büszkeség, hogy két nap fekvés után már fel bírok ülni, vagyis javulok, odáig fajult, hogy ha már ülni tudok, akkor nyilván állni is, nem lehet a kettő között releváns különbség, ezt én a Legnagyobb babakorából tudom, mert oly fejlett mozgáskultúrával rendelkezett, hogy hat hónaposan egyszercsak ülve találtuk, majd három nap múlva meg egyszercsak állva*, nagyon erős izomzattal (és biztosan ezt az örömet ellensúlyozandó, nagyon erős hangszálakkal) bírt, de nyilván nem tőlem örökölte ezt, mert én a mai, ígéretesnek induló javulást egy gyors, ám annál egyértelműbb bukással fejeztem be, s akkor erről pedig (mert mindig csak a hasonlatok, hogyne!) eszembe jut a karrierem, de ne ragadtassuk el magunkat ennyire.
* és akkor tíz hónaposan meg járni kezdett, de nem is járni, hanem futni, ennél nagyobbat akkor néztünk, mikor a következő csemeték nem hozták ezen eredményeket, képesek voltak 14 , meg 15 hónaposan elindulni, igaz, a hangszálaik is gyengébbek lehettek, olyan kis csöndes, nem ordibálós gyerekek voltak, ezt az összefüggést azért ajánlanám a kutatók figyelmébe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése