nekem megállnom, hogy ne fotózzak le mindent, a túrógombócot, a viharos felhőket, a Zsömi fülét, a padlót, a rendet, meg a rendetlenséget, az arckrémet és a virágot, de a cérnákat is, nyilván. Majd megszokom, hogy van társam, de most még új és friss a kapcsolatunk, jönnek majd szürke hétköznapok, tudom én, meg a biztos tudat is beborít majd, hogy itt van és bármikor, várom is már ezt az állapotot, miközben nem akarom, hoyg természetes legyen a birtoklás mégsem.
Nézzétek el nekem, újra csak ezt mondom.
Elnézitek?
:))) lehet ám, hogy jó sokáig eltart a megszokásig vezető út :D de én elnézem, egye fenyő :)
VálaszTörlésEl. Annál is inkább, mert végigjártuk ugyanezeket a stádiumokat:)) Én már abban vagyok, amikor már tudom, hogy van, de nem akarom minden áron nyomkodni rajta a gombokat. Ha viszont előveszem, akkor menthetetlenül minden a lencse elé kerül:)
VálaszTörlésegyénenként változó az ehhez szükséges idő,majd kiderül! :))
VálaszTörlésigen, én is úgy gondolom,hogy az tudja ezt,ki maga is...! :)
Persze, hogy elnézzük! :o)
VálaszTörlésAhogy ezeket a szép képeket elnézzük... :o)
Megszállott, megszállott,megszállott szerelem... :D
VálaszTörlésÉs tudod mi a jó benne?! Hogy ha egyszer majd kezd elcsitulni (nem mondom, hogy így lesz, de ha mégis...), akkor milyen klassz lesz visszanézni a blogodon a kezdeti megszállottságot... :-)))
És igen elnézzük! Mást se csinálunk folyamatosan csak (el)nézzük és gyönyörködünk...
(Áldassék a fotóaparát feltalálójának neve!Így olyan szelete is eljut hozzánk a világnak, annak más pontjáról, ahol éppen akkor, abban a pillanatban nem lehetünk és ez szerintem fantasztikus!)
Csókoltatom azt a gépnyomkodó kis kacsódat! :-)))
K.
Gyönyörű.
VálaszTörlésNagyszerű egy picit más szemével látni a világot, különösen, ha az a szem, a tiéd így és ezt látja... Remélem, sokáig tart ez a nagy szerelem, elmélyül, megismerésen alapszik majd...
VálaszTörlésÉs alig várom a fotókat Zsömi füléről, nagyon hálás téma! :))
Luca