicséri az én csavaros eszemet, az én okos kis fejemet, a zsenialitásom, a találékonyságom, hogy szabadalom és világtalálmány és világbéke és boldogság és öröm.

Mondjuk... az feltűnt, hogy mindezt csak este teszi.

* nem úgy. úgy nem.