A világbéke pedig úgy állt helyre, hogy meglehetős-meglepő statisztikát láttam a fotós blogomban, ahová pedig azért mentem, mármint a szerkesztésbe, mert Adél jelezte, hogyha nincs rendszeres olvasók funkció, akkor nem jelenik meg a reader-ben, az pedig nem jó, ugye. Tehát akkor most már mégiscsak van. És akkor már tökmindegy, ide is felraktam valahová a linket (fent, a főcím alatt), hogy szem előtt legyen, höhöhö.
És akkor most mutatom, hogy lovaknál jártunk. (eggyel) Több fotó pedig a helyén van.
És akkor azt hiszem, mindent elkövettem, mindent belinkeltem, csak még Zoltánt szeretném kiszerkeszteni, aki nézegette a párizsi fényképeket és iszonyú hangosan röhögött, hogy hogy komponáltam akkoriban, pedig szerintem ez nem vicces, egyszerűen arról van szó, hogy az a gép nem az én gépem volt, nem éreztem magaménak, gyorsan kattintottam és kész, nem mélyedtem el benne. Javára legyen írva, hoyg értette.
Ritmusa van!
Része az egésznek
Lovak hátán, szelek szárnyán
A legtöbb dolog lényege tényleg a ritmus és a szimmetria.
VálaszTörlés