2012. január 3., kedd

Az emlegetett

házi szalámi avagy 
az ismertség időleges. Na de addig...!

Ahogy az elmúlt hetekben nyilvánvalóvá vált, szeretem a fényképezőgépem. Oly régóta sírtam már érte, s bár nem egy csúcskategóriás, hiszen egészen pontosan egy bridge gépről beszélünk (ilyeneket szavakat használok), úgy érzem, hogy lelkileg én erre a viszonyra már felkészültem, csak vártam, hoyg jöjjön az igazi. Mondtam is ezt Vicának , s ki értené ezt jobban, mint ő? Meg is értette.
Nézzétek el hát nekem ezt a hetek óta tartó lázállapotot.

7 megjegyzés:

  1. Szép, egészséges példány...:o

    VálaszTörlés
  2. ez ám a szerelem!! értem, értem én, pontosan :) sok szépet vele!! (ebből meg dobj át pár falatot, légyszíves:)

    VálaszTörlés
  3. Egyre több kaja fotó készül, észrevetted? A lelkiállapotodat is ez jellemzi?:))))

    VálaszTörlés
  4. MOncsikám. lassan csak volt :o)

    Julcsi,nem mértem fényt, mert elfelejtettem....

    Vica: én azt jól tudom, hogy te érted:o) ha nyitod az ablakod,küldöm a karikákat :o))

    VálaszTörlés
  5. Judit: mert most a házban vagyok többet, esős idő van, nem tudok nagyokat sétálni... de ha ez elmúlik!

    VálaszTörlés
  6. Akkor ez csakis ösztön lehet, semmi más:)

    VálaszTörlés