akkor már csak pár száz könyv és vége az esti programnak, mely úgy történik, hogy hordjuk a könyveket, nem is, mert előtte becipeljük a könyvespolcot az új helyére, próbáljuk stabilra beállítani, és akkor itt most ugrom egyet a történetben, mert ... csak, szóval, hordjuk a könyveket, portalanítjuk őket, mit mondjak, rájuk fér, közben morgunk, kell ez egyáltalán, ez nem tőlem jött a házba , nem vállalom, ezt nézd, nem fér be, nem fér el, nem férünk el, ülünk a földön, egyesével kézbe a könyveket, elcsodálkozunk, hogy ez is, meg az is, kijelentjük, hogy na, ezt soha, hogy Brehm, Bibó, Benedek Elek, na, nem vagyunk ilyen rendesek, amikor az egyik (már késznek nyilvánított) polcon sorakoznak a Szabó Magdák, akkor egyszercsak jön még egy, de nem fér be és lusták vagyunk átrendezni, azt hiszem, így nem szoktuk megtalálni a keresett könyveket. Vannak könyvek mozdíthatatlan pozícióban, berakom a polcra és nem mozdul, körbe kell építenem, tűzhely köré a házat, valahogy így. Ezeket nem is fogjuk olvasni, gondolom én.
Az utolsó előtti polcnál én kijelentem, hogy meguntam, akkor ZM azt mondja, hogy ő is, ettől megijedek, mert félbe nem hagyhatjuk, én már nem is unom nagyon, be is fejezzük a napi adagot, 10-re végzünk is. Aznapra.
Pironkodva vallom be, hogy én 4 csoportra osztottam a könyveinket: EZ KELL, ezt a gyerekem gyereke biztos akarja majd, ezt a következő 20 évben nem fogjuk kézbe venni, papírgyűjtés. A harmadik csoportot bevittem a suliba, és kiterítettük a könyvtárban, hadd vigyék! (Ha kell Németh László, Sarkadi - még megvannak.) Így kétszer 20 centi is maradt a polcokon az újabb szerzeményeknek.
VálaszTörlésFestés után,a könyvek pakolásakor nekem is olyan érzésem volt,hogy valaki "belopott" hozzánk több tonnányit!
VálaszTörlésEltudom képzelni, hogy mennyire elegetek lehet.
VálaszTörlésKét éve mikor birtokba vettük az emeletet és minden a helyére került. Többek közt a dobozokból kiköltöztek a könyvek, a nagyfiammal pakoltam. egy idő után kijelentette, nem létezik, hogy ennyi könyvünk legyen. :) Mindig nagy kedvence vagyok, amikor közlöm, hogy nagytakarítás! A könyves polcok a te feladatod! :)
A nagy könyvtakarításokkor könyörtelenül selejtezek, csak a fontos könyveket hagyom meg. Azonban, hogy a fontosság eldöntésre kerüljön, "informálódnom" kell: 1-2-3--- oldlalt olvasni.
VálaszTörlésA régen és sokszor fontosnak ítéltekbe pedig egyszerűen bele kell olvasni, extrém esetben egy-egy konkrét bekezdést kell megtalálni bennük...
Szó mi szó, csak szökőévente kerül rá sor, mert napokba kerül a módszeremmel, pedig nincs is sok könyvünk és régóta nem kell polcot beállítani se :)
nálunk is már napok óta ez megy, én a végére nagyon megunom,már csak rendet szeretnék. de attól még iszonyú messze vagyunk, igaz,én akartam, ne szóljak semmit, nemdebár?
VálaszTörlésbeleolvasni beleolvasunk, selejtezünk is egy kicsit, de nőnek a kupacok, úgy érzem. :o(
Ha esetleg megtalálod az Ulickaja könyveimet időközben, akkor szívesen megszabadítalak tőlük :)
VálaszTörlésGyerekkoromban úgy véltem, könyvtárban élni volna jó! Felnőttként imádom, hogy vágyam teljesülvén, így is lett. :) No de takarítani... Költözés vagy nagy lakásfelújítás? Ez vár rám, valamelyik, belegondolni se mertem eddig. Eddig. (Jaj!)
VálaszTörlésMost pedig legnagyobb elismerésemet küldöm! :))
Luca
na várjunk csak: könyvtárban laksz? meglátogathatlaaak? :O)
VálaszTörlésGyakorlatilag egy könyvtárban, több ezer kötet között élek, bár kartotékrendszer nincs. Rémes anakronizmus, tudom, amikor olvashatnék e-könyveket, vagy ugye van kölcsönkönyvtár is, de sajna szeretem kézbe fogni, lapozni, szagolni, és, bevallom, birtokolni is. Luca vagyok, mániákus könyvimádó - mutatkozhatnék be egy szenvedélybetegeknek rendezett terápián. Hát, ez van.
VálaszTörlésLuca
s ennél rosszabb ne is legyen!:)
VálaszTörlés