2012. január 13., péntek

Az egyik legjobb,

mi egy pirítóssal történhet, hogy kéksajtkrém kerül a tetejére. A sajtokat egyébként a sütiburában* szoktam érlelni, mindenféle sajtot beteszek pár napra, jót tesz nekik a csendes, magányos elmélkedés, néhány nap elszigetelt magány után könnyen kezelhetővé, simulékonnyá, értékeiket felszínre hozóvá válnak. Zamatossá.
A kéksajt esetében  a sajtot összenyomkodom puha vajjal, ennyi a történet főszála, a csapásvonal,
ahonnan azonban elágaz(hat)nak a mellékutak, ugyanis ha sietős, akkor csak megkenem vele a pirítóst, ha otthon maradós, akkor jöhet hozzá kevés lilahagyma, ha felvágós, akkor diót morzsolunk rá.
És megesszük, ezt ki ne hagyjam ebből a  fontos történetből. Méghozzá boldogan.



*  a sütiket pedig üvegbe teszem, mint tudjuk

5 megjegyzés:

  1. Jaj, ez merénylet, ez provokáció!!!
    Mi lesz így a fogyókúrámmal? :D

    VálaszTörlés
  2. mivel a kéksajt nagyon zamatos, nagyon kevés is elég belőle, ígérem :)

    VálaszTörlés
  3. Mmmmmmm... pont vettem kéksajtot ma, mert nagyon megkívántam. Fokhagymakrém levesbe terveztem belemorzsolni, na de azért erre még jut. :) Nyami! :D

    VálaszTörlés
  4. jusson a levesbe is, abba igen finom :O)

    VálaszTörlés