Hollandia helyett Németországban landolt a gép (200 km),
Eindhoven helyett Düsseldorf (iszonyú köd),
korrekt információk helyett kapkodás (Bp: felszállt a gép, Eindhoven: dehogy, már el sem tudott indulni Pestről),
kapcsolattartás helyett idegeskedés (telefon nem működött, elérhetetlen gyerek),
csomagok helyett csak a kézipoggyász (elkeveredett),
délután 2 helyett este 9, mire a családhoz vergődött szegény gyerek.
10 évet öregedett a szívünk, amíg nem tudtuk, hol van. Nem tudok még viccesen gondolni a tegnapi napra.
jajj... nemszeretem a repülőket...habár az autókat se...mérnemtud az ember összes gyereke nyugtonegyhelyben maradni...
VálaszTörlésHúha, ugyan nem olvastalak vissza régebbi bejegyzéseidet tekintve, nem tudom, mennyi idős a gyerek, de az biztos, hogy a te gyereked, és ilyenkor valóban öregedik mindenki legalább 10 évet. És majd amikor már ő mesél róla felnőtt korában, talán már viccesnek tűnik visszamenőleg, de egyáltalán nem csodálkozom, hogy most nem tartod annak.
VálaszTörlésDe jó lett a vége,mint a mesékben??? Vagy még csak most kezdődik?
VálaszTörlésHát nem csodálom, hogy aggódtatok! Nem is tudom, hogy hogy bírod ki ezt ilyen távolságban... Minden elismerésem a tiétek és a gyerkőcé!!
VálaszTörlésDe hogy lett hirtelen Hollandiából Németország? Nem irigyellek sem az elmúlt napokért, sem az elkövetkezendőkért.
VálaszTörlésmost már megvan, igen és skype-oltunk tegnap este későn...
VálaszTörlésNöné:ez volt a legközelebbi reptér(200 m),ami fogadni tudott gépeket, máshol iszonyatos nagy köd volt :o(
Örülök, hogy rendeződött. Minden jó, ha vége jó :)
VálaszTörlés