A facebukon az eseményeknek hullámzása vagyon, először felkapnak egy hírt (hideg lesz! esni fog a hó!), ez a hullám nagyon magas és nagyon erős, ha a partról nézed, akkor jóindulatú, elnéző mosollyal tekintesz a hullámlovasokra, de ha nem figyelsz oda eléggé, azon kapod magad, hogy már magad is csak úgy osztod* a mínusz 25 fokokat és a 40 centis hótakarót, meg hogy pillanatnyilag esik/zuhog/nem esik/nem zuhog, ezen a hullámon jó ideig lehet lovagolni, csak az a veszélyes, hogy forr háborog a tenger rendesen, mert ilyen a természete és jönnek más és nagyobb és erősebb hullámok, na, az meg olyan, hogy akkor el kell dönteni, hogy melyiken maradsz, két dudás egy csárdában is csak rövid ideig, itt pedig fontosabb dolgokról esik szó, ügyesebbek féllábon itt, fél lábon ott. És akkor jön a második hullám, amikor elkezdődik a lekicsinylés, nem láttatok még havat, nem éltetek még át telet, nem lapátoltatok még havat, hirtelen elbizonytalanodsz, hogy is van ez, tényleg, mondjuk úgy, hoyg felébredsz. Akkor gyorsan leugrasz a hullámról és keresel egy másikat, mert van bőven, és akkor már benne is vagy a facebuk örök körforgásában.
*szó szerint is
Nagyon-nagyon örülök, hogy blogolsz (is). Sokkal személyesebb, emberibb, mint a közösségi portál tömeghangulata! Annak is megtalálható a funkciója, persze - mint egy zsibongó agóra. De annál nagyobb öröm betérni Hozzád, ahol gondolatok, olvasmányok, varrományok, fényképek - értékes és szépséges útravaló vár. Köszönet a sok apró, ámde tartalmas bejegyzésért!
VálaszTörlésLuca
hát miket mondasz, te....
VálaszTörlésA fészbúk az ördögtől való. :)
VálaszTörlésLucának pedig igaza van, jobb ez így, itt egyben, nyugalom van, béke. (az előbb békát írtam, haha)